- Mikor kezdett el érdeklődni a csángók iránt?
- A határon túli magyar területeken zajló élet mindig is foglalkoztatott. De volt egy meghatározó élmény az életemben, ami további lendületet adott az érdeklődésemnek.
- Mi volt az az esemény?
- A 2004. december 5-ei népszavazás másnapján hallottam Hegyeli Attilát, aki a csángók ügyét leginkább szívükön viselők egyike, no, őt hallottam beszélni a Kossuth Rádióban. A riport olyan nagy hatással volt rám, hogy elkezdtem utánajárni mindannak, amit hallottam. Decemberben kezdtem el az ügybe belemélyedni, s a nászutunk júniusban már oda vezetett, vadkempingezve jártuk feleségemmel Moldvát és Erdélyt. Egészen bizonyos, hogy ez első nászutas vendégek mi voltunk arrafelé, remélem, hogy nem az utolsók.- Ez a fajta érdeklődés a családjában hagyomány?
- Többször turistáskodtunk Erdélyben, de az a megszállottság, ami engem jellemez, azért a családtagjaimban nem volt meg.
- Változott-e Moldva az első útja óta?
- A vadkempingezős nászút óta tíznél többször jártam Csángóföldön, és látom a változást. Sok tényező hat egyszerre, de a tapasztalatom az, hogy számít, amit az egyes ember tesz.
- A változások mit jelentenek? Többet tudunk ma a csángókról mint tíz éve?
- Talán többet, de még mindig bántóan keveset. Sajnos, ahogy a filmemen is látható.
Sokan nem is tudják, hogy Erdély határain túl élnek a csángómagyaroknak, ahogy mi nevezzük őket. Ők úgy mondják "nyámok", azaz rokonok vagyunk. Tudnunk kell, hogy élnek Moldvában magyarok, és mi felelősek vagyunk értük. Én ezért tevékenykedem.
- Honnan ered, mit jelent a csángó elnevezés?
- Számos érdekes feltételezés van. Egyesek szerint a honfoglalásban részt vevő besenyő törzsek csángur népétől ered a szó. Ezt az elméletet támasztja alá a Csíki Székely Krónika közlése arról, hogy 1049-ben a bessus-ok (besenyők) bizonyos Csángur Pál vezetésével ütöttek be Székelyföldre.
- Milyen egyéb elképzelések vannak?
- Közismert nézet, hogy a szó az elcsángálni igéből származik a szó, és a moldvai magyar népcsoport anyaországtól való elszakadására utal. A Mezőségen a fiatal kóborló legényt "cángó"-nak hívják, Nyíregyháza környékén a csángó szót "csavargó" jelentésben használják.
- Akad más magyarázat is?
- Bőven. A csángók határőrző szerepéhez kötődő elmélet szerint a szó a "csángat", vagyis kiabál szóból ered: mikor jött az ellenség, akkor kiabáltak,"csángáltak". Ez csak néhány a sok elméletből.
- Mi az, amit tudnunk kell a moldvai csángókról?
- A középkor óta bizonyítottan léteznek magyar települések a Kárpátoktól keletre. A középkor idején a lélekszámuk folyamatosan nőtt. Ma a moldvai csángók a román települések közt elszórtan találhatóak, még egymástól is elszigeteltek. Összeköti őket a katolikus vallás, a nyelv és a hagyományos kultúra. Érdekes, hogy ők önmagukat elsősorben katolikusként határozzák meg, nem pedig csángónak. Ez elegendő önmaguk meghatározására, hiszen ez megkülönböztette őket az ortodox románságtól, s természetes is volt számukra, hiszen azt a középkorias identitástudatot tükrözi, amely alapján a magamról, közösségemről elmondandó leglényegesebb dolog a vallás volt.
- Hol találhatóak a csángó falvak?
- Olyan vidéken, amely szinte sosem tartozott Magyarországhoz. A csángó magyarok a Szeret, a Tatros és a Tázló folyók völgyeiben élnek, tehát Erdély határaitól keletre. Ez Budapestről számítva úgy 1000 kilométer. A moldvai Klézsén élő író, költő, néprajzos Duma-István András szerint Csángóföld maga Etelköz, de legalábbis az Etelközből érkező honfoglaló csoportok közül települtek le ott csoportok. Ezt az elméletet néhány honfoglaláskori ősmagyar lelet is alátámasztja.
