Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában

Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában:
2015. április 6. hétfő
'via Blog this'

EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN: ANTALL JÓZSEF A BELÜGY HÁLÓJÁBAN 1

Bátor, szókimondó, az óvatosságra fittyet hányó, megtörhetetlen – nem biztos, hogy ezek a kifejezések jutnak eszünkbe néhai miniszterelnökünkről, Antall Józsefről. Pedig mind igaz arra a fiatal tanárra, akit a forradalom után előbb letartóztattak, majd áthelyeztek, megfigyeltek és kirúgtak. Diákjai imádták, az állambiztonság tartott tőle. Ember az embertelenségben: Antall József a belügy hálójában (1. rész).

MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet

„1957 és 1959 között, a véres megtorlások idején tapintatosan, de félreérthetetlenül mondta ki véleményét a kommunista rendszerről. Az őt sem kímélő politikai üldözések közepette soha nem felejthető példát adott bátorságból és emberi tartásból”  (Jeszenszky Géza: Antall József, a tanár)

Bár a rendszerváltást és az azt követő éveket vizsgálva Antall József néhai miniszterelnökünk megítélése már közel sem egységes, a politikus-történész életének első szakaszát és az állambiztonsági iratokat böngészve az 56-os forradalomhoz hű, elveiből nem engedő, bátor, fiatal tanár alakja tűnik fel. Olyan egyéniségé, akinek homályos, jelentésekből, besúgásokból, emlékezésekből összeollózott személyiségrajzanehezen összeegyezhető azzal a képpel (tettekkel, elmaradt lépésekkel, számonkéréssel), amelyet az idős államférfiről őriz a közös emlékezet. Érezhető az ellentét a konfliktusokat,összeütközéseket vállaló fiatalember és a kiegyezésre törekvő, kritikusai szerint túlságosan puha, megengedő (erősebb megfogalmazásban: megalkuvó) politikus között. Legyen világosabb akontraszt: bár a tanítványait erkölcsre, hazaszeretetre nevelő fiatalembert az ötvenes évek végén még tanítani sem engedték, a Kádár-korszakban végül egészen magasra jutott (a ranglétre tetejére érve a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója lett), majd a rendszerváltás idején ő és az ország is hatalmas lehetőséget kapott.

Törésvonal, Antall József és Göncz Árpád /Fotó: MTI

NEM GYŐZTE, NEM GYŐZHETTE LE A HÁLÓZATOT

E dolgozat nem elemzi a hálózat átmentésének, átörökítésének időszakát, de tény: Antall József és az első szabadon választott kormány keveset tett azért, hogy az állambiztonsági múlttal leszámoljunk. Ha volt is ilyen célja Antall Józsefnek (talán nem érezte ennek fontosságát), biztos, hogy – sajnálatosan korai halálán túl – számosan akadályoztak ebben. Sikerrel: a tisztázó, újrakezdő rendszerváltás elmaradt, az MSZMP (és az ország) vagyonánaklába kelt, az elvtársak átmentették magukat, majd 1994-benvisszatért az MSZ(M)P. Így bár sokan nosztalgiával gondolnak vissza az MDF kormányzására, talán érdemesebb reálisan értékelnünk. Ha voltak is sikerek, nehéz felhőtlenül ünnepelni.

D-209-es: az elmaradt tisztázás élő bizonyítéka /Ill.: PS

MEG SEM REZEGTETTÉK A PÓKHÁLÓT

Cikkünk a fiatal Antall József bemutatásával több kérdésre keresi a választ. A jelen szempontjából sem érdektelen: mi történt a Kádár-rendszerben azzal a fiatallal, aki a kommunista rendszer esküdt ellenségevolt? Miért nem segítette jobban miniszterelnökként (ő sem) a valódimúltlezárást? Hatalmát felhasználva miért nem vette elő a rendszerváltás idején még vígan éldegélő, új pozíciókat kereső,bankokba, cégekbe ejtőernyőző kisebb és nagyobb kádereket? Akkor, amikor nem csak a megöregedett, szenilis áldozatkéntbemutatott Biszku Bélát lehetett volna kalodába zárni. Mi vezetett oda, hogy a kirúgott, őrizetbe vett, megalázott, hivatásától letiltott tanárból olyan kiegyezésre hajlandó politikus lett, aki végülháborítatlanul hagyta, sőt, még csak meg sem rezegtette az állambiztonsági pókhálót? Többféle válasz felmerül, bizonyítékok híjánméltatlan lenne vádaskodni, de kiegészítésképp talán nem árt felidézni Rainer M. János történész – sokak számára biztosan bántó, de azértelgondolkodtató – szavait: „Talán nem is véletlen, hogy a tárgyalásos rendszerváltás olyan embert dobott az élre, aki a kádárizálódásszámos tünetét mutatta: megőrizve arculatát, csöndesen lépkedett előre”.

