ÉJFÉLI MISE - CSÍKSOMLYÓI ÁRVÁCSKA EGYÜTTES CSIBÉSZEK

Gyárfás a nemzetközi pozíciójába kapaszkodva akarta megúszni a Fenyő-ügyet – PestiSrácok

Gyárfás a nemzetközi pozíciójába kapaszkodva akarta megúszni a Fenyő-ügyet – PestiSrácok

A Fenyő-ügyben ellene indított nyomozás megszüntetését kérte Horváth András nyugalmazott dandártábornoktól a nemzetközi sportdiplomáciában betöltött pozíciójára hivatkozva a felbujtással gyanúsított Gyárfás Tamás – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak a ’90-es évek leszámolásos ügyeit koordináló miniszteri biztos. Pintér Sándor belügyminiszter egyik legközvetlenebb bizalmasának számító Horváth András szerint Gyárfás konkrétan azt mondta, „hasson oda”, hogy megszüntessék ellene az eljárást. A tábornok természetesen nem teljesítette az úszószövetség volt elnökének kérését.

"...Gyárfás Tamás csak azután tett végül nagy nehezen feljelentést, hogy a hangfelvételt is eljuttatták hozzá a bűnözők. Gyárfásban ekkor végleg tudatosult, hogy ez az a felvétel, amit Portik Tamás titokban készített és olyan emberek állnak a zsarolási kísérlet mögött, akik közvetlen kapcsolatban állnak Portikkal, tehát jó oka volt halálosan megijedni – emelte ki a nyugalmazott dandártábornok, hozzátéve, hogy mindez már az első megbeszélésük után történt. “Bíztunk benne, hogy a zsarolók a leszámolásos ügyekben is érdemi információkkal szolgálnak majd, ami később be is következett” – mondta a tábornok, aki megjegyezte azt is, hogy nem három hónappal, ahogy a HVG írta, hanem már három nappal később átadott egy összefoglaló-értékelő jelentést a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) vezetőjének,..."

Prisztás-ügy újratöltve: Doszpot Péterék már húsz éve tudták, hogy Portik ölethette meg a vállalkozót – PestiSrácok

Prisztás-ügy újratöltve: Doszpot Péterék már húsz éve tudták, hogy Portik ölethette meg a vállalkozót – PestiSrácok

Prisztás-ügy újratöltve: Doszpot Péterék már húsz éve tudták, hogy Portik ölethette meg a vállalkozót

"...üzletelt az alvilág bankárának tartott Lakatos Andrással, becenevén Kisbandival, akinek Portik 80 millió, Prisztás József mintegy 100 millió forintot adott kölcsön. Ennek fedezetéül Kisbandi mindkettőjüknek ugyanazokat a nagy értékű, XII. kerületi ingatlanokat ígérte biztosítékként. Portik és Prisztás igényt tartottak a több, mint 300 millió forint értékű ingatlanokra, ezért találkozót beszéltek meg a Művészinas Étteremben, de nem tudtak megegyezni. Portik ezután döntötte el, hogy végez Prisztással..."

Orbán Viktor beszéde a nemzetközi migrációs konferencián - ECHO TV

A tér - indafilm.hu

A tér - indafilm.hu

XII. kerületi TURUL SZOBOR avatása.

Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok, 1901. (Teljes hangoskönyv)

Ugyan pályájuk nemzetközi mércével sajnos aligha összevethető, Mikszáth Kálmán mégis több tekintetben hasonló helyet foglal el a magyar irodalomban, mint az amerikaiban Mark Twain. Pedig már az sokat sejtető, hogy mindkét nagy mesemondótól 1910 első felében vettek végső búcsút az emberek, ám ha alaposabban összevetjük írói habitusukat, anekdotázó stílusukat, sokszor fanyar, de mindig emberséges humorukat, a történelem és a nyelv, a dialektusok iránt mutatott érdeklődésüket, egyre több párhuzamot fedezhetünk fel e két óriás között. Egyedül a két nyelv elterjedtsége közti különbség lehet az oka, hogy a mi Mikszáthunk végül nem vált világszerte ünnepelt szerzővé.

