Blogarchívum
2019. november 24., vasárnap
Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett perelni 2006 miatt | Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett perelni 2006 miatt | Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Exkluzív interjú Völgyesi Miklóssal, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezetőjével a hazai bírói gyakorlatról
1. rész
Ismer bármilyen országot a világon, az Egyesült Államoktól Németországon és Franciaországon át Kínáig, ahol az igazságügyi rendszer, illetőleg az azon belül fogant bírói ítéletek irányultsága az ott széles körben elfogadott morális értékekkel homlokegyenest ellentétesek vagy eltérőek, és így azok folyamatosan felháborodást keltenek?
Vagyis az egyszerű emberek igazságérzetét bántják? Ilyen durva esetre csak egyetlen alkalomra emlékszem az Egyesült Államokban. Az O. J. Simpson ügyre. A büntetőügy vége az lett, hogy Simpsont a gyilkosság vádja alól felmentették azzal, hogy nem állapítható meg a bűnössége. Azonban a hozzátartozók polgári pert is indítottak és abban bizony megállapították a felelősségét. Tehát ott láttunk egy olyan esetet, amikor a büntető- és a polgári ítélkezés homlokegyenest eltért egymástól. De ez kirívó eset volt és nem futószalagon szállítottak ilyen ítéleteket. De a kérdésére tovább válaszolva említem: a magyar bíróságok ítélkezésében fordult elő, hogy a kolontári ipari katasztrófa esetében Veszprémben az elsőfokú bíróság valamennyi vádlottat bűncselekmény hiányában mentette fel az ellenük emelt vád alól, ám ugyanakkor a károsultak kártérítési követeléseit a polgári peres ügyben eljáró bíróságok alaposnak ítélték és a MAL Zrt.-t kártérítésekre kötelezték, a széles közvélemény igazságérzetével ezek kártérítésről szóló döntések feleltek meg.
Mind a hazai balliberális ellenzék, mind a Nyugat előszeretettel hordja le Magyarországot ilyen és olyan autokrata rendszerűnek, ahol a fékek és egyensúlyok csak a garázsban és a muzeális kamrákban találhatóak, mintha picit elfelejtené, hogy például az Egyesült Államokban az elnök a saját – tehát liberális demokrata vagy konzervatív republikánus – világnézete szerint jelölheti ki a bírókat a legfelsőbb bíróságra…
Mégpedig életfogytig tartóan. Márpedig ez a világ rendje. Amikor korábban a demokrata népség töltötte fel a legfelsőbb bírói helyeket, akkor senki nem nyafogott. Most, amikor Donald Trumpnak lehetősége van két republikánusokhoz közeli értékrendet valló bírát oda kijelölni, akkor nagy a kiabálás. De nálunk is ugyanez volt a helyzet. Ahányszor a parlament alkotmánybírót választott, abból mindig cirkusz lett. Sőt, hadd emlékeztessem arra – és ez Pokol Béla alkotmánybíró esete volt -, hogy a megüresedett több helyre sikerült egy megállapodást a parlamentben összehozni a szoclibek és a kisgazdák között, és a megállapodás arról szólt, hogy egymás jelöltjeit kölcsönösen meg fogja választani a parlament. Először a szocik jelöltjeiről tárgyaltak. Ott a kisgazda és a fideszes képviselők megegyezésük szerint voksukat adták, amikor azonban a mi jelöltjeinkre került a sor, akkor egészen egyszerűen a parlament leszavazta őket.
Elképzelhetőnek tartja, hogy akár Bush, akár Obama, akár Trump olyan bírókat nevezett vagy nevez ki, akik ellentétes módon működtek volna vagy működnének a pulpituson, mint amire számítottak volna?
Ezt kizártnak tartom.
Ezt azért kérdezem, mert a kormány – a tények fényében nézve – egy olyan hölgyet nevezett ki az Országos Bírói Hivatal élére, mégpedig Handó Tündét, aki egymás után ültet aktív Gyurcsány-hívőket parancsnoki helyekre, mint a Galamus.hu alapító Cserni Jánost vagy azt a Fazekas Sándor bírót, aki irányítása alatt 2006-ban futószalagon, justizmorddal végződő kirakatperekben ítéltek el ártatlan embereket felügyelete alatt?
Igen, Cserni János börtönbüntetésre ítélte a Demokrata főszerkesztőjét, és a Pesti Központi Kerületi Bíróságot elnöklő Fazekas Sándor alatt pedig tömegével helyeztek törvénytelen módon előzetes letartóztatásba embereket, vagyis azokat, akiket a rendőrök fogdostak össze majd állítottak bíróság elé, és a törvényben megkövetelten, az előzetes letartóztatás elrendelését indokoló különös feltételek megléte hiányában, ezért minden ilyen esetben törvénysértő módon 30-30 nap előzetes letartóztatásba helyezett emberek fölött ítélkező nyomozási bíráknak volt az elnöke. Ezek a bírói rendelkezések, majd a bírósági ítéletekben észlelt súlyos jogsértések indokolták később a semmisségi törvény meghozatalát.