-Ezek a leletek a honfoglaláskori csángó letelepedés mellett szóló érvek?
-Igen, illetve van még egy érv a honfoglalás kori moldvai magyar letelepedés mellett: ha csak kisebb csoportokban, apránként kerültek volna magyarok a Kárpátok karéján túlra, akkor rátelepültek volna a már meglévő településekre. Ez viszont gyors beolvadáshoz vezetett volna.
-Mit kell tudunk a csángómagyarok történelméről?
- Árpád-házi királyaink a XIII. századtól, határvédelmi céllal létesítettek magyar telepeket a határsávon. A XVI. században a Szeret folyó partján a magyar települések összefüggő láncot alkottak. A Szeret folyó vonalánál volt az ország határa. A moldvai falvak feladata a határvédelem volt.
- Meddig maradt fenn e települések összefüggő láncolata?
- A XVIII. század végére fellazult a magyar települési lánc.
- Mi történt?
-A magyarok elvándoroltak, s a helyükbe román lakosság áramlott be.
- Milyen nyelvet beszélnek a moldvai csángók?
- A csángókat nem érintette a Kazinczy nevével fémjelzett mozgalom. Messze voltak ahhoz, hogy a nyelvújítás elérje őket. Már a reformkorban sem számoltak velük az anyaországban, elfelejtették értesíteni őket a modern, reformkorban szerveződő „kultúrnemzet” megalakulásáról is. Részben az elszigeteltségük eredménye, hogy hagyományaikban, hiedelmeikben, szokásaikban és nyelvükben máig őrzik az ősi néprajzi kincset. A több száz éves nyelvi időutazás élményét nem lehet szavakba foglalni. Az archaikus magyar nyelv mindenkit lenyűgöz. Jellemző minden csángó nyelvjárásra, hogy szeret kicsinyítőt használni, nemcsak főnevekhez (cinkácska), hanem még határozókhoz is (messzecske). Mondok még néhány ékességet: a kicsi az morzsa, vagy kicsicske. A nyulat fülesnek nevezik. A vékony kislányt cinkának hívják, de a cenke kutyakölyköt jelent. A csipor a fazék, a sebeske a sóska. A csángó nem mondja, hogy igen, helyette, ha egyetért valamivel, buzgón kiáltja: há-há! Ha a csángó mágáhült, akkor megéhezett. Ha a tátókád rikojtott vót, akkor az apád kiabált. Ha az ember "ott ül fenn a hegyen már 10 esztendeje", akkor évtizede a falu legmagasabb pontján lakik. A csángó láb nem elzsibbad, hanem megaluszik, és persze oldalakon keresztül lehetne sorolni a csángó kifejezéseket, szavakat még. Nagyon különlegesek és sokat elárulnak a csángó emberek nyitottságáról a köszönési szokások. Az üdvözlés vagy egy kívánság, amelyre szintén kívánság a válasz, vagy pedig nagyon bájos és közvetlen módon valamilyen érdeklődő kérdésfeltevés, amelyre egyéb ként nyilvánvaló a felelet. A legáltalánosabb köszönés az "Isten áldja meg!", amelyre "Megáld Isten!" a válasz. A moldvai csángók ma is a nyelvújítás előtti ékes magyar nyelvet beszélik.
-Miért kell magyarul tanítani a csángó gyerekeket, ha ők a legősibb, archaikus magyar nyelvet beszélő népcsoportba tartoznak?
-Nehéz erre röviden válaszolni. Tudni kell, hogy a múlt századig nagyon zárt és önfenntartó közösségek voltak ezek a falvak, s addig teljes ékességében őrizték nyelvüket és hagyományaikat. A nyelv maga falvanként is eltéréseket mutat.
- Miért?
- Mert a moldvai csángó falvak nyelvszigetek.
- Ez mit jelent?
- A nyelvsziget olyan egymással határos egynyelvű települések gyűjtőneve, melyeket idegen nyelvű környezet vesz körül. Közben 300 éve jellemző az is, hogy az új fogalmakra román kölcsönszavat vesznek át. A környezethez való asszimiláció kezdete és üteme közösségenként igen változó. Vannak olyan római katolikus települések, ahol már az öregek sem emlékeznek, hogy ott valaha beszéltek magyarul.