Sajátos világlátását és humorát jól példázza az 1901-es keltezésű Szelistyei asszonyok, e kisregény hosszúságú, történelmi témájú elbeszélés. A történet egy erdélyi falu, Szelistye megszorultsága miatti bonyodalmak körül forog, az ottani asszonyok ugyanis férfinép nélkül maradtak, épp ezért a helyi nemes úrhoz fordulnak segítségért, hogy ő kerítene nekik férjeket. Ám a megoldásra eredetileg ígéretet tevő Szilágyi Mihályt bebörtönzi Mátyás király, minek következtében neki kell aztán utánanéznie a problémának. Ő pedig, mivel a faluról, a pártában maradt menyecskék és az özvegyek szépségéről-csúfságáról ellentmondásos híreket kap, mustrát kér Dóczy Mihály ottani uraságtól.

Lévén, hogy a szelistyei asszonyok nem különösebben szemrevalóak, egyesek pedig kifejezetten rútak, a küldöttség nem bennszülöttekből, hanem három más vidékekről begyűjtött, kápráztató szépségből áll, hogy velük megtévesszék a királyt, aki azt a csínyt eszeli ki, hogy a hozzá közel álló ifjú nemesekkel szolgálóknak adják ki magukat, a király szerepét pedig udvari bolondja, Mujkó játssza el. A kétszeres megtévesztésből fakadó szituációk humoros voltát könnyű elképzelni, és aki szereti a látszólag könnyed, romantikus szállal kevert, és persze boldog végkifejletbe torkolló elbeszéléseket, már emiatt sem csalódhat A szelistyei asszonyokban.

Pedig sokkal több van a műben egyszerű szórakoztatásnál. A szelistyei asszonyok különös és igaz történetét Mikszáth képviselőként hallotta, tehát a mese voltaképp csupán stílusában, nem elemeiben fikció. Különösen hitelesnek tűnik az ifjú Mátyás király alakja, aki köztudottan kedvelte a nőket, és nem kizárólag távolról volt szokása bámulni bájaikat. A valódi figura persze a legendák álruhás uralkodójának képével árnyalódik, és nyilvánvalóan Mikszáth saját humoros leleményei finomítják tovább.

 Különösen érdekesek az író leírásai és bölcselkedő eszmefuttatásai a régi korokról, szokásokról, öltözködésről, ahogy lenyűgöző az a szeretet is, ahogy Mikszáth a nyelvvel bánik, hiszen érezhetően hatalmas örömét leli a régies szavakban, fordulatokban. És közben szerethetően pajzánnak és lovagiasnak festi le a négy évszázaddal előbbi kort, amikor még – ha egymással sokszor véres komolysággal tréfálkoztak is – valamiféle természetes igazságosság és harmónia uralkodott.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szelistye_(Hunyad_megye)

Keressük a Regnum Marianum-templom szemtanúit!

Keressük a Regnum Marianum-templom szemtanúit!

Társadalmi felhívás

Egyesületünk javaslatára hamarosan méltó történelmi emlékhely épülhet a budapesti Városliget peremén, az 1951-ben lerombolt egykori Regnum Marianum-templom helyszínén, a földfelszín alatt. A Magyar Patrióták Közössége magára vállalta a lerombolt templomról fennmaradt történetek, emlékek, fényképek és tárgyak összegyűjtését, melyeket a térszint alatti kiállítótérben szeretnénk bemutatni.

Egyesületünk várja azok jelentkezését, akiknek tudomásuk van a Rákosi parancsára elpusztított templomból származó bármilyen kézzelfogható relikvia vagy egyéb tárgy hollétéről. Szemtanúk vagy hozzátartozóik jelentkezését is várjuk, akik valamilyen személyes emléket, történetet őriznek.

Az akadálymentesített történeti kiállítótér nemcsak a lerombolt templom emlékhelye kíván lenni, hanem a XX. századi keresztényüldözés, a kommunista diktatúra valódi arcát és áldozatait is bemutatja majd.

