Blogarchívum

2014. október 25., szombat

Pesti Srácok.hu - TGM háta, a III/III hazugságai - tragikomédia a Parlamentben

TGM háta, a III/III hazugságai - tragikomédia a Parlamentben:


'via Blog this'


Szánalmas, nevetséges, gyanús – ez a legkevesebb, ami elmondható azokról az 1990-es parlamenti meghallgatásokról, amelyeken a volt állambiztonsági vezetőket és a rezsim kulcsfiguráit faggatták. A frissen megválasztott képviselőkből – például Tamás Gáspár Miklós és Debreczeni József – álló társaság hagyta, hogy játszadozzanak velük a kikérdezettek. Horváth József III/III-as csoportfőnöktől megtudták, hogy békés szakember, aki egy tisztességes, kapacitásgondokkal küzdő társaságot irányított. A Hamvas Intézet segítségével felidézzük a félresikerült rendszerváltáshoz hozzátartozó tragikomédiát. 
KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu
1990 januárjában, még Németh Miklós miniszterelnöksége idején kezdte meg munkáját aBelső Biztonsági Szolgálat Tevékenységét Vizsgáló Parlamenti Bizottság (A nagy darálás című cikkünkben már foglalkoztunk velük), amely nagy feladatra volt kijelölve, de – nyugodt szívvel leírható – csúfosan megbukott. A bizottság tagjait a pártok delegálták, elnöke Mezey Károly független képviselő volt (az áprilisi választás utántöbbet nem hallhattunk felőle), a tagok közé Fodor László (MSZMP), Géczi István(semleges képviselőcsoport), Varga Sándor (MSZP), Viola Károly (független),Debreczeni József (MDF) és Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) tartozott. Meghallgatták – a faggatás túl erős kifejezés volna – többek között Németh Miklós miniszterelnököt,Horváth István egykori belügyminisztert, Pallagi Ferencet, a III-as Főcsoportfőnökség irányítóját, az őszinte – és ennek megfelelően később ejtett – Bajcsi István rendőr-főhadnagyot, valamint Horváth Józsefet, a III/III főnökét. A Hamvas Intézet gondozásában megjelent Továbbélő hálózat című kötetben (itt elolvasható) bárki belenézhet a Hankiss Ágnesék által felkutatott, s először a Hamvas által puplikált tragikomikus „meghallgatásokba”, s tanúja lehet annak, hogyanjátszadoztak a hálózat rutinos emberei a politikusokkal.
Utólag is gratulálunk! / Ill.: PS
Utólag is gratulálunk! / Ill.: PS

HAGYTÁK BESZÉLNI AZ “EMBERARCÚ” OPERATÍV TISZTEKET

„Külön elemzés tárgya lehetne, hogy a meghallgatottak… milyen érvelési technikákkal és hangulatkeltő mechanizmusokkal élnek – írja Hankiss Ágnes, a kötet szerzője. – Elterelő kifárasztás, a túlburjánzó, redundáns mellébeszélés, a trükkös felelősség-áthárítás, az „emberarcú titkosszolga”, az önsajnáltatás (az operatív tiszt, mint áldozat…). Horváth József vezérőrnagy – a III/III akkori vezetője – meghallgatása különösen hosszúra és értelmetlenre sikeredett. Érdemes feltenni magunkban a kérdést: hogy lehettek ilyen felkészületlenek és naivak a „kihallgatók”? Miért hagyták az összes magyarázkodást, nyilvánvaló csúsztatást és hazugságot viszontválasz nélkül? Ki, mi késztette őket arra, hogy bábfigurák maradjanak egy olyan játszmában, ahol az állambiztonság főnökeit kellett volna megszorítani?
Igyekszünk kíméletesek lenni vezérőrnagy úr! / Ill.: PS
Igyekszünk kíméletesek lenni vezérőrnagy úr! / Ill.: PS

ALKALMATLAN KÉRDEZŐK, MEGTERVEZETT SZÍNJÁTÉK?

„Nehéz volna ma már rekonstruálni, kit milyen ismérv alapján jelöltek tagnak egy olyan vizsgálóbizottságba, amelynek a rendszerváltás küszöbén kardinális jelentősége volt… logikusnak tűnne, hogy olyasvalakire bízzák a belső biztonsági szolgálat tevékenységét vizsgáló bizottság vezetését, akiről politikai profilja, affinitása alapján vélhető, hogy állja majd a sarat a legdörzsöltebb meghallgatottal szemben is” – írja Hankiss. Hozzátehetjük: bármennyire is tiszteljük a fent említett urak munkásságát (már akiét), kiderült, tökéletesen alkalmatlanok voltak a feladatra (Tamás Gáspár Miklós legalábbigyekezett). S ezt talán az őket kiválasztók is sejtették.
Csodacsapat (TGM és Debreczeni) / Forrás: Youtube
Csodacsapat (TGM és Debreczeni) / Forrás: Youtube

HORVÁTH ÚR A LÉTRÁN: PRIBÉKBŐL NAGYFŐNÖK

Nézzük a kihallgatott III/III-as vezetőt: Horváth József (vázlatos életrajza itt) végigjárta a szamárlétrát. 1956-ban a forradalom leverése után a karhatalmi ezredtagjaként négyszer is bevetették az ’56-ból nem engedők ellen, majd a Kozma utcai börtönbe vezényelték. Jó pribék lehetett, politikai nyomozóként dolgozott, majd felfelé lépkedve 1985-ben a III/III csoportfőnöke lett – egészen 1990-ig irányíthatta a belső elhárítást.
Horváth József / Fotó: MTI
Horváth József / Fotó: MTI