- Honnan tudjuk akkor, hogy ez így volt?
- Ha elolvassuk az utazók feljegyzéseit, akkor megtudhatjuk, hogy az 1700-as években az adott faluban még magyar volt a közösség nyelve.
- Minden faluban ilyen a nyelvi állapot?
- Van azért néhány település, ahol csak 20 éve kezdtek románul beszélni az újszülöttekhez. E falvakban kifejezetten jó a nyelvállapot, mert bár a gyerekek első nyelve a román, de a családé még a magyar, és mindenki megtanulja azt.
- Amikor egy anyaországbeli, mondjuk pesti pedagógus magyar nyelvet és irodalmat tanít Moldovában, akkor a sokkal színtelenebb magyar nyelvet tanítja ott?
- A tanárok hihetetlen hamar átveszik a helyi dialektust - hamar meg szoktak ők tanulni csángóul! Külön öröm hallani ! Különben Hegyeli Attiláék kidolgoztak egy módszertant arra, hogyan tanítsák részben az "irodalmi" nyelvet és a helyi dialaktust is, merthogy Moldvában most már visszatanításról beszélünk. Ezért vannak külön tankönyvek is Csángóföldön, hiszen rengeteg szót tökéletes másképp mondanak, pedig mi is magyarul mondjuk és ők is, csak mi sok szót már"elfelejtettünk".
- Menyire tudatosan őrzik a csángók a sajátos kultúrájukat?
- Nincs szó tudatos hagyományőrzésről. A családokban sok a gyerek, az életkörülmények igen nehezek. A kultúra ápolásában, népszokások őrzésében, átörökítésében szervezettség, tudatosság nem jellemző Ebben nekünk kell lépnünk, megtennünk, amit kell. És bizony hamar, mert a 24 óra vége felé járunk. A csángók nem képesek a tudatos segítségünk nélkül, egymagukban megőrizni azt az értéket, amit nyelvük és kultúrájuk jelent.
- Mi a fő oka a csángómagyar kultúra és nyelv veszélyeztetettségének?
- A baj egyik oka az, hogy nincs jelen olyan értelmiségi réteg, amely tudatosan őrizné a csángók nyelvét és kultúráját. Meghatározó a kisebbségi létforma, a globalizáció hatásai, a nemzeti identitás hiánya, s a politika évszázados asszimiláló törekvései. Ezek a veszélyek felerősítik egymás hatását. Az ellenpólus pedig folyamatosan hiányzott. A magyar értelmiség az elmúlt 300 évben, mit szépítsük, egyszerűen magára hagyta a csángó magyarokat.
- Létezik- e egyáltalán csángó identitás ?
-A katolikusság a legfontosabb az önmeghatározásukban. Persze, ha azt prédikálja a pap, vagy azt mondják a köztiszteletben álló román tanítók, hogy „mind románok vagyunk, a románt tessék bejelölni a népszámláláson”, akkor a többség megrándítja a vállát és hát miből áll, megteszi. Nem tekinti ezt olyan fontos dolognak. Nyilván a névcsere is az identitástudat ellen hatott.
-Mi a névcsere?
- A születéskor kapott név megváltoztatását nevezik így. Románia egész területén az 1945–1970 között született magyarokat Andreinak anyakönyvezték és nem Andrásnak Iosifnak a Józsefet, Floareának a Virágot és Ecaterinának a Katalint. A modernizációt abszolút pozitívumként tüntették fel, s ennek részeként fogadtatták el a nevek "modernizációját" is. A csángók pedig elfogadták, hogy ez a világ rendje és ez így van jól. Ezt tudnunk kell ahhoz, hogy megértsük, miért nem küzdenek a csángók elszántan a magyar identitásért. Vannak, akik nem is tudják, hogy magyarul beszélnek, amíg magyarországi látogatóval nem beszélgetnek. Akkor megdöbbenve tapasztalják, hogy egészen jól megértik "egyikamást".
-Hogyan fordulhat ez elő?
- Úgy, hogy a csángó falvaknak évszázadok óta nincsen kapcsolata a magyarság többi részével. Közben azt tanulják, a hogy a csángó nyelv önálló, magyartól független nyelvjárás. Hozzátartozik mindehhez, hogy Csángóföldön földi antennával nem fogható még a Duna TV sem, és nem érhető el semmiféle magyar nyelvű rádióadás sem.
