Atilla és Buda
Ajánlás
Magyarságtudományi tanulmányok elé
Az európai magyar keresztény állam ezredik évében, 2000-ben Buenos Airesbe utaztam, mert március idusán, nemzeti ünnepünkön tettük le egy magyar emlékhely, a Plaza Hungria alapkövét, ahol immár egy diadalmas székely kapu hirdeti, hogy a magyarság örök. Életemben ekkor beszéltem először Badiny Jós Ferenccel.
Ottlétemnek a magyar közösség körén kívül is híre ment, hisz ekkor már a Magyarok Világszövetségének elnökjelöltje voltam. Fogadott az országnyi lakosságú főváros főpolgármestere, a negyvennyolcas szabadságharcunk legfiatalabb tábornoka, Czetz János alapította, és földi maradványait őrző Argentin Katonai Akadémia parancsnoka, és találkozót kért az Argentin Barlangászati Társaság elnöke. Ez utóbbi találkozóra sohasem került sor. Hiába mentünk el a megbeszélt találkahelyre. Napokkal később kaptuk a hírt: az elnököt elütötte egy autó, és a helyszínen belehalt sérüléseibe. Pedig nagy titkot hordozott magában: egy könyv kiadását szerette volna a Magyarok Világszövetségére bízni. Annak az Ecuador-i barlangnak a leírását, amelybe Móricz János vezette be őt, és amelyben saját szemével látta azt a mintegy harmincezer aranylemezt, amelyen egy különleges írás ismeretlen idők üzenetét tárolta. Döbbenet és tanácstalanság kerített hatalmába.
A Vitézi Rend Dél-amerikai törzskapitánya v. Ladányi Domokos, aki gyermekkora óta ismerte Móricz Jánost, sietett segítségemre. Elmesélte, hogy Móricz János elsőként őt kérte meg: kísérje el Ecuadorba, mert ott egy vérmes, bennszülött törzs – magyar nyelve alapján – őt bizalmába fogadta, és megmutatták neki az általuk féltve őrzött barlangot. Az argentin főváros Móricz által megszólított magyarjai közül senki sem vállalta a veszélyes utat, egyedül a Barlangászati Társaság baszk származású elnöke, aki elkísérte őt, és mindennek szemtanújává vált. Móricz János a kilencvenes évek elején tűnt el nyomtalanul, a szemtanú pedig 2000 márciusában…
Ez a megrázó élmény is hatott rám akkor, amikor hat éves szervezeti tusakodás árán, 2004 júniusában a Magyarok VI. Világkongresszusának egyik fő konferenciájává sikerült emelnünk A magyarság és a Kelet című őstörténeti konferenciát, Európa közepén – szívünkben Ázsia minden zsongásával! jelmondat alatt. Dr. Aradi Éva India-kutató professzor asszony vezetésével négy szekcióban kilencvenkét előadás hangzott el magyarul, angolul, oroszul – magyar, kazak, ujgur, baskír, csecsen, mongol, tatár, orosz, olasz, japán tudósoknak a magyarság múltjára, eredetére vonatkozó tudományos dolgozatai. A Régészet, írott források, történelem szekciót Dr. Erdélyi Mihály, az Élettudományok szekciót Dr. Béres Judit, a Nyelv, irodalom, kultúra, művészet szekciót Varga Csaba, a Hitvilág, mítoszok, legendák szekciót Molnár V. József vezette.
E tudományos konferencia nyitóbeszédét a Magyarok VI. Világkongresszusának első napján a budapesti Kongresszusi Központban az olasz Dr. Mario Alinei professzor, az egyik legnevesebb európai nyelvész, számos nemzetközi tudományos társaság elnöke mondta, aki egy évvel korábban adta ki Etrusco: Una forma arcaica di ungherese /Az etruszk nyelv a magyar nyelv ősi változata/ című vaskos tudományos értekezését.