REMEK SZÓNOK ÉS “ÉRTÉKES VAD”

Nézzük az origót, a kezdetet, vizsgáljuk meg a „csöndes előrelépkedés” előtti éveket. Az ötvenes évek második felében járunk, ekkor került az állambiztonság és a rendőrség célkeresztjébe a fiatal Antall József. A művelt, remek szónoki képességekkel megáldott tanár nagy hatással volt diákjaira (már ezért is veszélyes volt), de ex-miniszter édesapja miattszámított igazán értékes „vadnak”. Rainer M. János történész több cikkben, tanulmányban, kötetben foglalkozott az Antall család állambiztonsági megfigyelésével. Kutatásai megkerülhetetlenek, a Magyar Országos Levéltárból származó és a Hamvas Intézet archívumában őrzött iratok mellett a történész írásait is felhasználjuk a fiatal tanár kálváriájának bemutatásához.

Kirúgása indokolt /Forrás: Mol.hu

BEÍRTA A NEVÉT 1956 TÖRTÉNETÉBE

A politikuscsaládból (apja és anyai nagyapja is miniszter volt) származó Antall József az Eötvös Gimnáziumban kezdett tanítani, 1955-ben, huszonhárom évesen. A visszaemlékezések szerint 1956. október 23-ánazzal kezdte az óráját: „Uraim, bekerültünk a történelembe”. Diákjaival felvonult a budapesti tüntetésen, s az sem meglepő, hogy a gimnáziumban őt választották a Forradalmi Bizottság élére. A történelmi napokban részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, fiatalokkal birtokba vették a volt kisgazdaközpontot, majd a szóbeszéd(és egy későbbi feljelentés) szerint megszervezte ennek védelmét. Ez nem bizonyított. Később Somlóra utazott édesapjáért, a környéken több szónoklatot tartott (ezzel kapcsolatban is kiterjedt nyomozást folytattak).

Antall József diákjai között /Forrás: 56-os intézet

CSALINAK HASZNÁLTÁK VOLNA ÉDESAPJÁHOZ

A forradalom leverése után Antallék lakása a kisgazda tanácskozások fő színhelyévé vált, így az egész család reflektorfénybe került. A fiatal tanárt1957. március 13-án vették őrizetbe, miután egyik gimnáziumi kolléganője tanúvallomásában megemlítette „viselt dolgait”. Rainer M. János kutatása szerint az állambiztonság elsősorban arra akarta felhasználni, hogy a fenyegetéssel, zsarolással elősegítsék édesapja, Antall József korábbi miniszter beszervezését. Ahogyan az összefoglaló jelentésben fogalmaznak: „Az apjára ..– aki őt nagyon szereti ..– komoly hatást érhetünk el őrizetbe vételével. […] Adataink szerint, ha a fiatal Antall őrizetbe vételét helyesen politizálva használjuk fel id. Antall felé, segítségünkre lesz a beszervezésben…”.

BISZKU BÓLINTOTT RÁ A SZABADON BOCSÁTÁSRA 

Rainer M. János kutatása szerint az idős ex-minisztert sem akkor, sem később nem sikerült beszervezni, bár több kisebb-nagyobb gesztusttett a rendszer felé – leginkább akkor, amikor a fián kellett segíteni. Először éppen 1957 márciusán. Rainer M. János szerint idősebb Antall „a fiát fenyegető veszélyre úgy reagált, ahogyan 1956 előtti tapasztalataidiktálták: feljegyzésben fordult Dobi Istvánhoz (kisgazdából lett Kádár embere, ekkor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke – a szerk.). Dobi 1957. április 5-én kelt, id. Antall Józsefhez írott levelének tanúsága szerint (a levelet operatív úton szerezte meg a II/5-a osztály)Biszku Béla belügyminiszternél járt el az ügyben. Biszku pedig helyt adott az Elnöki Tanács elnöke kérésének, ezért engedték ki ifj. Antallt öt nap után, s ezért törölték azok listájáról, akikkel szemben adott esetben preventív intézkedéseket (őrizetbe vételt, internálást) kell foganatosítani”.