- Hányan vannak ma a csángók?
- A közel 250 ezer moldvai katolikus túlnyomó többsége magyar eredetű. Ha abból indulunk ki, hogy nyelvében él a nemzet, akkor csak a magyar eredetű népcsoport harmadát tekinthetjük magyar nemzetiségűnek. Közülük 60.000-en beszélik vagy értik a magyar nyelvnek ezt a változatát. De ennél jóval többen őrzik még lelkükben a "régies világot, vagy annak egy-egy darabkáját.
-Miért alakult ez így?
- Azért, mert kimaradtak 19. századi a nemzeti öntudatra ébredés hullámából, hiszen Magyarországhoz szinte soha nem tartoztak. Más kultúrákkal alig érintkeztek Az asszimilációs folyamat betetőzése a magyar szónak a templomokból való máig fájó száműzése, majd a magyar oktatás megszüntetése volt.
-Mikor szüntették be az iskolákban a magyar nyelven történő oktatás?
-A csángómagyar falvak iskolarendszere a 20. század elejére alakult ki, és a kezdetektől a román volt a tanítási nyelv. Csupán 1950-től 1956-ig működött az iskolai magyaroktatás. Ez nem éppen hosszú idő. A gyerekek a 90-es nem tanulhattak anyanyelvükön. Sőt, nem használhatták azt például az iskolaudvaron sem. Fenyítés járt érte ugyanis. Általános iskola után román városban tanulhatnak tovább, ahol nem népszerű magyarnak lenni. Így aztán borítékolható az identitásvesztés. A 90-évektől 2012-ig a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének iskolán kívüli magyar oktatási programjában tanulhattak a gyerekek.( Az Oktatási Program idéntől nem a Csángó Szövetség keretein belül működik.) Van azért csodás történet is, például a már említett Duma István-András esete. Ő meg tanult magyarul írni és olvasni, és ennek segítségével minden nehézség ellenére visszatalált a magyar gyökereihez. Megalapította a közel 300 klézsei gyermek magyar oktatásával, valamint szociális és kulturális tevékenységgel foglalkozó Szeret-Klézse Alapítványt, és Magyar Házat hozott létre falujában. Látható, hogy a legfontosabb, hogy a csángó gyerekek magyarul írni-olvasni megtanuljanak.
-Hány gyerek ért közülük magyarul?
-Legalább hatezer gyermek valamilyen szinten beszéli, vagy érti a magyar nyelv ősi, archaikus formáját, de még el sem jutott a falujukba az oktatási program. Sajnos a szülők sem fektetnek hangsúlyt arra, hogy a gyerekük beszéljen magyarul.
- Miért nem szorgalmazzák a szülők, hogy a gyerek magyarul beszéljen? Az érdektelenség miatt alakult ez így?
-Nem csupán a miatt. A szülők, belátva, hogy gyermekeik érdeke ezt diktálja, igyekeznek a kicsik számára otthon is román nyelvi környezetet teremteni. Még akkor is, ha ők egymás között továbbra is anyanyelvükön beszélnek, a nagyszülők pedig sok esetben rosszul beszélik a román nyelvet. Amikor a mai szülő még gyerek volt, csak kellemetlensége származott abból, hogy nem tudott rendesen románul. Máig azt sugározza minden intézmény, hogy a csángók nyelve mindannak a szinonimája, ami ósdi, elmaradott és szegény. A román viszont a modernitást, a továbbtanulást, az előrejutást jelenti. Természetes, hogy a közösség boldogulni akar, s a gyermekének jövőt akar.
- Mi lesz a csángó nyelvvel ilyen körülmények között?
-El fog tűnni. A nyelvváltás már bekövetkezett, az archaikus csángó nyelv kihalása visszafordíthatatlan. Moldvában mostanra minden csángó faluban románul szólnak a gyerekekhez. Még a legjobb nyelvállapotú falvakban is úgy 20-25 éve lezajlott a nyelvcsere. Fontos azonban, hogy ezekben a falvakban a gyerekek még az utcán, vagy a nagyszülőktől kamaszkorukra felszedik a magyar nyelvet, s értenek magyarul. Némelyik még megszólalni is hajlandó. Gyakran, hogy ha megkérdeznek egy gyereket, hogy minek jár magyarórára, azt mondja, hogy azért, hogy értse, mit beszélnek otthon a szülei.