CSAK ELBESZÉLGETTEK A SZERVEZKEDŐKKEL

Horváth a meghallgatásán alapvetően jóindulatú szakemberként festette le önmagát, aki mindig a törvényeknek megfelelően cselekedett. Szerinte az állambiztonsági hivatalt hiba sátáni szervezetként feltüntetni, hiszen általában csak elbeszélgettek a kiszemeltekkel: „Amikor 62 után befejeződött a konszolidáció, akkor volt egy irány – ami szerintem jellemző a „ puha” diktatúrára: humánusabb stílust kell a szervezetnek felfennie. Eszerint nem szabad engedni, hogy az illegális szervezet létrehozása – ha információ van róla – kiteljesedjen… Ebből alakult ki a figyelmeztető jellegű beszélgetések, nevelő jellegű beszélgetések gyakorlata” – magyarázta. Pályafutásokkerékbetörésérőlverésekről, zaklatásokról, elektrosokkos kezelésekről szó sem volt. A bizottságból senkinek nem volt ellenvetése.
Nem csak beszélgettek /Ill.:PS
Nem csak beszélgettek /Ill.:PS

ÖSSZESEN KÉT EMBERT TUDTAK MEGFIGYELNI

Horváth szerint amúgy is csak legenda, hogy emberek tömegeit megfigyelték, erre egyszerűen nem volt elég emberük. Elképesztő az a hazugság, amelyet megetetetta bizottsággal. „Épp tegnapelőtt este kérdezett meg engem a Szabad Európa rádió. Felvetettek egy teljesen ismeretlen volt apáca nővért, hogy azt most is figyelik. Nem tudtam meggyőzni a hölgyet, hogy abban az időben, amikor a legkeményebb munka folyt az ellenzék ellen, a 60-as (?) évek elején, tudomásom szerint összesen fél napra két embert tudtak figyelni. Nem volt kapacitás” – mesélte. Ellenvetésezúttal sem volt.
Csak két embert figyeltek /Ill.: PS
Csak két embert figyeltek /Ill.: PS

„ÖNKÉNT JELENTKEZTEK AZ ÜGYNÖKÖK”

A derék vezérőrnagy azt beismerte, hogy néha azért beszervezték embereket – hogy nagyobb legyen a „kapacitás” -, de zsarolásról szó sem lehetett. „A beszervezésről, a zsarolásról még nem beszéltem. A biztonsági szolgálat kapcsolatok nélkül nem létezik. Hogy ez a beszervezés hogyan zajlott le? Tartok tőle, hogy ez az ember annak idejénfelajánlotta, hogy ő mindent megcsinál, csak ne kerüljön bíróság elé – az operatív tiszt pedig elfogadta. Most pedig nemzeti hőssé próbálja magát tenni” – tehát leginkább csak önként jelentkezőket alkalmaztak ügynökként. Talán Horváth összekeverte őket a szigorúan titkos tisztekkel? Utóbbiak tényleg önként, meggyőződésből, pénz miatt, pályafutásuk érdekében jelentkeztek. Nem is vették elő őket – a reflektorfényt az ügynökökre irányították (erről bővebben ebben a cikkünkben).
Zsarolásról szó sem volt / Ill.: PS
Zsarolásról szó sem volt / Ill.: PS

JÓSÁGOS ÁLLAMBIZTONSÁG: ADJ BÉKÉT, URAM!

Korábbi cikkünkben (Az elmaradt forradalom bábmesterei) részletesen írtunk arról, hogy milyen fondorlatokkal, bomlasztásokkal, trükkökkel érte el a belügyminisztérium és az állambiztonság, hogy Nagy Imréék ’89-es újratemetése békés legyen. Ez kulcsfeladat volt, a hatalom félt a forradalomtól, az igazságtételtől ezért kiszorították, elhallgattatták a radikális rendszerváltókat a (portálunknak nyilatkozóvolt állambiztonsági tiszt, Végvári József szerint a kommunistákkal kiegyezni nem akaró, MDF-alapító Csengey Dénes halála sem volt véletlen). Tény, hogy a békés átmenet – vagyis a modellváltás – sikerült, s erre 1990 elején kimondottan büszke volt Horváth: „16-án Nagy Imréék temetése, október 23-án a köztársaság kikiáltása és az azzal kapcsolatos események az én véleményem szerint békésen, normálisan, a jogállamiság kereteire utaló külső és belső feltételek mellett zajlottak le. Ennek a szervezetnek volt a feladata, hogy a belső biztonsági oldalról ezt előkészítse”. (Sok egyéb mellett, ez is volt a feladata).
A vezérőrnagy büszkesége / Ill.: PS
A vezérőrnagy büszkesége / Ill.: PS

KULTÚRNEMZETHEZ MÉLTÓ KÖRÜLMÉNYEK…

Tény, hogy ’89-ben az összes ügynöküket, titkos megbízottjukat, tisztüketbevetették. A polip keze mindenhová – az összes újsághoz, pártokba, csoportokhoz, nagykövetségekhez – elért. Horváth a meghallgatáson kihasználta az alkalmat ésköszönetet mondott embereinek: „Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy anemzetközi kapcsolatrendszert, a Külügyminisztériumot és egyebeket riasztottunk ebben az ügyben. Nagy hálával tartozunk néhány olyan követségnek, követségi munkatársnak, aki közreműködött ennek a fölzaklatott hangulatnak a rendezésében annak érdekében, hogy Nagy Imre temetése méltóságteljes, egykultúrnemzethez méltó körülmények között történjen meg”.
Horváth kultúrnemzete / Ill.: PS
Horváth kultúrnemzete / Ill.: PS