Bocsássák meg lámpalázamat – mondta a legnagyobb tudósokra jellemző szerénységgel, ám szellemesen a professzor – de még sohasem beszéltem ezerötszáz etruszk előtt!
Hozzánk, magyarokhoz szólt…
Európai keresztény magyarokhoz szólt, akiket hidegen hagy az a közlés, hogy az ősi orosz krónikák Magyar hegységnek nevezik a Kaukázust, ahol 1395-ig egy kettős – keresztény és muzulmán – vallású magyar állam virágzott. Magyarokhoz, akik nem akarnak tudni arról, hogy Krisztus urunk születését közel ezer évvel megelőzően a mai Szíria területén, Aleppótól északra, az Eufrates nyugati kanyarjának külső oldalán létezett egy Árpád nevű királyság. Magyarokhoz szólt, akik nem is hallottak arról, hogy a máltai nép neve latinul siculus, a máltaiak nyelvén pedig szekel.
Magyarokhoz szólt, akik nem tartják érdemesnek megjegyezni, hogy Alma Ata piacán az első világháború után odakerült magyar hadifoglyok magyarul beszélő és értő dinnyetermesztő helybéliekkel, alighanem az 1848-49-es szabadságharc elhurcoltjaival és azok leszármazottaival találkoztak. Pedig ezt egy szavahihető magyar katona, Dr. Gyárfás Ágnes édesapja jelentette az akkori magyar belügyminisztériumban, még Horthy Miklós kormányzósága idején.
A Világkongresszus zárónapján, 2004. június 5-én Tápiószentmártonban, az Atilla dombon megtartott konferencián a Babba Mária-hagyományt kutató páter Daczó Árpád OFM és a 95 éves Badiny Jós Ferenc mondta a záróbeszédet. Badiny Jós Ferenc felolvasta nagy gonddal előkészített dolgozatát, melyben rámutatott a magyar eredetkutatás eltévelyedésének gyökerére, a finnugrizmusra. A finnugrizmus nem tudomány: a finnugrizmus egy ideológia, melyet a magyarság elpusztítására találtak ki – vonta le végső következtetését az idős professzor.
Elérkezett az ideje, hogy erre a másfél évszázada tartó szellemi tévelygésre pontot tegyen a magyarságtudomány. A finnugrizmus áldozatait rehabilitálni kell, a harminc ázsiai nyelvet egyetemi tanári szinten ismerő nagy tudós, Szentkatolnai Bálint Gáborral kezdve, akit a tamil-magyar nyelvrokonságról írott könyve miatt a kor tudománypolitikusai valósággal száműztek az országból. Most, amikor a genetikai kutatások bebizonyították, hogy említésre érdemes finn-magyar genetikai rokonság nem létezik, nevükön kell nevezni a tévelygést tudatosan eltervezőket. Kezdve a közhatalmával megengedhetetlenül visszaélő Trefort Ágostonnal. E szándék valóra váltásának, egy elemző, igazságot szolgáltató konferencia útján, már van is kezdeményező szervezője Dr. Obrusánszky Borbála személyében.
Most, amikor kezemben tartom a Magyarságtudományi tanulmányok kötetét, mintha 2004-es konferenciánk válogatott és bővített előadásainak gyűjteményét látnám viszont. Ez annál nagyobb öröm számunkra, mert az MVSZ-re méltatlanul rákényszerített költségvetési vesztegzár miatt sajnos nem kerülhetett sor A magyarság és a Kelet őstörténeti konferencia anyagát tartalmazó kötet kiadására. E nagyszerű vállalásért köszönetet mondok a Amerikában székelő Magyarságtudományi Intézetnek és a HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhelynek.
2008-ban, amikor ez a fontos könyv magyarul és angolul megjelenik, emlékezünk meg a Magyarok Világszövetsége alapításának 70. évfordulójáról, és rendezzük meg a Magyarok VII. Világkongresszusát. Ez utóbbi keretében második alkalommal kerül sor A magyarság és a Kelet őstörténeti konferenciára. E könyv és e konferencia talán együttesen elvégzi a magyarságtudomány elodázhatatlan paradigma-váltását.