A Magyar Patrióták Közössége várja elérhetőségein mindazok jelentkezését (info@magyarpatriotak.hu vagy a 1222 Budapest, Komáromi út 13/B. postacímre), akik szemtanúként vissza tudnak emlékezni a Regnum Marianum-templomra, emlékeik vannak az épület lerombolásáról, esetleg fényképet vagy más tárgyat őriznek a magyarság engesztelő templomáról.

A magyar múlt feltárása és mindenki számára megismerhetővé tétele jegyében minden segítőnknek előre is köszönetet mondunk.

Budapest, 2018. október 19.
Magyar Patrióták Közössége

A Regnum Marianum-templom 1936-ban

[Felhívás letöltése]

Az elhallgatott sortűz - Támogassa Dézsy Zoltán a Köztársaság tér sötét titkát feltáró dokumentumfilmjét! - PestiSrácok

Az elhallgatott sortűz - Támogassa Dézsy Zoltán a Köztársaság tér sötét titkát feltáró dokumentumfilmjét! - PestiSrácok

Ezerkilencszázötvenhat történetében van egy nap, melyről viszonylag keveset tudunk, s amelyre – talán éppen ezért – mintha nem is nagyon szeretnénk emlékezni. Ez a nap október 30-a, a Köztársaság téri kommunista (később szocialista) pártház ostromának napja. A Köztársaság tér drámai eseményeit a kádári propagandagépezet arra használta, hogy lecsőcselékezze a forradalmárokat és fasiszta jelzőket aggathasson 1956-ra. A hazai ballib oldal értelmisége is előszeretettel használta-használja ezt az érvrendszert. Dézsy Zoltán dokumentumfilmes Pincebörtön címmel a kilencvenes évek elején dokumentumfilm trilógia forgatásába kezdett a szovjet megszállás casus bellijeként minden bizonnyal kommunista provokációként megszervezett tömeggyilkosság és az azt követő lincselés drámájának a beigazolására. A pártszékház alatti, szemtanúk szerint pincebörtönként és kivégzőhelyként használt atombunkert ugyanis ügyesen álcázták, így nem találták meg azt az 56-os forradalmárok, a hatvanas évek elején pedig lejáratait a “szocialista munkáspárttá” vedlett kommunista párt vezetői irdatlan mennyiségű betonnal tömték el. A pincebörtön titkát – az 56-os elődökhöz hasonlóan – Dézsy Zoltán fúrásokkal, talajröntgennel próbálta felfedni, de az 1994-ben hatalomba lépő Horn-kormány azonnal leállíttatta a kutatást, Dézsyt pedig rögtön kirúgták a köztelevízióból, kiátkozva gyakorlatilag a teljes médiából. Most azonban vissza nem térő lehetőség nyílt az igazság felderítésére: a párházat lebontották, s a külföldi befektető legnagyobb meglepetésére kiderült: óriási, a talajvízszint alá érő, elbonthatatlan betontömb állja útját a tervezett mélygarázs megépítésének. Dézsy Zoltán a PestiSrácok.hu olvasóinak a segítségével kétmillió forintot szeretne összegyűjteni a föld alatti, lebetonozott börtön modern, három dimenziós röntgenképeinek elkészítésére, a kommunista történelemhamisítás leleplezésére.

DÉZSY ZOLTÁN ÍRÁSA – PestiSrácok.hu

Szomorú, hogy a Köztársaság téri (ma II. János Pál pápa téri) pártház ostromáról a Kádár-rezsim idején készült önigazoló brosúrákat sokan még mindig forrásként kezelik. Pedig a korabeli „művek” egyértelműen politikai célt szolgáltak: helyeselték a szovjet katonai beavatkozást, érvelésükkel pedig a forradalom utáni megtorlás jogszerűségét és erkölcsi igazát igyekeztek alátámasztani.

KÉTES IRATOK HELYETT ORAL HISTORY

A történészek is óvatosan bánnak a Magyar Dolgozók Pártja budapesti központjának ostromával, sőt, mintha félnének ettől a témától. Érthető, hiszen hitelt érdemlő dokumentumok alig akadnak, jobb híján a megtorlás perei szolgálnak forrásul. Márpedig a történészek papírból dolgoznak – esetünkben a Kádár-rendszer koncepciókban gazdag peranyagaiból és meghamisított dokumentumaiból.