TÖRTÉNELMI PILLANAT: TGM FELHÁBORODIK

Horváth a kultúrnemzet, méltóságteljes kifejezések emlegetésével túl messzire ment, hiszen ezek után megtörtént az, ami szinte példa nélküli a meghallgatáson: az állambiztonsági vezetőt szembesítik az igazsággal. De halljuk Tamás Gáspár Miklóst: „Egy másik személyes tapasztalatomat hadd mondjam el! 1989. június 16-án Önök az események sima lezajlását biztosították – egy évvel azelőtt más történt. Azok nem Önök voltak, hanem a rohamrendőrség, amely szétverte a tüntetést, meg a hátamat. Meg kell mondanom, ott is látható volt, hogy azt ezt politikailag előkészítette, az nem a dolog sima lezajlása mellett volt. Az a politikai, rendőri vagy állambiztonsági szerv, amely ezt 1988. június 16-án intézte, konfliktusra törekedett. Arra törekedett, hogy botrány legyen, meghozzá nagy botrány, nyilvános botrány és mindenki tudomásul vegye, hogy itt mi a helyzet. Máskülönben nem lehetett volnahárom-négy órán keresztül verni a tömeget Budapest belvárosában”. Igen, kedves bizottsági tagok, mert akkor az volt az érdek. Ahogy ma már azt is tudjuk, hogy 1989-ben is felkészültek a legrosszabbraölni is képes embereket vezényeltek az utcákra. „Kritikus helyzetben tüzet nyitni egyfajta erkölcsi felelősségvállalás és bármilyen furcsán hangzik, bátorság kérdése is” – hangoztatta 1989 elején a BRFK pártbizottsága.
Kis Jánost üldözik /Forrás: Nol.hu
Kis Jánost üldözik /Forrás: Nol.hu

HORVÁTH: KÉRTEM, HOGY NE FIGYELJÉK MEG ÖNÖKET

Külön pikáns az a rész, ahol Horváth előadta (azt hazudta), hogy a III/III-as csoportfőnökség 1989. decemberi parancsnoki értekezletén keményenrendreutasította az állományt, mert azt észlelte, hogy nem hajtották végre a parancsát, és továbbra is gyűjtenek információkat a pártokról és tagjaikról. Bizonyára rosszul emlékezett. Az említett értekezleten valójában azt mondta: „operatív pozícióval kell rendelkeznünk mindenütt, ahol ellenséges tevékenységet folytató személy dolgozik és kapcsolatot kell létesítenünk azokkal az újságírókkal is, akik pozitív vonatkozásban felhasználhatók, akikre építhetünk. Az utóbbiak vonatkozásában meg kell vizsgálni a „menedzselés” lehetőségét”. Ki mondta nagy rendszerváltónk, Forró Tamás nevét, ki mondta? A többi menedzseltről bővebben itt írtunk: Láthatatlan, ma is aktív hálózat.
És a valóság (89) /Ill.: PS
És a valóság (89) /Ill.: PS

HORVÁTH: MOST FOGJÁK KIFOSZTANI MAGYARORSZÁGOT

Horváth a sok hazugság, felelősség-áthárítás mellett néha igazat is mondott – igaz, nem fejtette ki az igazság minden részletét – : „Ez az állomány erkölcsileg, politikailag, szervezetileg teljesen szét van verve. Tíz-tizenöt éven keresztül Magyarország itt áll a nemzetközi nyomással szemben, és ebben az országban mindenki azt tesz, amit akar. Bármelyik internacionális monopólium úgy fogja a magyar érdekeket, anyagi eszközöket, nemzeti értékeket elvinniahogy akarja, mert nem lesz, aki észrevegye, hogy itt valamilyen személynek vagy csoportnak az érdekei jelentkeznek…”.Jövőbe látó sorok, bár Horváth, ahogy Hankiss Ágnes is megjegyezte, azt nem tette hozzá, hogy a „nagy kiárusításban pontosan a kötelékben röpülő elvtársi hálózatok játsszák majd a kiárusító szerepét”. Eljátszották, megtették, túlélték. A többi meghallgatással és az elhallgatásra ítélt jelentéssel következő részünkben foglalkozunk.
hamvas

2014. október 21., kedd

Reményik Sándor - Eredj, ha tudsz!


Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

1918. december 20.

2014. október 8., szerda

Itt a Gyurcsány-gépezet egyik legbüdösebb pere

Itt a Gyurcsány-gépezet egyik legbüdösebb pere:

2014. október 8., szerda
'via Blog this'

Biztos, hogy bűzlik valami: olyan olcsón adott túl Gyurcsány Ferenc kormányzása idején a magyar állam a moszkvai kereskedelmi kirendeltségen, hogy egy évvel későbbi, hétszeres áron történt továbbadásánál borzasztóan kilógott a lóláb a magyar és az orosz bűnüldöző szerveknél. Kezdődik a per szerdán.
Szerdán indul a Magyar Nemzet által ismertetett botrány „főhőseként” szerepelt moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség eladása miatt indított büntetőper a Budapest Környéki Törvényszéken. Az ügylettel a Hír TV Célpont című műsora is behatóan foglalkozott.
A Kreml közelében fekvő épülettel kapcsolatos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult eljárásnak nem kevesebb, mint 7 vádlottja van: közöttük Székely Árpád volt moszkvai nagykövetként, Horváthné Fekszi Márta korábbi külügyminisztériumi államtitkárként, Tátrai Miklós egykori Magyar Nemzeti Vagyonkezelő-vezérként, Császy Zsolt MNV-privatizátorként, Morvai Attila (szintén MNV, jogi és vagyonhasznosítási igazgató), Bodnár Terézia (MNV, ingatlanvagyonért felelős igazgatóhelyettes) és Solymosi Ilona volt MNV-jogmenedzser.
Mint ismert, a Gyurcsány Ferenc kormányfősége alatt történtek miatt indult büntetőpert májusban felfüggesztették, a törvényszék szerint azért, mert olyan fontos bizonyítékokra volt még szükség, amelyek nélkül nem lehetett volna megalapozott döntést hozni.

A döntést a Gyurcsány-kormány hozta – de honnan jött az utasítás?