Dobi István és Kádár János /Fotó: MTI

A TOLDYBAN IS HAMAR A KÖZÉPPONTBA KERÜLT

A fiatal történelemtanár így megmenekült, majd április elsejei hatállyaláthelyezték az I. kerületi Toldy Ferenc Gimnáziumba. Nem volt nagy ötlet – jegyezhetnénk meg. „Mindazok a tanárok, akik akár 1945 előtti, akár 1945-ös, akár 1956-os alapon szemben álltak a rendszerrel, Antall körül gyülekeztek – írja Rainer M. János Lemerülés vagy megkapaszkodás? című művében. – Ami a diákságot illeti, Antall ismerős társadalmi tereprekerült. A Toldy a budai keresztény középosztály, kispolgárság elit fiúgimnáziuma volt, s jellege a negyvenes évek végétől jószerével nem változott. Az odahelyezett kommunista tanárok és vezetők (igazgató, igazgatóhelyettes) idegen testként próbálták csökkenteni a hagyomány alakította szellemiség befolyását, csekély sikerrel”.

Donáti utca, jobbra a Toldy Ferenc gimnázium /Forrás: Fortepan.hu

DIÁKOK MUTATTAK TARTÁST A NEMZETNEK

Antall József nem tétlenkedett, az iratok szerint nem engedett az elveiből, 1957. október huszonharmadikán példátlanul bátor tettel – ne feledjük, a véres leszámolás korszakáról van szó – jelentkeztek a diákjai. A tanulók néma csendben, vigyázzállásban töltötték az egyik szünetet a folyosón. Még az iskolarádió is elhallgatott, ugyanis az egyik diák elvágta a kábelt. Miután kiderült, hogy Antall osztályáról volt szó, a belügy II/5-a alosztálya le akarta tartóztatni a nyughatatlan tanárt. Nem sikerült – megvédte Dobi István már említett kérése. Letartóztatással később is hiába próbálkoztak, így maradt a másik megoldás: a megfigyelés, elszigetelés (és – feltehetően – abomlasztás). Antall helyett végül a kábelt elvágó fiút vették elő. AzIskola a lovagvárban – A budai Toldy Ferenc Gimnázium 150 éve című kötet szerint „Halász Mihályt hamarosan az ország összes középiskolájából kizárták, s már jó nevű filmoperatőr volt, amikor esti tanulókéntmegszerezhette az érettségit”. (A fiatalon elhunyt művész – ő filmezte a Kopaszkutyát – néhol Tűrt, máskor Tiltott pályája is megérne egy hosszabb cikket). Halász Mihály mellett több diák életét megkeserítették. Elég elolvasunk a lenti “ajánlást”, amely az Iskola a lovagvárban szerzőjére, Buzinkay Gézára vonatkozott… 

Egyetemről szó sem lehet /Forrás: Mkdsz1.freeweb.hu

MUNKÁSŐR-IGAZGATÓHELYETTES VALLATTA A GYEREKEKET

Ennél az emlékezetes eseménynél lép be a történetbe Antall József talán legfőbb gimnáziumi nemezise, a visszaemlékezések szerint magyarul csak gyengén (oroszul tökéletesen) beszélő pártember, Cihika Mihály igazgatóhelyettes. Vele kapcsolatban vérfagyasztó emlékezésre bukkantunk a már említett Iskola a lovagvárban (amelynek szerzője diákként átélte a tortúrát). „Cihika Mihály igazgatóhelyettes vezette a néma tüntetés utáni kihallgatásokat, a fenyegetés és megtörésváltozatos és iskolában ma már hihetetlennek hangzó módszereivel. Volt, akit például úgy hallgatott ki irodájában, munkásőr egyenruhába öltözve, hogy a félig nyitott íróasztalfiókjába jól látható helyre készítette fegyverét”.