A riporter viszont az oral history eszközeit alkalmazza – vállalva annak esetlegességeit. Az emlékezők emlékezhetnek pontatlanul, sőt, akár hazudhatnak is, ám ez utóbbit leleplezi a kamera – és akkor a szerkesztői kontrollról ne is beszéljünk. Ezzel az elszánással vettem magamnak 1991-ben a bátorságot, hogy választ keressek a kérdésre: mi történt 1956-ban a Köztársaság téren?

Lelkes dokumentumfilmesként a tér összes házába és lakásába bekopogtattam, több mint 200 tanúval, szakértővel beszéltem. Munkámat könnyítette, hogy a rendszerváltoztatás után (egy ideig) nyitottak voltak az emberek, és egyáltalán: éltek még a szemtanúk. Három év kutatás-forgatás után a Magyar Televízió 1994 tavaszán mutatta be a trilógia első és második részét.

Részlet a Pincebörtön című dokumentumfilmből – Dézsy Zoltán a szemtanúkat kérdezi

A film hatalmas nézettségi és tetszési sikert aratott – és elképesztő visszhangot keltett. Pillanatok alatt ellenséget faragott belőlem a média döntő része, lejárató cikkeket írtak rólam és a filmről – anélkül, hogy látták volna a 122 perces produkciót. A támadások lényege az volt, hogy aljas hazugság minden egyes filmkocka, minden mérési eredmény, a tanúk végképp aljas hazudozók – ez alól csak a pártház megszólaltatott védői a kivételek. Nyilván sokakat zavart, hogy a téren fúrótornyokat állíttattam fel, kiderítendő, mit rejt a mély. Legenda – sulykolta a verdikt évtizedeken keresztül.

Márpedig a tanúk másról beszéltek… Visszaemlékezéseiket fontosnak tartottam, és szerettem volna függőleges aknát építeni a tér egy pontján. Na ez aztán végképp kiverte a biztosítékot. A dokumentumfilm harmadik részét sem készíthettem el.

Az 1994-es választásokon győztes hatalom első dolga az MTV elfoglalása volt; az új korifeusok sebtiben elvették műsoraimat, alkotási lehetőségeimet – csakúgy, mint több mint száz pályatársamét. (Csak a fiatalabb generáció kedvéért: ez volt az első média-háború vége, a nemzeti oldal alkotógárdájának teljes kiűzetése a televízióból és a rádióból)

A Pincebörtön című dokumentum-trilógia befejezését azonban egy percre sem adtam fel. Folyamatosan gyűjtöttem az adatokat, az új tanúkat, kibekkeltem míg az agyonhitelezett pártházból kiköltöznek a posztkommunisták – maguk mögött hagyva rengeteg mocskot és szemetet. Kivártam, míg elárverezik az ingatlant. Nos, cselekvés ideje most jött el. A ma már félig lebontott, romos pártházat jövő tavasszal átépítik. Pontosabban: átépítenék… Új tulajdonosa ugyanis alaposan meglepődött, mikor megtudta: nem tud mélygarázst építeni az épület alá, s hogy sok száz négyzetméterrel kevesebb a hasznosítható terület. Az ok: a pártház bal szárnya gyakorlatilag egy gigantikus, tömör betontömb, mely megszüntetésének költségei felmérhetetlenek. Inkább kihagyják, körbeépítik. A betontömb alját sem találni, csak sejthető, hogy igen mélyre vezet. De hova? Mert az óvóhelyeknek minimum két kijáratuknak kell lenniük…

A friss fotón jól látszik az elbontott pátház első emeletéig nyúló óriási betontömb, amelynek alja a metró mélységében lehet. Fotó: Dézsy Zoltán

ANOMÁLIÁK A TÉR ALATT

Filmemből két műszaki tény is kiderült. Felmérettem ugyanis a tér pártház előtti részét, és egyértelmű bebizonyosodott, hogy valahol jóval a talajvízszint alatt, a vízzáró márgarétegben szép, szabályos „anomália” található. Egy alagút fut ki az épületből a színház parkolójának irányába, s T-alakban elágazik… A talajradart fúrásokkal is leellenőriztettem: Kb. 12-16 méter mélyen vasbeton műtárgyba ütközött a fúró. Éppúgy, mint az 56-ban, az előttem járóké.