A vád szerint az ingatlan eladását Székely Árpád hozta tető alá, a mélyen áron aluli eladás miatti vagyoni hátrány mértékéről több becslés is rendelkezésre áll; a magyar államot akár 18 milliárd forintnyi kár is érhette a tranzakcióval. Azt egyelőre nem tudni, Székelyt ki utasította, de magáról az eladásról 2005-ben döntött az akkori, Gyurcsány Ferenc vezette kabinet, mondván, a kirendeltség épületének fenntartása drága és indokolatlan volt. Az eladást végül 2008-ra hozták tető alá, a vevő egy luxemburgi hátterű, orosz érdekeltségbe tartozó cég volt; a kirendeltség épületét azonban csakhamar óriási haszonnal adták tovább, ami viszont nem kerülhette el az orosz bűnüldözési szervek figyelmét. A továbbadási ár a vételinek mintegy hétszerese volt, a vásárló pedig egy orosz minisztérium.

Újrakezdődött a „tábornokper”

Újrakezdődött a „tábornokper”:

2014. október 8., szerda 16:16 , forrás: MTI, szerző: KG
'via Blog this'

A vádirat ismertetésével ismét megkezdődött a „tábornokper” új elsőfokú eljárása szerdán a Debreceni Törvényszéken. A költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt folyó eljárásban hozott elsőfokú, felmentő ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el a Fővárosi Ítélőtábla, és a megismételt eljárásra a Debreceni Törvényszéket jelölte ki.


Debrecenben június 16-án kezdődött meg az új eljárás vádirat ismertetéssel. Miután azonban az egyik tábornok-ülnök tartós továbbképzése miatt a két tárgyalási nap között több mint három hónap telt el, az egész új eljárást elölről, ismét vádirat ismertetéssel kellett kezdeni – tájékoztatta Tatár Tímea, a Debreceni Törvényszék szóvivője szerdán az MTI-t.
A tizenhét vádlott között van Fapál László volt államtitkár, volt tábornokok és ezredesek is. Az ügyészség szerint a honvédségi intézmények vezetői és alkalmazottai 2002 és 2010 között több mint kétszázmillió forintot kértek, illetve kaptak a tárcának beszállító vagy erre pályázó cégektől.

Pénz a „hallgatásért”

A vád szerint három dandártábornok – az első-, a negyed- és a tizenhatodrendű vádlott – megegyezett abban, hogy a Honvédelmi Minisztérium (HM) általuk vezetett részlegének különböző szolgáltatást nyújtó társaságoktól a nekik adott megrendelések fejében a tárca által kifizetett összegek egy részét visszakérik. A harmadrendű vádlott közreműködésével bevonták Fapál László másodrendű vádlottat is, aki 2004 decembere és 2006 júniusa között a HM közigazgatási államtitkára volt, és az ügyészség szerint több millió forint kenőpénzt kapott.
Az ügyben vádlottként bíróság elé állított további katonai szolgálatot teljesítő, illetve polgári alkalmazottak, részben a „hallgatásért”, részben közreműködésért kaptak pénzt a vádirat szerint.
A Kaposvári Törvényszék elsőfokú ítéletében 15 vádlottat javarészt bizonyítottság hiányában felmentett a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés és más bűncselekmények vádja alól. Két vádlott ügyét elkülönítették.

Közel öt éve húzódik az ügy

Az ügy nyomozása 2010. január 18-án egy vállalkozó feljelentésére indult, és január 29-én – tettenérés után – megtörténtek az első gyanúsítások. A nyomozás egy évig tartott, az ügyben 2011 márciusában emeltek vádat.
A tizenhatodrendű vádlott ügyészségen tett vallomásában többek között azt mondta: Juhász Ferenc honvédelmi miniszter is részesült a visszaosztott pénzekből, az államtitkár whiskysdobozban vitte el neki. A perben korábban tanúként meghallgatott Juhász Ferenc azt hangoztatta: pénzt nem kért és nem fogadott el.
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla szerint súlyos eljárási szabálysértések történtek az elsőfokú eljárásban, az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, tényállása hiányos, indoklási kötelezettségének sem tett eleget a bíróság, és helytelen volt az a döntése is, hogy két vádlott ügyét elkülönítette. A tábla szerint az ő ügyüket újra egyesíteni kell a többi vádlottéval. A táblabíróság szerint az ügyészség új eljárásra irányuló fellebbezése alapos volt, ezért az ügy megismételt elsőfokú eljárását rendelte el, ez szerdán ismételten megkezdődött Debrecenben.
A vádirat ismertetése után az eljárás október 29-én, a vádlottak kihallgatásával folytatódik a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt.


2014. szeptember 25., csütörtök

A Kettesben vendége Kubinyi Anna Kossuth-díjas textilművész, szerda


A Kettesben vendége Kubinyi Anna Kossuth-díjas textilművész, szerda 19.05

A Kettesben vendége Kubinyi Anna Kossuth-díjas textilművész, szerda:


'via Blog this'

Kubinyi Anna Kossuth-díjas textilművész
A képzőművész jó esetben megtalálja a technikát, amelyik alkalmassá válik mondandója kifejezésére, esetleg a technika találja meg őt, de a lényeg, hogy ami elkészül, az egyedi és művészi legyen. Kubinyi Anna konokan és kitartóan készíti térhatású munkáit, amelyeket megcsodálnak itthon, Erdélyben és Delhiben is. A Kossuth-díjas művésszel Nagy Katalin beszélget szeptember 24-én, szerdán 19 óra 5 perckor és az ismétlésben 23 óra után.


Szegedről indulva, Budapesten át a francia tengerpartig, majd a honvágy hatására szinte meg sem állt Csíksomlyóig, hogy onnan Kőrösi Csoma Sándor síremlékének felújítása érdekében Delhibe vigye a sorsa. 3D-ben, azaz térben szőtt textilműveivel egyedülálló a világban. Kubinyi Anna szíve valahogy fokozatosan, napról-napra aranyozódik be a megélt események hatására.