Munkásőrök akcióban /Forrás: Fortepan.hu

SAJÁT DIÁKJÁT ÁLLÍTOTTÁK A TANÁRRA

Bár Antall József az eset után még a gimnáziumban maradhatott, 1958 februárján már javasolták az „előzetes ellenőrző dosszié” megnyitását, néhány hónappal később pedig kihallgatták Bibó István és Göncz Árpád ügyében. Nem mellékes: Antall József semmit sem mondott. Rainer M. János kutatása szerint május végétől már megfigyelték, követték, fotózták, majd ráállítottak két ügynököt(Cihika igazgatóhelyettes nyíltan jelentett). A két ügynök közül az egyikAntall diákja (!) volt, a másik pedig egy kolléga. A tanuló fedőneve„Kerekes János” volt, ő már csak azért is bizalmat kelthetetttanárában, mert éppen ötvenhatos ügye miatt tanácsolták el előző iskolájából (talpig feketében gyászolt ’57 október huszonharmadikán). A másik ügynököt is kiváló pedigrével tálalták: az orosztanár „Egri Gyulát”Kistarcsára internáltak forradalmi szerepe miatt, onnan hozták vissza „besúgással vezekelni”. Rainer M. János szerint mindkét ügynökötlenyűgözte Antall József személyisége, ambivalens helyzetbe kerültek: arról jelentettek, akire felnéztek.

Cihika intrikái /Forrás: Mol.hu

Az állambiztonság ezúttal is tökéletes pókhálót font: forradalmi múltú emberekkel próbálta behálózni a forradalmi tanárembert. Rainer M. János kutatása szerint tökéletesen rátapadtak Antall Józsefre: Kerekes“például kezdeményezte osztályában a besúgó(k) felderítésére és ..„elintézésére..” bizottság szervezését – amelynek természetesen tagja is lett, s a hírt maga hozta Antall tudomására. ..„Egri..” heti-kétheti jelentései hihetetlen részletességgel idézték fel rendszeres, szinte napi kávéházi találkozásaikat, beszélgetéseiket, később ..– mind gyakrabban ..– azAntall család körében eltöltött délutánokat” – írja a történész.

Pedagógusnak nem alkalmas /Forrás: Mol.hu

REMÉNY FEDŐNÉVVEL NYITOTTAK DOSSZIÉT

A következő jelentőst támadást Cihika Mihály indította Antall József ellen. Az igazgatóhelyettes az 1958-as tanévzáró értekezleten vette elő a fiatal tanárt, akit távollétében is megvédtek a kollégái. (Rainer M. János szerint Antall Bibó-peres kihallgatása után éppen a Völgy utcai szanatóriumban pihent ideg-összeroppanás gyanújával). Cihika nem tűrte jól a kudarcot, hiszen feljelentette Antallt. Egy hónappal később a budapesti nyomozók „Remény” fedőnévvel dossziét nyitottak a néhai miniszterelnökről, akit végül 1959-ben sikerült eltávolítani a Toldy Gimnáziumból. Ennek részleteit, a vezetők levélváltásait a következő részben fogjuk feltárni.

Hamvas Intézet

Index - Fortepan - Mit adott még nekünk a Fortepan?

Index - Fortepan - Mit adott még nekünk a Fortepan?:

'via Blog this'

"Mármint, az ország közös emlékezetén kívül? Ha ide kattintott, valószínűleg nem kell már bemutatnunk önnek a Fortepant. Van viszont egy jó hírünk: elindult a Fortepan blog az Indexen! Az indulás alkalmából ebben a cikkben az eddigi kedvenc Fortepan-történeteinket gyűjtöttük össze. Sosem látott '56-os képek, az épülő szocializmus nosztalgikus fotói, az Uvaterv, a Mahart és a Váti egyedülálló képes örökségein kívül mit adott még nekünk a Fortepan? - A kérdés persze költői. 
Az anyagok címére vagy a képekre kattintva új ablakban nyílnak meg a hozzájuk tartozó galériák."