Hogy ez sikerül-e, olyan „apróságokon” is felmérhető lesz, hogy a húszmilliónál nagyobb lélekszámú, de államisággal továbbra sem rendelkező kurdokat többé nem angol népnevük magyar olvasatával, hanem magyarul fogjuk megnevezni úgy, ahogy ők hívják magukat: kürt!
A paradigma-váltást jelzi majd az is, ha Attila helyett az ép magyar nyelvérzék által a kiejtésben máig megőrzött Atillát írunk, kiszabadítva ezáltal a finnugrizmus szorításából annak a nevét, aki először alapított államot a Sárga-tengertől az Atlanti-óceánig, és akit sokan a magyarok első királyának tartanak.
Felmérhető lesz a paradigma-váltás azon is, hogy magyar anyanyelvünkön nem írjuk és ejtjük többé felismerhetetlenné ferdítve a nagy keleti egyházalapító, a szkíta Buda nevét. A Buddha változatot ugyancsak az angol szóalak alapján honosították meg nálunk is, szűklátókörűen vagy épp eredet-ködösítő szándékkal.
Elképzelhető, hogy e munkában a legfőbb segítőink nem is magyarok lesznek. Hiszen a magyar nyelv ősiségét és nagyszerűségét sem magyarok mondták ki a legnagyobb nyomatékkal, hanem Jan Comenius, John Bowring vagy Mario Alinei. Tavaly, a magyar állam hivatalos ünnepét, Szent István napját köszöntötte egy olasz íráskutató, Michelangelo Naddeo. Budapesten mutatta be új, angolul írt könyvét: The Ugaritic abjad… a rovás alphabet /Az ugariti ábécé… rovás ábécé/, amelyben azt bizonygatja, hogy a székely-magyar rovásírás az emberiség legősibb írása. Mondanunk sem kell, hogy Magyarországot, a magyar közvéleményt ez a felfedezés sem hozta lázba. Egyelőre nincs foganatja a könyvbemutatót követő, a Duna televíziónak adott nyilatkozatának sem, amelyben így üzent minden magyarnak: Gyerünk, szedjétek össze magatokat, a legjobbak vagytok!
Idén, a Magyarok VII. Világkongresszusán minden bizonnyal velünk lesznek Kazakisztánban élő, másfélezer évvel ezelőtt „otthagyott” testvéreink, a torgaji madjarok is, akikről Dr. Bíró András genetikai kutatásai bizonyították be, hogy ennyi idő után is mi, a Kárpát-medencei, évezrede keveredő magyarok vagyunk a legközelebbi rokonaik, és nem azok a népek, amelyekkel azóta, rólunk leszakadva, általunk elhagyatva élniük kell! Tavaly a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei régióelnöke, András Imre révén képviseltette magát torgaji testvéreink több száz éves szünet után újra megtartott törzsi ülésén, a kurultájon. Az ő kezdeményezésére 2007. 07. 07. napján, amikor keleten maradt testvéreink Madjar Babba nevű mecsetet szenteltek fel, a Szári özön /Sárga folyó/ partján, torgaji madjarok képviselőivel aláírták a háromszor hármas testvéri szerződést azért, hogy népeink többé soha ne feledjék el egymást. Történt ez azon a napon, amikor 1100. évfordulóját ünnepeltük az Árpád-vezette Kárpát-medencei honfoglalásunkat máig tartóan megszilárdító, győztes Pozsonyi csatának. Azon a napon, amikor 800 éve múlt, hogy Sárospatakon megszületett Árpádházi Szent Erzsébet, aki a szeretet erejével a keresztény világ talán legnépszerűbb szentje lett. Ez a háromszor hetes számú nap, amely évszázadonként csupán egyszer adódik, és amely számunkra ily jelképes, kerek évfordulókat hordoz, lehet az új magyar ébredés elindítója. Ez a nap, a magyar történelem hozzá társuló személyiségeinek életútjával programot ad a hazáját megvédeni, építeni kívánó nemzetnek: karddal, szeretettel, szövetséggel.