2014. szeptember 24., szerda

Munkahelyek tízezreit veszélyezteti a támogatások átalakítása

Munkahelyek tízezreit veszélyezteti a támogatások átalakítása:


'via Blog this'
Pelyach Gergely
Forrás: Lánchíd Rádió
2014. szeptember 24., szerda 12:57

A nagyobb agrárüzemek démonizálása annak tükrében érthetetlen, hogy a Kádár-rendszer utáni tervgazdálkodás romjain ezek a cégek jelentették az agrárium tőkesúlyát. Az elmúlt tíz évben a „táguló világ” új versenyhelyzeteket szült, amelyeket nem az ezernyi kicsi (ezernyi külön érdeke) vívott meg, hanem az agrárium tőkesúlyát jelentő nagy gazdaságok. Miért akkor a méltatlan támadás az ágazat Achilles-inára? Purgai Ferencet, a Mezort Zrt. vezérigazgatóját Pelyach Gergely kérdezte.

– Előre menekülnek?
– Mindenképpen. Mi annak idején letettük a voksunkat az állattenyésztés mellett – tradicionálisan állattenyésztő gazdaságokból alakult meg a Mezort csoport, – az összes fejlesztésünket ennek szellemében hajtottuk végre, illetve az összes rendelkezésre álló forrásunkat is erre összpontosítottuk.
– Csak ekkora méretben gazdaságos? 
– Igen. Tudható volt, hogy a kvótát kivezetik. Ez bizonyos üzemméretet feltételez, hogy az önköltséget azonos szinten lehessen tartani. Elengedhetetlen az iparszerű tejtermelés. Furcsán hangzik, de sajnos ki kell mondani: iparivá kell tenni a mezőgazdaságnak ezt a szegmensét. (A tejkvóta rendszer 2015. április 1-jétől szűnik meg az Európai Unióban – a szerk.)
Agrárfejlesztés: „Ilyenről csak álmodoztunk”
Óriási érdeklődés mellett adták át a Lajta-Hanság Zrt. károlyházi tehenészeti telepének korszerű fejőházát. Az automatizált, körforgó rendszerű berendezést látva Nagy István, a mezőgazdasági tárca parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: ilyen gépekről egyetemista korukban csak álmodoztak. A fejlesztés egy 6,1 milliárdos beruházás során valósult meg, ennek 60 százalékát a Mezort csoport biztosította. A szalagátvágáson azonban az is szóba került: veszélybe kerülhet az eddigi fejlesztések eredménye.
– Az egyes termelők egymással versenyeznek Magyarországon belül, vagy az importtal? Versenyképesek egyáltalán?
– Versenyképes lenne… vannak azonban olyan kedvezőtlen körülmények, amelyek most jelentkeztek. Ez pedig megkérdőjelezi az eredményességet. Egyrészt az áfa elkerülés! Akár beszélünk róla, akár nem, ez egy létező jelenség, ami jelentősen lenyomja az árakat a mi felvásárlási piacainkon is. A másik új keletű történet az orosz embargó. Több milliárd kilogramm tejtermékről van szó, ami bent ragad az Unióban, és szintén leszorítja az árakat. Harmadrészt pedig a kvóta kivezetés, aminek következtében a tejtermelés 6 százalékkal emelkedett az elmúlt évben Európában. Mindez olyan felesleget jelent az európai piacon, ami szintén a termelők ellen dolgozik.
– A kvóta rendszert tíz éve támadják. A kivezetése legalább olyan nagy baj, mint az eddigi működése? 
– Úgy gondolom a kvótarendszernek Magyarországra hátrányos hatása nem volt. Mi ugyanis sosem tudtuk kimeríteni a termelési kvótánkat. Ez egyfajta piacvédelmi szerepet is ellátott. Mindenképpen átmeneti intézkedésre lenne szükség a pillanatnyi túltermelés miatt. Nyilván a piaci folyamatok majd meghatározzák, hogy ki és hol fog tejet termelni…
– Ezt hogy érti? Magyarországon belül majd kialakul, hogy mely cégek maradnak életben, vagy Európában, hogy melyik országok termelői maradnak talpon?
– Ezt már európai szinten kell vizsgálni. Nyilván Magyarország sem tudja függetleníteni magát ettől a folyamattól, de összeurópai szinten lesz majd szelekció.
– Magyarország milyen esélyekkel indul?
– A hozzánk hasonló modern üzemeknek – amelyek nagy mennyiségű tejet tudnak előállítani kiváló minőségben –, mindig lesz szerepük és helyük az élelmiszerpiacon. Aki kevesebbet fordított a beruházásokra, korszerűtlenebb technológiával dolgozik, esetleg a környezetvédelmi előírásoknak sem tud megfelelni, annak nehéz lesz a következő időszak.
– Az az idő elmúlt, amikor a hátsó udvarban tehenet tartottak?
– Népszerűtlen leszek ezzel, de úgy gondolom, hogy igen.
– Egy ilyen nagy gazdaságnak hány lábon kell állnia? Ha csak egy piacra koncentrálnak, nem teszi ez kiszolgáltatottá?
– Kizárólag állattenyésztésre alapozni nagy kockázat. A mi cégcsoportunknál a tejelő ágazat mellett van sertés tenyésztés és hizlalás, aminek szintén nagy szerepe van az árbevételben. Emellett viszont a növénytermesztés is meghatározó. Tekinthetjük úgy, hogy három lábon áll a cégünk, ami már elegendő a magyar mezőgazdaságban. Mindenképpen hátrányos helyzetben vannak, akik kis termőterülettel rendelkeznek, takarmányozási szempontból kiszolgáltatottak. Ők nehezen tudják megjósolni, hogy a következő évjáratokban kialakuló terményárak miatt milyen önköltségekkel számolhatnak. Magyarország mezőgazdaságára jellemző, hogy a növénytermesztés szerepe egyre nagyobb, mivel a jövedelmezősége is jobb. Az állatállomány mostanra elég jól lecsökkent, és emiatt a vetésforgóban is sokkal egyszerűbb módozatokat választanak a gazdák. Két, három növényre alapítják a gazdaságukat, ami a természeti környezet miatt sem kedvező…
– De van-e piaca a többi növénynek, vagy van-e ereje az olyan intézkedéseknek, mint a mostantól kötelező zöldítési előírás?
– Ez a zöldítés is éppen ezen folyamatok ellensúlyozására szolgál. A természet-közelibb vetésforgók visszavezetésére. A kisgazdaságok egy két növénnyel nagyon jól át lehetett évtizedeket munkálkodni, és kiszorultak a pillangós növények a vetésforgóból. (A 2015-től kötelező úgynevezett zöldítési előírás lényege, hogy a gazdálkodóknak az általuk megművelt terület 5 százalékán „ökológiai célterületet” kell létrehozniuk, amit a minisztérium által meghatározott növényekkel kell beültetni. – a szerk.)
– Azt mondta az állatállomány „elég jól” lecsökkent. Ez elkerülhetetlen volt az elmúlt évtizedekben? 
– Bekövetkezett. Azért beszéltem múlt időben, mert mostanra stabilizálódott, esetenként növekedett is. A tejágazatban például gyenge növekedést tapasztalhattunk már a múlt év végén, és a statisztikák szerint a hízó sertés állomány is nőtt. Ismétlem: még most is csak talán harmada a korábbi állatállománynak!
– Ezt a folyamatot megakaszthatja most a támogatás átalakítás?