 A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

 http://fortepan.hu/

Bakonycsernye 2015. április 25.

 - Tűzkövesbörc Tanya

Rohadó örökségünk - kopaszodó magyar vidék

Rohadó örökségünk - kopaszodó magyar vidék

Képgaléria:
http://epiteszforum.hu/galeria/rohado-oroksegunk-kopaszodo-magyar-videk/116245

"Az FME már három éve járja Magyarország területét, hogy felkutassa a rejtett építészeti értékeket és felhívja rá a szakmai szervek, helyi döntéshozók és a társadalom figyelmét. Az ország különböző pontjáról 42 kastélyt és kúriát szeretnénk fotókon bemutatni, amelyeknek hányatott sorsuk van és pusztulnak, annak ellenére, hogy értékes örökségeink. Utazásaink során voltak negatív és pozitív élményeink, hiszen volt, ahol kidobtak vagy üldöztek minket, de akadt olyan tulajdonos is, aki szívesen látott az otthonában. Jelen cikkben csak a kastélyok és kúriák világára szeretnék összepontosítani, hiszen jelentős részt tesznek ki műemlékeink, örökségeink között, amelyek meghatározó elemei a vidéki építészeti értékek között. A magyar kastélyok és kúriák egyedülálló építészeti formálásuknak és sokszínűségüknek köszönhetően párját ritkító elemei örökségünknek és az európai kultúrkörnek. "

KITARO

 

MAGYARNAK LENNI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Ki is Jehova Isten? - A genezis helyett génezés - Golenya Ágnes, Jakab I...

Látnivalók - Info Gyimes

Látnivalók - Info Gyimes:

'via Blog this'

Prágai Nyilatkozat • Gloria Victis

Prágai Nyilatkozat • Gloria Victis:

'via Blog this'

Az európai lelkiismeret és kommunizmus ügyében.

Szem előtt tartva európai hazánk méltóságteljes és demokratikus jövőjét,

• minthogy azoknak a társadalmaknak, amelyek elhanyagolják a múltat, nincs jövőjük,
• minthogy Európa csak akkor lesz egységes, ha képes egységesíteni történelmét, elismerni, hogy a kommunizmus és a nácizmus közös örökség, és hajlandó őszinte és alapos vitát folytatni a múlt század valamennyi totalitárius bűntettéről,
• minthogy a kommunista ideológia közvetlenül felelős emberiség elleni bűntettetekért,
• minthogy a kommunista múltból fakadó rossz lelkiismeret súlyos teher Európa jövője és gyermekeink számára,
• minthogy a kommunista múlt eltérő értékelései továbbra is „Keletre” és „Nyugatra” szakíthatják Európát,
• minthogy az európai integráció a földrész totalitárius rendszerei által előidézett háborúkra és erőszakra adott közvetlen válasz volt,
• minthogy a kommunista rendszerek által szerte a kontinensen elkövetett emberiség elleni bűntetteknek ugyanolyan mértékben tudatosulniuk kell minden európai elmében, mint a náci rezsimek bűntetteinek,
• minthogy lényegi azonosságok vannak a nácizmus és a kommunizmus között rémuralmi jellegük és emberiség elleni bűntetteik tekintetében,
• minthogy még mindig szükség van a kommunizmus bűntetteinek kiértékelésére és elítélésére mind törvényességi, erkölcsi és politikai, mind történelmi szempontból,
• minthogy a bűntetteket az osztályharc elmélete és a proletárdiktatúra elve nevében mondták jogosnak, a terrort a diktatúra fenntartásának módszereként használva,
• minthogy a kommunista ideológiát az európai és ázsiai birodalomépítők saját expanzionista céljaik elérésének eszközeként használták,
• minthogy sok tettest, akik a kommunizmus nevében követtek el bűntetteket, még nem idéztek az igazságszolgáltatás elé, és áldozataikat még nem kárpótolták,
• minthogy valamennyi európai nemzet jövendő szilárd integrációjának szükséges feltétele a mélyebb megértéshez és megbeszéléshez vezető objektív, összefoglaló információk terjesztése a totalitárius kommunista múltról,
• minthogy lehetetlen valamennyi európai végső megbékélése az igazság megállapítására és az emlékezet helyreállítására irányuló összpontosított és komoly erőfeszítés nélkül,
• minthogy Európa kommunista múltjával teljességében kell foglalkozni mind tudományosan, mind a széles nyilvánosság előtt, és a jövő nemzedékeknek rendelkezésükre kell bocsátani a kommunizmusról szóló valós információkat,
• minthogy bár a földkerekség különböző részein csak néhány totalitárius kommunista rendszer maradt fenn, ezek mégis a világ népességének mintegy ötödét uralják, és a hatalomba kapaszkodva továbbra is bűntetteket követnek el, és magas árat szabnak népük jólétének,
• minthogy számos országban a kommunista pártok, még ha nincsenek is hatalmon, nem határolták el magukat nyilvánosan a kommunista rendszerek bűntetteitől, és nem is ítélték el azokat,
• minthogy Prága egyike azon helyeknek, amelyek megélték mind a nácizmus, mind a kommunizmus uralmát,