A volt MDP-székház átépítése 2019 tavaszán folytatódik, addig van esély az épületen belül mérni, kideríteni, miféle műszaki titkot rejt a betonmonstrum. A kulcs a pártház atombiztos óvóhelye. Ez az az objektum, melyet feltöltöttek betonnal, s ami most nagyon útban van.

Igen, jól olvasták: anno az elvtársak valami miatt fontosnak tartották betonnal feltölteni az óvóhely lejáratául szolgáló vasbeton hengert, és a ház alól a térre kifutó alagutat. Már az ötvenes évek elején is őrült összegbe kerülhetett megépítése, nemkülönben későbbi bebetonozása, de úgy látszik a költségek nem számítottak. Elképesztő mennyiségű anyagot injektáltak a föld alá. Riportalanyaim visszaemlékezéseiből tudom, hogy a pártközpont Kenyérmező utcai oldalán még kaput is nyitottak a sódert szállító teherautóknak. Az átépítés/betonozás a 60-as években történt, és hónapokon keresztül tartott.

Miért? Hogy örökre eltüntessenek minden műszaki nyomot, amely fényt deríthet a pártház titkaira, igazi drámájára.

Ötvenhat sajtója kazamataként emlegette azt a szupertitkos földalatti objektumot, amelyet az ostrom utáni pár napban kerestek a forradalmárok. Az egész város lázban égett, a korabeli „katasztrófa-turizmus” szinte fél Budapestet kivitte a térre. Senki nem értette, hogyan jöhetnek a mélyből jelzések, ám senki nem csodálkozott… A kor emberének ugyanis semmi nem volt meglepő, ha a diktatúra kegyetlenségei kerültek szóba. Persze, csakis rabok adhatnak le vészjelzéseket a föld alól…, kik mások? Érthető volt ez a logika, hiszen a PÁRT és az ÁVH gyakorlatilag összetartozó fogalmak voltak. Az ötvenes évek pincebörtöneitől pedig az egész ország rettegett.

Azt, hogy a budapestiek földalatti börtönről beszéltek alátámasztotta az a tény is, hogy a pártházat elfoglaló forradalmárok nem találták az épületbe előzőleg bekísért foglyokat. Sőt, a pártház ablakaiból tüzelő ávósok közül is csak néhányat fogtak el. Hova tűnhettek? Az is gyanús volt, hogy miért kellett a pártház rendőrré beöltöztetett ávósainak előző nap begyűjteni a környékről fiatalokat? Ma már persze egyértelmű. Egy ördögi provokációt része volt ez is. A provokáció szervezéséből Gerő Ernő, Rákosi Mátyás négyesfogatásnak tagja, a szovjet titkosszolgálat magyarországi rezidense alaposan kivette a részét. Gerő közvetlenül az ostroma előtti napon járt az épületben, s az ott szolgálatot teljesítő ÁVH-s parancsnokkal beszélt. Mindjárt világossá válik, miről.

PROVOKÁCIÓ SZÜKSÉGELTETETT

Kik tartózkodtak 1956. október végén az MDP-székházban? Elsősorban régi vágású pártmunkások, akik elkezdték szervezni a kommunista párt fegyveres milíciáját – vagyis a győztes forradalom ellen szervezkedtek. Mondhatjuk így is: ellenforradalmárok tartózkodtak a két épületből álló tömbben. Az első titkár hiányzott, helyettese a pártbizottság másod-titkára, Nagy Erzsébet volt. Az ostrom után mártíromságra emelt Mező Imre, csupán a súlytalan harmad-titkár pozícióját töltötte be.