– Mindenféleképpen! Lelassíthatja. Ha maradunk a számoknál: ez a támogatás elvonás 525 céget érint. Nevezzük őket nagyüzemeknek. Ezeknél van a tejelő tehén állomány 54 százaléka. Nem kell ecsetelni, hogy az összlétszám több mint felét tartó cégek tenyésztési kedvére milyen káros következményei lehetnek ennek. Ugyanez az arány a sertéságazatban 40 százalékos. A hízó sertések ekkora része jön a most érintett nagyvállalatoktól.
– Van egy régi, ki nem mondott, de létező vita: miért kell támogatni a mezőgazdaságot úgy, hogy közben hasonló, mondhatni alanyi jogon járó összegekre más ágazatok nem jogosultak. Támogatás nélkül hogy nézne ki az agrárium, rentábilis lenne?
– Ebben az esetben a mezőgazdaság úgy lehetne rentábilis, ha a fogyasztói, és felvásárlási árak növekednének. Politikai érdek is, hogy az élelmiszer árakat alacsony szinten tartsuk. A támogatások rendszere nem magyar találmány! Az Európai Unió ezt már sokkal korábban alkalmazta, mint hogy Magyarország belépett volna.
– Azt mondja 2007-ben alakították ki a saját fejlesztési tervüket. A mezőgazdaságban egy-két év alatt nincs nagy haszon. Sokszor évtizedek is szükségesek az eredményességhez. A saját terveiket újra kell gondolni?
– Nagyon előrehaladott állapotban vagyunk. Év végére szinte valamennyi termelő beruházásunkat át tudjuk adni. A gondot az jelenti, hogy a támogatások idáig jól tervezhető, mérhető elemei voltak a gazdálkodásnak. Ha a termelő beruházásainkat átadjuk – könyvelői szakszóval „aktiváljuk” – az olyan amortizációt jelent, ami az önköltségünket jelentősen megnöveli.
– Ezen a gondolatsoron tovább haladva, a támogatási rendszer átalakítása a cég hétköznapjaiban hol jelentkezik?
– A költség-gazdálkodásban. Nem szeretnék senkit riogatni. Mi úgy gondoltuk, hogy ezzel hosszú távon akarunk foglalkozni. Eddig is tejelő teheneket tartottunk, ezt folytatni akarjuk. Létszámcsökkentésben nem gondolkodtunk. Az input anyagokat viszont felül kell vizsgálni. Mennyit használunk, milyen minőségben? Nyilván szükség lesz optimalizálásra. Aki viszont nem tudott ilyen szinten beruházni, nem fordított ennyi pénzt erre, és könnyebb szívvel meg tudja hozni azokat a döntéseket, ami ilyen csökkentéshez vezet, ott elképzelhető az elbocsájtás. Nem tud mást csinálni. Csökkenti az állatlétszámot, ami a munkaerő csökkentését vonzza mag után…
Tömeges elbocsátások jöhetnek
Csak a juhágazatban háromszáz munkahely szűnhet meg a hazai és az uniós agrártámogatási rendszer átalakítása következtében csökkenő juhállomány miatt – írja a Napigazdaság.hu. A juhágazaton kívül azonban a tejtermelést, sőt az állattenyésztés egészét is nagyon keményen sújtja a támogatási rendszer átalakítása.
– Divatos vita a nagy üzemek és kis gazdaságok egymásra utaltságának, egymás mellett létezésének kérdése. Nagyüzem nélkül fenntartható az agrárium?
– Minden gazdálkodási formának meg van a szerepe. Említettem a nagyüzemek jelentőségét az állatállomány fenntartásában. A foglalkoztatási oldalt is meg kell említeni: 33 ezer munkavállaló dolgozik a támogatás elvonással sújtott nagy cégeknél. Ezek a vállalatok a mezőgazdaság kibocsájtásának közel 20 százalékát adják. Tehát ha átmenetileg visszafognák a működésüket, az a GDP-ben is közvetlenül jelentkezne. Nem biztos, hogy ezt a mértéket egyből vissza tudnák építeni a kisgazdálkodók. Nem lépnének ugyanis be abba a szegmensbe, amivel a nagyüzemek felhagynának.
– Nincsenek rá felkészülve?
– Nincsenek. A tejelő tehenészet például igen nagy beruházás igényű ágazat. A beruházás után pedig nagyon sokára térül meg. Emellett nem látom azt a kockázatvállalást sem a kis termelőknél, ami egy ilyen feladat felvállalásával járna.
– Kisebb lesz a közvetlen támogatás, az Uniós keret is, a nemzeti társfinanszírozás rendszere átalakul, az agrár-környezetgazdálkodási támogatást felfüggesztették, a tervek szerint 2016-ig. Van ennyi sebkötöző a magyar mezőgazdaságban?
– Nincs. Az említett agrár-környezetgazdálkodási program éppen az egyik fájó pontunk. A mostani bejelentések szerint 2016 januárjától indítják újra. Aki mezőgazdasággal foglalkozik, az tudja, hogy januártól nem lehet beindítani egy programot. Gazdálkodási évhez kötődött eddig is ez a támogatás, ami viszont októberben indul. Ha tehát a januárt vesszük alapul, akkor csak a következő októberben lehet újraindulni, ami két év kiesést jelent. Ha agrár-környezetgazdálkodási tevékenységet végzünk – csak a szántóföldi részét például 8 éve csináljuk, de voltak olyan élőhely-fejlesztés és élőhely-védelmi intézkedések is, ami a támogatástól függetlenül 20 éve fut – ha két évet kihagyunk, akkor hogyan tudjuk azt tovább folytatni? Idáig megtartóztattuk magunkat, hogy nagy mennyiségű tápanyagot juttassunk ki, hogy tiltott növényvédő szert használjunk, hogy a költőhelyeket ne háborgassuk – ha most kihagyunk két évet ebben a folyamatban, akkor mi lesz utána? Ennek a 8 vagy 20 évnek az eredményeit egyszerűen megsemmisítjük. Ennek értelmét nem látom…
– Az indokát sem? 
– Szerintem szabályozási problémák miatt történhetett így. Nem tudtuk megalkotni azokat a rendeleteket, illetve szabályozási környezetet, ami folyamatossá tehette volna ezt a programot.
– Hol van a mezőgazdaság érdekképviselete? 
– Lassan oda jutunk, hogy minden termelőnek magáért kell kiállni. Elvileg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának lenne ebben szerepe. A Kamara viszont egyelőre az átalakulása, illetve újra-alakulása körüli tevékenységgel van elfoglalva. Nekik is nehéz szerepük van ebben a játszmában, mert úgy érzem, hogy a kisgazdálkodók védelmének szerepét szánták maguknak. A nagyüzemeknek ki kell állni a nyilvánosság elé, és megmutatni miért fontos a mezőgazdaság, az ország, a gazdaság számára, hogy működni tudjanak…
– Ez egyelőre hiánycikk. 
– Úgy gondoltuk, a mi feladatunk a termelés, és hogy jó minőséggel lássuk el az országot. Nem voltunk felkészülve erre a helyzetre.
– Itt van az orosz embargó, illetve a Brüsszelben kidolgozott kompenzációs keret. Ezt első körben az exportjuktól megfosztott termelők kaphatnák. A magyarok mégis kimaradtak. Senki nem segítette őket. Ez mutatja, hogy enne szerepe a közös érdekképviseletnek. Információ híján a cégek nem tudják, hogyan pályázzanak. 
– Ezt jól látja…
– Önöket nem érinti, nagyban? 
– Minden, a mezőgazdaságban zajló folyamat, hiányosság érint minket is…