abban a hitben, hogy a kommunizmus sok millió áldozata és családjaik éppúgy jogosultak az igazságtételre, a rokonszenvre, a megértésre és szenvedéseik elismerésére, amiképpen a nácizmus áldozatai, mi, az „Európai lelkiismeret és kommunizmus” című prágai konferencia résztvevői,

• figyelembe véve az Európai Parlament 2005. május 12-i határozatát a második világháború 1945. május 8-i európai lezárásának hatvanadik évfordulója alkalmából,
• figyelembe véve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2006. január 26-i, 1481. számú Határozatát,
• figyelembe véve az Európai Néppárt 16. kongresszusának 2004. február 5-i határozatát, amelyben független szakértői testület létrehozását kéri az emberi jogok totalitárius kommunizmusbeli megsértésére vonatkozó információk összegyűjtésére és értékelésére, és emlékmúzeum létesítését sürgeti a kommunizmus áldozatai számára,
• figyelembe véve egyes nemzeti parlamentek által a kommunizmus bűntetteivel kapcsolatosan elfogadott határozatokat,
• figyelembe véve a dél-afrikai Igazság és Megbékélés Bizottsága tapasztalatait,
• figyelembe véve a lengyelországi, németországi, szlovákiai, csehországi, egyesült államokbeli emlékbizottságok és megemlékezések, valamint a litvániai, lettországi és észtországi megszállás múzeumainak, illetve a magyarországi Terror Házának létrehozásával szerzett tapasztalatokat,
• figyelembe véve az Európai Unió és az Európa Tanács jelenlegi és következő elnökségét,
• figyelembe véve, hogy 2009. a kommunizmus közép- és kelet-európai összeomlásának, ugyanakkor a pekingi Tienanmen téri mészárlásnak a 20. évfordulója,

szorgalmazzuk:

1. az összeurópai megértetését annak, hogy mind a náci, mind a kommunista totalitárius rendszert a maga azon borzalmas volta szerint kell megítélni, hogy politikájuk pusztító volt, hogy módszeresen a terror szélsőséges formáit alkalmazták, elnyomták a polgári és emberi szabadságot, agresszív háborúkat indítottak és ideológiájuk elidegeníthetetlen részeként teljes nemzeteket és embercsoportokat deportáltak és irtottak ki, és mint ilyenek, a legnagyobb csapásnak számítanak, amely megmételyezte a 20. századot,

2. annak elismerését, hogy a kommunizmus nevében elkövetett sok bűntettet emberiség elleni bűntetteknek kell nyilvánítani, intő jelként a jövő nemzedékeknek, éppúgy, ahogyan a náci bűntettekkel tette a nürnbergi törvényszék,

3. közös álláspont megfogalmazását a totalitárius rendszerek, köztük a kommunista rezsimek bűntetteivel kapcsolatosan, és annak elérését, hogy Európa-szerte kellően tudatosuljanak a kommunista bűntettek ahhoz, hogy világosan meghatározzák a közös viszonyulást a kommunista rendszerek bűntetteihez,

4. olyan jogszabályok bevezetését, amelyek alapján a törvényszékek vizsgálat alá vonhatják és elítélhetik a kommunista bűntettek elkövetőit és kárpótolhatják a kommunizmus áldozatait,