Az okozat itt van körülöttünk, de mindenre a múltban rejlik a magyarázat. A múltat kell értenie annak, aki a jövőt alapozza, de nem kerülhetjük meg a jelen, a közelmúlt gondjaival való szembesülést sem.
A magyarságtudománynak arra a kérdésre is meg kell találnia a választ, miként vált a magyarok 1956-os szabadságharca a világ minden népe által elismert, valóságos üdvtörténeti jelentőségű eseménnyé, minden idők legtisztább forradalmává?
Ennek lényegét a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, Rácz Sándor a forradalom 50. évfordulójának évében tömören összefoglalta: szabadság-tisztesség-méltányosság. Mennyire több ez, mint a francia forradalom ugyancsak hármas, a világot máig tévútra terelő jelmondata: szabadság-egyenlőség-testvériség.
De a magyarságtudománynak meg kell találnia a magyarázatot arra a kérdésre is, miként kerülhetett egy év múlva több mint kétszáz nagy nevű magyar író aláírása – Illyés Gyulától Csoóri Sándorig – arra levélre, mely az 1956-os magyar forradalmat fasizmusnak nevezi, és köszönetet mond az alvó Budapest ellen népirtást elkövető szovjet csapatoknak?! Történt ez nyílván kényszer hatása alatt, de máig vissza nem vonva és máig meg nem követve a hősöket és áldozatokat.
Az emberiség egyik legősibb nyelvét birtokló, az Aranybullával 1222-ben a szárazföldi Európa első alkotmányát adó nemzetnek arra a kérdésre is meg kell keresnie a választ, miként veszthette el egyetlen puskadörrenés nélkül az Árpád-alapította, ezeréves Kárpát-medencei hazát, és miként válhatott mára a megmaradt, csonka része Augeiász istállójává?! Olyan országgá, amely 61 éve nem teljesíti a második világháborút lezáró Párizsi békében vállalt kötelességét: máig nem kárpótolva a benesi dekrétumok Felvidékről Magyarországra toloncolt százezer áldozatát!? Olyan országgá, amely 64 éve nem kér sem jóvátételt, sem magyarázatot arra, hogy Délvidéken miként mészárolhattak le negyvenezer ártatlan magyar polgárt!? Olyan országgá, amelynek államelnöke elfogadja, hogy ország-világ szeme láttára alkotmánysértő módon válasszák meg!? Olyan országgá, amelyet miniszterelnöke büntetlenül káromolhat a nagy nyilvánosság előtt, és amelynek legfőbb, megfellebbezhetetlen bírósága, az Alkotmánybíróság megalapításának napja óta, 18. éve folyamatosan törvénytelenül működik, miközben alkotmánybírónként évente elfogyaszt több mint százmillió forintot!? Olyan országgá, amelynek parlamenti képviselői – jelentéktelen számú kivételtől eltekintve – elolvasatlanul szavazzák meg az ország jövőjét döntően befolyásoló lisszaboni szerződést, miközben ugyancsak 18. éve nem jut eszükbe feltenni a kérdést, hogy Magyarország kinek, miért és meddig fizet évente ezermilliárd forintnyi kamatot, teljesen kifosztva állampolgárait!?
A riasztó kérdések sora hosszan folytatható…
A magunk részéről szeretnénk tudatni, hogy évtizedes fáradságos munka árán ebben az évben kiadjuk az első angol nyelvű magyarság-lexikont. A Dr. Pungur József, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencén kívüli régiójának elnöke főszerkesztésében megjelenő, háromkötetes Hungarian World Encyclopaedia az első ilyen jellegű kiadványa nyelvi elszigeteltségben, és ellenérdekelt média-áradatban élő nemzetünknek.