2014. szeptember 17., szerda

Huszonnyolc újságírót rúgtak ki a Magyar Nemzettől (frissítve!)

Huszonnyolc újságírót rúgtak ki a Magyar Nemzettől (frissítve!):


'via Blog this'

Huszonnyolc újságírót bocsátottak el a Magyar Nemzettől – értesült a PestiSrácok.hu. A felmondásokat reggel óta folyamatosan nyújtják át a kollégáknak, emiatt információink szerint meglehetősen borús a hangulat a kormányközeli napilap szerkesztőségében, ahol már a Népszabadság (különös módon a Népszavában cáfolt) pénteki híre is nyugtalanságot keltett, miszerint Simicska Lajos nagyvállalkozó eladja az érdekeltségébe tartozó médiacsoportot.
A menesztett újságírók között a lap olvasói körében igen kedvelt öreg motorosokat is megtaláljuk, köztük Ugró Miklós publicistát, főmunkatársat, a vezércikkek rendszeres szerzőjét, Ludwig Emil publicistát, a Magyar Nemzet korábbi lapszerkesztőjét, majd magazinjának szerkesztőjét, Torkos Matildot, az ismert oknyomozó újságírót, vagy éppen Laczik Erikát, az állambiztonsági hálózatok kutatóját, akinek számos ügynök leplezését is köszönheti a jobber közvélemény. Torkos és Laczik sok közös munka mellett Medgyessy Péter D-209-es botrányának kirobbantója volt. Menesztik Kulcsár Anna és Lőcsei Gabriella főmunkatársakat is. Lovas Istvánnak, aki közel egy évtizeden át volt a Magyar Nemzet állandó brüsszeli tudósítója, már korábban felmondtak. Az elbocsátottak között több olyan újságíró van, akinek a munkáját a Magyar Nemzet vezetősége az elmúlt években az aranytoll elnevezésű házi díjjal ismerte el.
Megtudtuk azt is, rajtuk kívül fiatal újságíróktól, köztük Szabó Emesétől, Éberling András fotóstól, négy, egyébként havonta alig százezer forintot kereső vidéki tudósítótól, portástól és beírótól vált meg lap, mások pedig vállalták, hogy nyugdíjba vonulnak. Arról is hallottunk, hogy a kirúgott főmunkatársak közül legalább ketten védett korban vannak, ráadásul a munkaügyi központnál sem jelentették le az elbocsátásokat,ezért többen munkaügyi pert fontolgatnak. Információink szerint megszűnik a  Magyar Nemzet Képeslap című vasárnapi fotós melléklete is.
Úgy tűnik tehát, hogy Orbán Viktor és Simicska Lajos konfrontálódásának a levét azok a kollégák isszák meg, akik a Medgyessy-Gyurcsány-kormányzás ellehetetlenítési kísérletei idején, a legszűkebb években is kitartottak a Magyar Nemzet mellett. Liszkay Gábor igazgató-főszerkesztő a Nol.hu-nak nyilatkozva “a Magyar Nemzet belügyének” nevezte a változtatásokat, amelyekre “a piaci körülmények tartós romlása miatt kényszerültek”. Ugyanevvel indokolták nemrég, hogy a lap ára az újságárusoknál 145 forintról 195-re nőtt.
A vezető jobboldali napilapot fenntartó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. anyagi helyzete ugyanakkor aligha indokolja az elbocsátásokat, hiszen az egészen mostanáig privilegizált pozícióban működő társaság az elmúlt öt évben az OPTEN Cégtár adatai szerint stabilan hozta a hárommilliárd forint körüli nettó árbevételt. Ez az összeg a PestiSrácok.hu médiaszakértője szerint körülbelül négy-ötszöröse annak, mint amennyibe egy, a Magyar Nemzethez hasonló napilap kiadása belekerül,bár a konkurens napilapok büdzséje ennél is jóval alacsonyabb, információink szerint alig éri el a havi 25-40 millió forintot. Az extraprofitból tehát jócskán maradhatott volna a régi bajtársak eltartására, még a reklámadó befizetése után is.
A PestiSrácok.hu arról is értesült, hogy az elbocsátások a Hír Tv-nél folytatódhatnak.A televízió munkatársait informálisan már figyelmeztették is, hogy “a következő hónapokban ne vegyenek fel hitelt.”
PESTISRÁCOK.HU