5. azonos bánásmód biztosítását az összes totalitárius rendszer áldozatainak,

6. európai és nemzetközi nyomásgyakorlást a múlt kommunista bűntetteinek tényleges elítéléséért és a jelenlegi kommunista bűntettek elleni hatékony harcért,

7. annak elismerését, hogy a kommunizmus Európa közös történelmének szerves és borzalmas része,

8. az összeurópai felelősség elismerését a kommunizmus által elkövetett bűntetteket illetően,

9. azt, hogy augusztus 23-át, a Molotov–Ribbentrop-paktumként ismert Hitler–Sztálin-paktum aláírásának napját a náci és a kommunista totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák éppúgy, ahogyan Európa január 27-én a holokauszt áldozataira emlékezik,

10. felelős viszonyulást a nemzeti parlamentektől a tekintetben, hogy elismerik, a kommunista bűntettek emberiség elleni bűntettek, ami elvezet a megfelelő törvényalkotáshoz és az ilyen jogszabályok parlamenti megfigyeléséhez,

11. tényleges közvitát a kommunista jelképekkel való kereskedelmi és politikai visszaélésekről,

12. az Európai Bizottságnak a totalitárius rendszerek áldozataival kapcsolatos meghallgatásainak a folytatását, azzal a szándékkal, hogy a Bizottság ezekről tájékoztatást állítson össze,

13. azt, hogy azokban az európai államokban, amelyeket totalitárius kommunista rezsimek vezettek, független szakértőkből álló bizottságok alakuljanak, amelyek feladata országos szinten gyűjteni és értékelni az információkat az emberi jogoknak a totalitárius kommunista rendszerek alatti megsértéséről, azzal a szándékkal, hogy szorosan együttműködjenek az Európa Tanács szakértői bizottságával,

14. egyértelmű nemzetközi jogi keret biztosítását a kommunizmus bűntetteivel kapcsolatos információkat tartalmazó irattárakhoz való szabad és korlátozásmentes hozzáférésre vonatkozóan,

15. az Európai Emlékezés és Lelkiismeret Intézetének létrehozását, amely egyidejűleg lenne A) a totalitarizmust tanulmányozó európai kutatóintézet, amely tudományos és oktatási programokat bonyolítana le és hátteret biztosítana a totalitárius tapasztalatok kérdéskörére szakosodott nemzeti kutatóintézeteknek, hogy hálózatként működjenek, B) az összes totalitárius rendszer áldozatainak összeurópai emlékhelye, melynek célja megőrizni ezen rendszerek áldozatainak emlékezetét és tudatosítani az elkövetett bűntetteket,

16. nemzetközi konferencia szervezését a totalitárius kommunista rendszerek által elkövetett bűntettekről a kormányok, parlamentek képviselőinek, tudósoknak, szakértőknek és civil szervezeteknek a részvételével, és az eredmények nyilvánosságra hozatalát,

17. az európai történelemkönyvek szabályozását és alapos átvizsgálását, hogy a gyermekek éppúgy tanulhassanak a kommunizmusról és annak bűntetteiről, és éppúgy óva intsék őket ezek kapcsán, ahogyan a náci bűntettek megítélésére oktatták őket,

18. az átfogó és teljes összeurópai vitát a kommunista történelemről és örökségről,

19. azt, hogy jövőre a 20. évfordulón kapcsolják össze a berlini fal leomlásáról és a Tienanmen téri mészárlásról való megemlékezéseket.

Mi, az „Európai lelkiismeret és kommunizmus” című prágai konferencia résztvevői felhívással fordulunk Európa összes népéhez, valamennyi európai politikai intézményhez, beleértve a nemzeti kormányokat, parlamenteket, az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot, az Európa Tanácsot és más jelentős nemzetközi testületeket, és kérjük őket, hogy tegyék magukévá az ebben a Prágai Nyilatkozatban rögzített eszméket és felhívásokat, és váltsák valóra azokat gyakorlati lépések és politikák révén.

Prága, 2008. június 3.
A Cseh Köztársaság Parlamentjének Szenátusa

Forrás:

http://gloriavictis.hu/alapitvany/pragai-nyilatkozat.html