A Magyarok Világszövetsége nevében még egyszer gratulálok a Magyarságtudományi tanulmányok kötet szerzőinek elkötelezett és eredményes magyarság-szolgálatukhoz, a szerkesztőknek, kiadóknak pedig bátorságukhoz és elszántságukhoz.
A könyv magyar változatát, kiegészítő tankönyvként ajánlom minden magyar ajkú és magyar szívű tanárnak. Az angol változatot pedig ajánlom mindazoknak, akik más nemzetek soraiban – civil és hivatásos diplomatákként –nemzetünk igazi értékeit képviselik, jó hírnevét öregbítik.
Aki ezeket a könyveket megveszi és olvassa, nem csak épül, hanem egyben épít is. Szellemi örökösévé válik Dr. Teleki Pálnak, a Magyarok Világszövetsége alapítójának, aki magyar népét különös lelkületű keleti népnek nevezte, és tömören így buzdított: Keletre magyar! Vajon, ez is hozzájárult Magyarország miniszterelnökének máig tisztázatlan halálához?
Budapest-Kolozsvár, 2008. január 22-én
Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetségének
elnöke
Régóta adós a magyarságtudomány egy olyan kötet megjelentetésével, amely a kapcsolódó tudományágak legújabb kutatási eredményeit felhasználva, majd szintetizálva oszlatja el a kizárólag finnugrista (nyelvészeti) alapokon álló, több mint másfél évszázada tartó szellemi tévelygés ködét. E célt szolgálja a Magyarságtudományi tanulmányok, amely 29 – hazai és emigrációban élő – elismert tudósunk, neves kutatónk összefogásának eredményeként született meg.
A kötet 37 különálló, ám összefüggő tanulmányban mutatja be eleink, rokon népeink történelmét – az őstörténettől kezdve az ’56-os forradalomig –, a magyarság kultúráját – zenéjét, írását, nyelvét, népi hagyományait – és hitét, nem feledkezve meg legbecsesebb nemzeti ereklyénkről, a Szent Koronáról sem.
A kötet főszerkesztője, az USA-ban működő Magyarságtudományi Intézet elnöke, Botos László úgy válogatta össze az írásokat, hogy átfogó képet adjon arról a hatalmas területről, amit a magyarságtudomány képvisel. A témakörben járatlan olvasó számára is érthetően, világosan megfogalmazott tanulmányok nem csak elgondolkodtatóan érdekfeszítőek, de számos, eddig megválaszolatlan kérdést is fölvetnek. E kérdések alapos elemzése nélkül elképzelhetetlen, hogy a magyarság megtalálja végre a kiutat a Kárpát-medencét is mélyen érintő, XXI. századi gazdasági, morális és társadalmi (világ)válságból.
Egy életre szóló ajándék
Szerezzen családjának nagy örömet Húsvétkor!
Magyarságtudományi tanulmányok
Harminchét lebilincselő tanulmány 850 oldalon a világ legnevesebb magyar történészei, tudósai és egyetemi tanárai tollából, a HUN-idea kiadó gondozásában.
Legyen ott a könyv minden ballagó magyar diák tarisznyájában!
A könyv teljes ára 4990 Ft. Az első száz előfizető postaköltségét átvállaljuk!
Rendelje meg négy ismerősének a könyvet, az ötödiket így ajándékba küldjük Önnek!
A könyv megrendelhető a Magyarok Világszövetségénél munkaidőben a +36-1-267-4512/308-as melléken, a +36-1-485-4060-as fax számon, valamint a terjesztes@mvsz.hu elektronikus levélcímen.
A teljes bevétel a könyv angol nyelvű kiadását és a Magyarok VII. Világkongresszusát (2008. augusztus 16–20.) támogatja.