Schmidt is bírálja Zoltai kinevezését

Schmidt is bírálja Zoltai kinevezését:


'via Blog this'

Zoltai Gusztáv megtestesíti mindazt, amivel szemben a Fidesz létrejött, amiért érdemes politizálnia – így válaszolt lapunk megkeresésére Schmidt Mária.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója kifejtette, soha nem gondolta volna, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) volt ügyvezető igazgatóját, Zoltai Gusztávot kormánytanácsadóvá nevezik ki. Szerinte ugyanis Zoltai – akinek a pártállami rendszerben, illetve azóta folytatott tevékenysége egyaránt összeegyeztethetetlen azzal az értékrenddel, amelyet a jobboldali politikai közösség vall – volt az, aki a kormányzati holokauszt-emlékév bojkottját meghirdette, személyesen szervezte ezenkívül a Szabadság téren álló német megszállási emlékmű elleni demonstrációkat, s „keltette és kelti hazánk rossz hírét”. Korábban Gulyás Gergely, a parlament fideszes alelnöke is kritizálta Zoltai kinevezését, azt az alaptörvénnyel ellentétes lépésnek minősítette.
Schmidt Mária kijelentette, az a tény, hogy a múlt kedden megrendezett Zsidó Közösségi Kerekasztal egyeztetésén ő ült a fő helyen Lázár János és L. Simon László államtitkár között, önmagáért beszél. Elmondta, hogy közte és Lázár János között az esemény előtt és azóta sem volt egyeztetés.
A főigazgató egyébként nem kapott meghívást a kerekasztalra, annak ellenére, hogy az általa vezetett Sorsok Háza oktatási emlékközpont egyike volt az érintett témáknak. Lapunknak küldött levelében kifejtette, tudomásul veszi, hogy a miniszter személyesen óhajt egyeztetni a Mazsihisszel és a többi zsidó szervezettel. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a Sorsok Háza ügyében ő maga is számtalan egyeztetésen, prezentáción, megállapodáson van túl a különböző hazai és nemzetközi zsidó szervezeteket képviselő felelősökkel. A főigazgató szerint azonban konkrét kifogásokat a készülő kiállítással összefüggésben az illetékesek nem támasztottak, ötletekkel és javaslatokkal nem álltak elő. – Így az a benyomás alakult ki bennem, hogy nem a megegyezésben, hanem a konfrontáció állandósításában érdekeltek – fogalmazott.
Ismeretes, Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter kezdeményezésére múlt kedden tartották a Zsidó Közösségi Kerekasztalt. A négyórás zárt ülés utáni sajtótájékoztatón Heisler András, a Mazsihisz elnöke arról beszélt, biztatónak tartja, hogy a Sorsok Háza ügyében a zsidó szervezetek ígéretet kaptak a kormánytól, a kiállítást csak akkor fogják megnyitni, ha a hazai és a nemzetközi zsidó szervezetek is egyetértenek annak szakmaiságával.
Zoltai Gusztáv és az alaptörvény – Interjú
A múlt megismerésének új intézményeiről szólva Gulyás Gergely kijelentette, hogy a véres diktatúrák között nincs helye jogi vagy erkölcsi különbségtételnek. A parlament fideszes alelnöke elfogadhatatlannak tartja Zoltai Gusztáv sokakban megütközést keltő kormány-tanácsadói kinevezését.






Kapcsolódó hír: 

Jelentős támogatást kap a hazai zsidóság


"A kormány támogatásával 2015-ben megkezdődik a miskolci, valamint a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása, a budapesti Alma utcai szeretetotthon rekonstrukciója, a szegedi zsinagóga állagmegóvása, továbbá az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem könyvtárának megmentése is – olvasható a közleményben.
A Kormányzati Információs Központ tájékoztatása szerint a 2014-es holokauszt-emlékévhez kapcsolódóan a kormány további forrásokat biztosít újabb megemlékező programok támogatására, illetve beruházások megvalósítására, mint például a szabadkai zsinagóga belső felújítása.
A közlemény szerint folytatódik a Sorsok Háza szakmai koncepciójának kidolgozása magyarországi, valamint nemzetközi zsidó szervezetek és szakértőik bevonásával, ahogyan arról Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a Zsidó Közösségi Kerekasztalt követően is beszámolt.
A Zsidó Közösségi Kerekasztal szeptember 9-én megtartott üléseután Lázár János és Heisler András, a Mazsihisz elnöke is fontos lépésnek nevezte az együttműködés újrakezdését...."