Fazekas Sándor most a Fővárosi Törvényszék elnöke. Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke első intézkedésében határozott magas bírósági vezetői tisztségbe emeléséről.
A mi kis Andrej Visinszkijnk…
Ön mondta…
Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett perelni 2006 miatt
(II. rész)
A társadalmat az elmúlt években olyan mértékben felháborító ítéletek születnek, amelyek szinte példa nélküliek. Gondolok itt például a vörösiszap ügyre és sorolhatnám reggelig…
Sorolja ide a Biszku-ügyet, a rendőrtábornokok büntetőperét, a honvédtábornokok elleni pert, a Nokiás-pert, a másfél évtized után első fokon megszületett Kulcsár-ügyet, hogy csak néhány említsek. Húzzák őket, mint a gumit. De beszéljünk egy másik, nagyon lényeges dologról, amelyben érzésem szerint Handó Tündének szerepe kell legyen. Ez a 62 éves korhatár ötlete. Eredményeként az ennél idősebb bíróktól megváltak. Merthogy nyilván így meg úgy szocializálódtak, és a többi. Tehát nem azt nézték meg, hogy ki milyen bíró. Jó bíró, nem jó bíró, példamutató tisztességgel tette-e a dolgát vagy az évek múlásával fizikai egészségi állapot romlása, bármely okból mentális hanyatlás már a bírói életpályára alkalmasságát kétségessé teszi.
Mintegy háromezer bíró ítélkezik ebben az országban, akik döntő többsége törvényeknek alávetve ítélkezik, ezért nem lehet általános érvénnyel kijelenteni, hogy ezek mindegyike rosszul végzi a munkáját. De sajnos, az elviselhetőnél többen, jó páran léteznek, akiknek az ítélkezési tevékenysége a törvényeknek alávetettségüket sértően súlyosan kifogásolható. Ugyanakkor képzeljünk el egy 62 éves bírót, aki példás módon, kifogásolhatatlan, tisztességesen végezte a munkáját. Majd amikor brüsszeli bírósági beavatkozás nyomán ebből a tömeges elbocsájtásból a bírósági igazgatásnak retirálni kellett, és sok mindenki visszajöhetett bírói tevékenységét folytatni, ezekben az emberekben teljesen biztos, hogy a hatalom iránt ellenszenv érzések keletkezhettek. Még attól is, ha már vissza is kerülhettek hivatásuk rendjébe, akkor nem abba a pozícióba, amelyből felállították őket.
A szoc-lib hatalom 8 éven át regnált ebben az országban. Medgyessytől egészen Bajnaiig terjedő időszakról van szó. Ezen korszak alatt egyes bírói ítéletek érdemi döntéseiből egyértelműen vált érzékelhetővé a politikai motiváltság, az, hogy a bírói hivatásrend törvénye tilalma ellenére a ballib-szoclib eszmei társutasság érvényesült a döntéseikben.
Állításom kirívó esettel alátámasztásaként említem, hogy a 2006. évi tömeges jogsértések áldozatainak erkölcsi jóvátételét szolgáló „semmisségi törvényt”támadva, annak Alkotmányba, majd Alaptörvénybe ütközéséről érvelve, a Fővárosi Törvényszék 20 bírája az Alkotmánybíróságtól a törvény megsemmisítését kezdeményezte. De az AB. valamennyi jogdogmatikai érvelésüket alaptalannak ítélte. Ez az akció azonban nem jogdogmatikai, elméleti vita, hanem politikai alapon provokált támadás volt. Az indítványt aláíró, magas bírói tisztséget betöltő bírák a támadott törvény alaptörvényeinknek megfelelőségéről nem lehettek ekkora tévedésben. Nem zárnám ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság és egyben az OBT elnöki tisztségeit együttesen betöltő Dr. Baka András úrnak e törvény alkotmányellenességéről, egyben a törvény végrehajtását blokkoló nyilatkozatai a kezdeményezést aláíró bírákat befolyásolhatták.