Ma már élesebben látni e nap történelmi kontúrjait. A Kossuth-téri mészárlást nem követte tömeges vérbosszú, kommunistaüldözés, sőt, október 28-án, a forradalom győzelmének bejelentésével kitört a hőn áhított béke. A Nagy Imre-kormány megszüntette a gyűlölt ÁVH-t – mi kellett még a boldogsághoz? Az emberek felszabadultan járták a romos Budapest elnémult harcálláspontjait, gyanútlanul álltak modellt a fotósoknak a kilőtt páncélosok mellett (később sokakat e képek alapján ítéltek el). A Kreml elégedetlen volt a helyzettel. Sürgősen találni kellett egy okot az újabb beavatkozásra. Ha pedig nincs ok, akkor csinálni kell valamit, ugyanis a forradalom leveréséről Moszkvában már döntöttek. A T-55-ös páncélosokkal megrakott vonatok végeláthatatlan sorban robogtak Magyarország felé. Az újbóli agresszió indokolásához kellett egy casus belli, egy ürügy melyre hivatkozni lehet, hogy miért kell eltiporni a forradalmat.

Míg Budapesten örömünnepet ültek az emberek, azalatt a KGB-s tervező-központokban a provokáció előkészítésén dolgoztak. A szovjet matematika szerint ez mindig sok halottat és vért jelentett. Kellett egy jelkép: egy megostromolt épület sok áldozattal, egy amolyan kommunista Reischtag, amely szimbólummá válhat, amelyet felkap a propagandagépezet. A Köztársaság – ma II.János Pál pápa – téri pártház, a Magyar Dolgozók Pártjának budapesti központja tökéletesen alkalmasnak bizonyult a provokáció helyszínéül.

A beépített emberek és a forradalom laza apparátusába beépült KGB-s ügynökök összehangoltan dolgoztak. Senki nem gyanakodott, amikor egy nappal az ostrom előtt elvezényelték a pártházat biztosító páncélost. Az épületben állomásozó ávéhás – bocsánat, rendőr – osztag parancsba kapta: járőrözzenek a téren, és gyűjtsenek be embereket. Így is történt. A környék forradalmi csoportjai döbbenten észlelték, hogy sorra tűnnek el a fiatalok a Köztársaság tér 26-27-ben.

Ilyen előzmények után virradt fel október 30-án a nap. A délelőtti órákban több forradalmi küldöttség is be akart jutni a pártközpontba, hogy megtudják, mi történt a bekísért pesti srácokkal. Az első küldöttség eltűnt a kapu mögött és nem jött ki. A második delegáció is elindult befelé, de azonnal ki is hátrált azzal, hogy bent csapda van. Ekkor dördültek el az első lövések. Tisztázatlan, ki lőtt először, de sokatmondó, hogy a pártházban tartózkodó Tóth Lajos honvéd ezredes a filmben így nyilatkozott erről: nem tudni.

AZ ELHALLGATOTT SORTŰZ

Az ostrom hírére nemcsak fegyveresek gyülekeztek a környéken, hanem sok-sok ezer ember is, akik akkoriban a várost járták. Minden adott volt tehát az ördögi terv végrehajtásához. Elkezdődött a kíméletlen csata, amely során orvlövészek lelőtték a fehér köpenyes ápolót is, aki a téren fekvő sebesülteket mentette… Már ez felbőszítette az ostromlókat, de a legszörnyűbb az a sortűz volt, melyet a történészek nem sorolnak 1956 sortüzei közé, pedig ott lenne a helye. Ez a kegyetlen golyózápor csak a Kossuth-téri mészárláshoz hasonlítható, például abban, hogy szinte terelték az embereket a puskacsövek elé. Hasonló volt a cél is: nem a megfélemlítés, hanem egyértelműen a bosszú, a reakció kiváltása, a véres helyzet eszkalálása. A filmemben szereplő tanúk egybehangzóan állították, hogy a harcok közepette egyszer csak kitűztek egy hatalmas fehér zászlót a pártház első emeleti ablakába. A géppuskák elhallgattak, csend lett. Mindenki fellélegzett: kitört a béke!

A fegyvernyugvás eufóriájában a kíváncsi tömeg a pártház felé indult. Peredi Lászlót egy tapasztaltabb társa tartotta vissza, ennek köszönhette életét. Amikor megtelt az épület előtti tér emberekkel – nem a forradalmár harcosokkal, hanem békés civilekkel – pártház minden ablakából tüzet nyitottak rájuk. Peredi – vagy ahogy társai hívták, Pöttöm, a pesti srác könnyes szemmel idézte fel ezt a szörnyű jelenetet a forgatáson. Szabó Lászlóné az Erkel Színház lépcsőjén állt amikor eldördült a sortűz.