- Hogyan alakul ilyen körülmények között az identitás? Elveszik az ügy?
- Veszett ügyről nem lenne érdemes beszélgetni. Ebben is egyetértek Hegyeli Attila barátommal: a moldvai csángó identitás most van kialakulóban. Most dől el, hogy a jövő nemzedék románnak vagy magyarnak tartja-e majd magát. Fontos lenne, hogy a csángó értelmiség visszatérjen a szülőföldjére. Rendkívül vékony egyébként is a csángó értelmiségi réteg. Az pedig különösen ritka, hogy egy diplomát szerzett moldvai magyar hazamenjen szülőfalujába, és ott kamatoztassa tudását, s ott éljen követendő példaként. Talán most kinevelődik egy olyan csángó értelmiségi réteg, amelynek a romániai gazdasági fejlődésnek is köszönhetően lesz ereje talpra állni, és megvívni a harcot anyanyelvi és kulturális jogaiért.
-Miért kiemelten fontos a nyelv megőrzése az egész csángó kultúra megőrzése szempontjából?
-Nem kiemelten fontos. A gyökerekhez, a nemzeti identitáshoz el lehet találni akkor is, ha a nyelv már elveszett. Ezt bizonyítja a walesiek és az írek példája. Előbbiek nyelve kihalt, de feléledt az igény a régi kultúra, a gyökerek felkutatására. A kelta reneszánsz igazi sikertörténet, valahol nekünk is reményt adhat. Reméljük, hogy kinevelődik egy olyan tudatos csángó értelmiségi réteg, amelynek lesz ereje talpra állni, és megküzdeni anyanyelvi és kulturális jogaiért. A 250 ezer csángó előtt példaként állhat a walesi küzdelme a nyelvéért, kultúrájáért. A walesi ugyanis egy, még a csángónál is rosszabb állapotban lévő, gyakorlatilag halott nyelv volt, amikor hosszú harc után a helyi értelmiség elérte, hogy újra tanítsák azt az iskolákban. Ma már hivatalos nyelv az államban, minden felirat kétnyelvű, sőt, walesi televízió és rádióadások is működnek.
-Miért kell őriznünk a csángó kultúrát, ha ők maguk tudatosan nem törekszenek erre?
- Felelősségünk, hogy meddig marad meg a csángó nyelv és kultúra, és többé már nem bújhatunk ki alóla. Az ismereteket pedig el kell juttatni minden potenciális érdeklődőhöz.
- Mi segít ebben a tevékenységben?
- Sok minden. Mindannyian észleljük, hogy egyre személytelenedik a világ, amiben élünk. Sokan érezzük, hogy az egyre nagyobb televízió, még okosabb telefon és hasonló kütyük nem helyettesítik a valódi emberi kapcsolatokat, az őszinte érzéseket. Mostanra nemzedékek nőttek úgy fel, hogy az igazi, őszinte emberi kapcsolatokat nem tapasztalták meg. Az már jó, ha valakiben tudatosul a hiány. Valahol mindenkiben ott az eredendő igény, hogy megélje az őszinte emberi érzéseket. Ezért aztán az egészséges emberekben feltámad az igény a hagyományos emberi értékek iránt. Ezeket a zene, az irodalom, a néphagyományok és az előbbiek „lelőhelyei” mint úticélok segítenek megtalálni. Sokan akarják megtapasztalni ezt a fajta emberi életet. Többségük csak néhány napokra tud kiszakadni a megszokott világából, de. ezek a néhány napos túrák is „függőséget okoznak. A minőségi emberi élet iránti vágy mindenkiben ott van.
- Milyen módon teszi ismertté a csángók világát?
- Írtam egy könyvet Csángómagyarok Moldvában címmel, és éppen elkészült 2 részes filmem. Az útjaimon készült 3 részes dokumentumfilm, „A mi Csángóföldünk” bemutatja a csángók varázslatos világát. Az egyes részek címei: Utazás a Csángók országába; Ott, hol a nap felserken; Csángók a Feteke-tenger martján. A világhálón is rájuk lehet bukkanni. Természetesen a könyv és a film bevételének is bizonyos százalékával a moldvai Magyar Házakat támogatom. Mostanság ugyanis a Magyar Házakban folyik az iskolán kívüli magyar oktatás.
Egyelőre csak neten van fenn, de talán megy a Dunán valamikor majd. A kisvideók leírásában ott van az e-mail címem, megrendelhető, igen, postán szoktam küldeni, ha néha ráakad valaki)
-Könnyebb az információt eljuttatni az érdeklődőkhöz ma mint régen?
-Úgy gondoldom, hogy igen. A fiatalokat el tudjuk érni az általuk használt fórumokon Érdeklődés megvan, úgy látom, csak információ a kevés!
-A Szeretem Csángóföldet facebook oldal sikerrel alkalmazza erre a modern technika lehetőségeit.
- Egy éve működik a Szeretem Csángóföldet oldal és közel 5000 tagja van ma a csapatnak. A csoport célja, hogy segítsen a moldvai csángómagyar megmaradásban. Igyekszünk az oldalon széles körben terjeszteni az információkat, ebben a közösségi oldalak igen sokat segítenek. Szeretettel várunk a csoportban mindenkit, aki magának érzi a határon túli magyarok ügyét, és ismeri, vagy szeretné megismerni a moldvai csángókat, Csángóföldet. Mindenekelőtt a moldvai magyarok csodálatosan ékes, archaikus nyelvéről, kultúrájáról adunk számot, de szervezünk például csángóföldi csoporttúrákat is más, csángó ügyet segítő szándékú terveink mellett. Tapasztalom, hogy a negatív reklám is reklám: ha az emberek sokat hallanak valamiről, , akkor feltámad a kíváncsiság. A médiában mostanság sok szó esett a csángókról, és még a mesterségesen gerjesztett negatív hírek is segítettek. Ha kialakul az érdeklődés csírája, az már fél siker. És mintha, mintha egyre többen lennénk, akik önzetlenül hozzá akarjuk tenni a magunkét ahhoz, hogy a magyarok újra egymásra találjanak, határon innen és túl. Mára sokunknak lett szívügye a moldvai csángómagyar kultúra fennmaradásához való személyes hozzájárulás is. Jó látni, hogy sok a jóérzésű ember, akik tenni, segíteni akarnak. Reménykedhetünk, hogy az utolsó utáni pillanatban sikerül megakadályozni a csángó kultúra végleges eltűnését.
-A „ Szeretem Csángóföldet csapat” járt már Moldovában, a tagok folyamatosan igénylik a csángó –erdélyi utazásokat. Mennyiben segítik a hagyományőrzést ezek az utak?
-A faluturizmus a hagyományőrzés egyik legtisztább módja. hisz a turista "fizet" azért, közvetlenül, hogy a csángómagyar ott van a falujában, megmutatja a viseleteit, elénekli az ősi dalokat, őrzi és megosztja a hagyományokat.
-Nem amolyan hortobágyi jellegű turistacsalogatás ez?
-Ugyan! Találkozásokról beszélek, emberek szívmelengető találkozásairól. A helyiek számára nem elhanyagolható ez a motiváció, és nem csak anyagilag. Felbecsülhetetlen a hatás, amit az vált ki, hogy Magyarországról csodálják azt, amit a környezetükben alig valaki becsül meg. Megtapasztalják, hogy ők értékeket őriznek. Így talán a fiatalok nem tüzelik a régi holmikat, mert belátják, hogy azok pótolhatatlan kincsek.
- Mit tapasztalhatunk egy ilyen úton, hogyan élik a mindennapjaikat a csángók?
- A moldvai falvakban a nagycsalád intézménye a mai napig működik. A családok beilleszkednek a fogyasztói társadalomba, de szükség van a félig önfenntartó mezőgazdaságon alapuló rendszerre, és a nagycsaládra is.
- Hogyan nevelik a gyerekeiket?
-Nagyon máshogy viszonyulnak hozzájuk, mint mi.
-Miben jelenik ez meg?