Hullottak az emberek, mint a legyek, emlékezett a sortűzre. Még drámaibb Olexa József ÁVH-s kiskatona vallomása, aki ezalatt bent volt az épületben. – Mint a jégverés, olyan volt – mondta. – Letarolt mindenkit.

Az eredmény: száznál is több lelőtt budapesti polgár…S mindez a fehér zászló kitűzése után. A provokáció mesterien sikerült, a népharagot sikerült az egekig korbácsolni – ha már a Kossuth téri vérengzés kevés volt hozzá.

Elgondolkodtató adalék, hogy az ostrom kellős közepén ismeretlen tankok jelentek meg a téren. Személyzetük nem tudta, hogy hol vannak, és harckocsijukban sem volt rádió. Ennek ellenére tüzelni kezdtek a pártházra. Véletlen? Ugyan.

Még egy megcáfolni való hazugság: a halálos hátlövést kapó harmad-titkár, Mező Imre nem ment ki az épületből, pláne nem fehér zászlóval. Ez is a kádári legendagyártás része volt. Tény ugyanakkor, hogy a pártházba behatoló corvinisták hiába keresték a korábban lefogott fiatalokat. Pongrátz Gergely egyik bátyjának feltűnt a frissen gereblyézett virágágyás az udvaron. Felásták, tizenöt(!) hátrakötözött kezű, tarkón lőtt srác holttestét rejtette… A hozzátartozók őrjöngését Pongrátz sem tudta csitítani – ha nincsenek mellette a Corvin-közi harcosok, őt is a falhoz állítják.

AZ AMERIKAI LIFE MAGAZIN KÉPSORA A LINCSELÉSRŐL MEGOSZTOTTA A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉT (18+)

A népítélet mindig kegyetlen. A provokátorok azonban épp ezt akarták elérni – és ez sikerült is. Már csak a propagandagépezetet kellett beindítani, drámát a végletekig fokozni. Jellemző, hogy amikor évekkel később emléktáblát állítottak a kivégzett ávósoknak, olyanok is felkerültek a táblára, akik akkor is, és a mai napig is jó egészségnek örvendenek.

Reális elemzések alapján kilenc ávéhást végeztek ki a pártház előtt. Rettenetes lehetett. Természetesen szörnyű minden matematika, amely az elesetteket veszi számba, mégis meg kell állapítanunk, hogy a sortűz áldozatainak száma megközelítette a százat. S akkor még nem szóltam azok áldozatokról, akikről Kalló József riportalanyom beszélt. Elmondása szerint a pártház eleste után az Erkel Színháznál nézelődött, amikor egy szellőzőrácson keresztül felszóltak neki, hogy szabadítsák ki őket „mert nincs villany és fogytán a levegő”. A kérdésre, hogy hányan vannak lent ezt a választ kapta: kétszáznál is többen…

Titokzatos okból odaküldött páncélos a Köztársaság téren

Ne is számoljunk tovább!

JELEK A FÖLD ALÓL

A csata és a népítélet befejeztével egyre többen észleltek jelzéseket a mélyből: remegett a talaj, kopogtatás hallatszott a csöveken. Csakis a lefogott forradalmárok lehetnek a segítségkérők – vélte mindenki. Megindult a kétségbeesett keresés. A téren felállított fúróberendezés mintegy 15 méter mélyen átütött egy födémet. A fúrócsövön keresztül ment az üzenetváltás, úgy, ahogy a rabok a börtönben szoktak jelezni – mesélte Varga László. Más szemtanúk, így Juszt Kornél, dr. Cseke Gyula és Fördös István is mind ugyanarról számoltak be: ütemes jelzések jöttek a föld alól. Százak és százak álltak tanácstalanul: mi ez, talán tömegpszichózis?

Varga László a dokumentumfilmben

Nem, nem az volt.

A kutatók tudták, hogy versenyt futnak az idővel. Azt azonban nem tudhatták, hogy küzdelmük nem lehet eredményes, ugyanis a talajvízszint alá nem lehet fentről leásni, márpedig – ma már tudjuk -, hogy a pártbizottság atombiztos óvóhelyét metró-mélységben alakították ki. A pártház pincéjét hiába túrták fel az emberek, és hiába keresték az udvaron a lejáratot. A titkos óvóhelyajtó az első emeleti tanácsterem mögött rejtőzött, optikailag ügyesen eltakarva. Ki gondolta volna, hogy a mélybe vezető lépcsőt az emeleten kell keresni?

Forradalmárok figyelik a mélyből jövő hangokat, kopogásokat – Korabeli felvétel

Aztán eljött november 4-e hajnala. Ki tudja miért, de a szovjet csapatok egyik legfontosabb feladata a stratégiailag jelentéktelen Köztársaság tér elfoglalása volt… A kutatás természetesen azonnal befejeződött. De mi történt a föld alatt rekedtekkel? Erről Talabér György, a pártház óvóhelyének villanyszerelője és Olexa József nyilatkozott – megrázóan. Elmondásuk szerint akik nem tudtak feljönni a bunkerből, azokat lent érte a halál, a pártház atombiztos bunkerében. Filmbéli tanúim szerint a holttesteket fél évvel később, 1957 tavaszán takarították el. A metró-mélységben megépített beton-monstrumot akkor csak kimeszelték. A bebetonozásról a hatvanas években döntöttek. Mindezt a legnagyobb titokban.

Mostmár tudjuk azt is, miért.

HOLTTESTEK A VIRÁGÁGYÁSBAN

A pártház udvarán elföldelt holtestekről Nagy Mária, a pártbizottság másodtitkára Földesi József újságírónak 1981-ben egy hosszabb interjú keretében beszélt. Földesi az ostrom történetét könyvet tervezett írni, de valahogy nem állt össze a kép. A munka során az újságíró azt tapasztalta, hogy semmi sincs úgy, ahogy az „hivatalos”.Nagy Máriát kérdezte a pártházba behurcolt fiatalokról is. A válaszon igencsak meglepődött: „Mit tehettünk volna velük? El lettek intézve”. Néhány nappal az interjú után Nagy Mária felhívta Földesit és kérte, felejtse el ezt a részt… A hangfelvétel és leirata most is megvan.

Még néhány elképesztő adalék a neten elérhető filmemből, de ne a dokumentumfilmesre haragudjanak, ha a történet annyira szörnyű. Farkas Pál szemtanú egy héttel az ostrom után az Erkel Színház mellett, a Szilágyi utca sarkán arra lett figyelmes, hogy holttesteket húznak ki a csatornából.Négyet vagy ötöt számolt meg, aztán megszaporázta lépteit. Akkoriban nem volt tanácsos bámészkodni. Annyit azonban megállapított, hogy a holtak csíkos rabruhában voltak. Nem folytatom a rémséges történetet, sőt, szeretném befejezni.

A félig lebontott pártházban most nyílt lehetőség mérésekre, műszaki vizsgálatokra. Hatvankét esztendővel a forradalom után már vannak olyan eszközök, melyet 3 dimenziós képet alkotnak a föld alatt lévő objektumokról. Az idő sürget, pályázni, már nincs idő. A PestiSrácok.hu olvasói segíthetnek a feltárásban. Gyűjtést indítunk, hogy előteremtsük a mérés költségeit. Az árajánlatok szerint mintegy 2 millió forint elegendő.

Lesz-e ennyi?

Dézsy Zoltán (rendező)

Az utalás módja. Cégnév: GerillaPresS Lapkiadó és Médiatanácsadó Kft. – Számlaszám: MKB 10300002-10701322-49020025 . A közleménybe írja bele: “Pincebörtön”. A PestiSrácok.hu szerkesztősége a teljes befolyt támogatást (bármiféle levonás nélkül) Dézsy Zoltán kutatómunkájának költségeire fordítja, amelynek megvalósulásáról és költségeiről részletesen beszámolunk. Köszönjük.

A vezető friss képet a pártház bontása után hátramaradt óriási betontömbről Dézsy Zoltán készítette.