- Például abban, hogy önállóságra nevelik a gyereket, ami nagyjából annyiból áll, hogy amíg a szülő teszi a dolgát, addig a gyermek is, vagyis iskolába megy (vagy nem megy), játszik a "potoknál", bandázik a többiekkel Ha már elég idős a gyermek ahhoz, hogy dolgozzon a kertben, gazdaságban, akkor ezt elvárják tőle, viszont szinte felnőttként kezelik őket. A faluban természetesen mindenki ismer mindenkit, de így van ez a világ bármely kistelepülésén. A csángóknál azonban sokkal szorosabb kötelékek is kialakulnak a falubeliek között. Azon túl, hogy a falvak lakóinak többsége településenként 4-5-6 dinasztiához tartozik - és őrzik, észben tartják a távoli rokonsági szálakat is - van egy olyan hagyomány, hogy a születő gyermek számára sokan felajánlják a komaságot, vagyis a gyermeknek több keresztszülője is van, és ez egyfajta szociális védőháló. Rájuk ugyanis élete során bármikor támaszkodhat. A falvakban egyébként is él a hagyományos társadalmakra jellemző ősi összetartás. A közösség sosem hagyja magára az elesetteket, rászorulókat. Ezért nem találhatunk magára hagyott, kukázó utcagyereket Csángóföldön.
- Mik a további tervek?
- Szeretnénk minél több csángó falut szeretnék bekapcsolni a faluturizmusba. A természeti és a kulturális adottságok is adottak ehhez Moldvában. A vendég ősi tiszteletén alapuló vendégszeretet pedig szédítő. Önköltségi áron szervezzük ezeket az utakat. A cél az, hogy kiépüljön egyfajta kötődés az anyaországi magyarok és a moldvai csángók közt. Látom, hogy a barátságok, személyes kapcsolatok mindennél többet érnek. A saját életem is ezt példázza.
-Mi a meghatározó élmény egy ilyen út alatt?
- A hazatalálás érzés! Először azt hittem, csak nekem jut belőle, vagy a magamfajta éli ezt át Moldovában. De nem. Be kellett lássam, nem kell kiválasztottnak lenni ahhoz, hogy az ember megérezze ott: igen, most hazataláltam. A lelkünkben eredendően ott az igény az elveszett, igazi, emberi értékekre. Egy világra, ahol helye van a beszélgetésnek, a nyíltszívűségnek, a meleg emberi kapcsolatoknak: és ezt Erdélyben, de főleg Moldvában még meg lehet találni. Ez lenyűgöz mindenkit. Volt olyan utasom, aki vallotta jóval egy utazásunk után, hogy neki egyetlen Moldvában töltött nap az egész életét megváltoztatta! Könyvem utószavának címe: " Vigyázat, fertőzésveszély!",és nem véletlenül. Aki megismeri a csángó kultúrát, mentalitást, az rendszerint már nem kar úgy élni, mint előtte.
2013. május 13. – május 19.között lesz a következő utunk, címszavakban Csíksomlyó-Gyimes-Moldva túrának nevezném. Egyenlőre lehet még jelentkezni az útra. A Csíksomlyói búcsún ott leszünk, és látogatást teszünk a moldvai csángóknál
-Mi változhat, ha sokan gondolkodnak úgy és olyan aktívan, mint ön? Megvan a változáshoz szükséges kritikus tömeg?
- Egy demokráciában mindent a kritikus tömeg határoz meg. A moldvai csángók ügyében a kritikus tömeg, amely fordítani tud a helyzeten, még nincs meg, de sokkal többen vagyunk, mint akár néhány éve. Bizakodó vagyok. Aki időt, figyelmet szán a moldvai csángók ügyére, az már megtette az első lépést. Hiszem, hogy elérjük a kritikus tömeget, akkor is, ha az idő nagy ellenfél.
A csángókkal kapcsolatosan megjelent irodalomban elmélyedni vágyó olvasóknak ajánljuk a Kriza János Néprajzi Társaság honlapját, ahol időrendi sorrendben gyakorlatilag a teljes rendelkezésre álló szakirodalom áttekinthető.
www.kjnt.hu
Szeptember 29-én, Szent Mihály arkangyal ünnepén Hamburg fő protestáns templomában, a "St. Michaelis" templomban szabadkőműves konventet tartottak. 
A felvételen hallható, hogy a szabadkőműves szertartásmester a protestáns imaházat egyértelműen "Tempel"-nek nevezi. [A magyar nyelvben a pogány templomot is templomnak nevezik, de a németben nem, németül a keresztény templom: Kirche, a pogány templom: Tempel.] 