Ma már az is érzékelhető, hogy amikor pályázati alapon döntöttek bírói, fogalmazói pozíciókba felveendő emberekről, akkor bizony jelentősége volt a politikai elkötelezettség kitapinthatóságának. Megnézték őket alaposan. Ez persze „bírói bizonyossággal” nem igazolható, de egyértelmű volt ennek felismerése életszerűsége. Nyolc év pedig nagyon hosszú idő az igazságügyi rendszerben, ahol van természetes fluktuáció, ahol emberek meghalnak vagy életkoruk miatt, stb. távozniuk kell. Mindig pótolni kell az időközben felnőtt nemzedékkel a megüresedéses hiányokat. Amikor pedig a 62 éves kor határszabály miatt, fűnyírógépként mindenkit elküldtek, olyan emberek kerültek egyre magasabb pozícióba, akik az említett korszakban kerültek be az apparátusba.
Mindezek összességükben okszerűen kellett hassanak olyan irányba, hogy egészséges jogérzékkel motivált, gondolkodó emberekben legkevesebb kételyek ébredtek egyes bírói ítéletek pártatlanságában, tárgyilagosságában, azok igazságosságában. Átpolitizáltságával, különösen a valóságos, vagy csupán politikai haszonszerzés céljával már mindennapos, a társadalmunk minden szövetét átfogó korrumpáltságra hivatkozás közvélekedésünkben az igazságszolgáltatásba vetett magasztos garanciális elvek sérelmét gyakran valamely politikai befolyásoltságnak tulajdonítja,.. Ez pedig a törvényi dogmákba ágyazottan, ott előírtan megelőlegezett „bíróságokba vetett bizalom” hitelességét alkalmas erodálni.. Ez jogállamiságunkat komolyan veendő veszélyt jelent.
A napokban Gergényi-perben kimondott vérlázítóan enyhe ejnye-bejnye ítélet után adott egy interjút a Hírtévének, amelynek a legvégén olyat mondott, hogy a kérdező hölgy arcára a döbbenet és megrökönyödés ült ki. Talán nem csoda, hogy az archivált anyag összefoglalójából erre még utalás sincs. De a jobboldali sajtó is úgy tett, mintha nem vette volna észre. Ez pedig az volt, hogy emlékeztette a hölgyet tévéjükben annak idején lement interjúra, amelyben Kövér László házelnök elmondta, Gyurcsányt amerikai nyomásra nem lehetett felelősségre vonni.
Valahogy úgy mondta, hogy az Egyesült Államok – a clintoni adminisztráció – diplomáciai úton jelezte azt az elvárását, hogy Gyurcsánnyal szemben – és ez a nyomás nyilvánvalóan nem csak az ő személyére vonatkozott – nem lehet eljárást indítani. Annak idején gyakran lehetett hallani olyan megnyilatkozásokat, hogy az nem lenne korrekt a miniszterelnök részéről, ha politikai ellenfeleit büntetőügyekkel próbálná leszalámizni. Ez sunyi, ravasz de politikusi bűncselekmények feltárását sikerrel akadályozó hatékony külső érvelés volt.
Miki fiam hívta fel a figyelmemet arra – és tényleg igaza van -, hogy annak idején Budai Gyula, aki kormányzati főtisztviselő volt, elmondta: őt behívatták az amerikai nagykövetségre és ott utasításokat adtak neki. Amin ő felháborodott és a nyilvánosság elé tárta a kísérletet.
És ez tökéletesen egybevág azzal, amit egyrészt magam a televíziókészülék előtt ülve láttam és hallottam, egyben magyarázatot kaptam arra, hogy itt miért nincs következménye a 2006-os szörnyű eseményeknek, amelyek nem hogy a jogállamisággal összeegyeztethetetlenek, de egészen biztos, hogy azok az akkori és jelenlegi büntetőtörvénykönyvnek a lakosság megfélemlítését célzó szándék miatt terrorcselekményeket megvalósító cselekvések. Elképesztő adat: midőn 2006. október 23-án a rendvédelmi szervek ellövöldözték a teljes gumigolyó és ingerlő gázgránát készletüket, és a vasárnap, és a nemzeti ünnep ellenére a honvédségi központi anyagraktárából pótlásig a belvárosi Madách térnél a REBISZ tömegoszlatóit meg kellett állítani: ezen a délutánon1958 darab gumilövedéket és 1700 darab könnygázgránátot lőttek ki emberek csoportjaira. Az USA adatai szerint az így okozott halálos sérülések aránya elhanyagolható!
Az ekkor kivont kardokkal rendőr lovasrohamot rendelő parancs kiadójának pedig nincs gazdája.
Megáll az ember esze!
Elég a következmények nélküli bírói gyakorlatból!
(Ezt az interjút egy neve elhallgatását kérő alkotmánybíró elolvasta és azt mondta, ilyen világos érvelést, mint Völgyesi Miklósét, még nem olvasott.)
(III. befejező rész)
A 2006-os tévészékház ostrománál hány embert vettek őrizetbe?
A Gyurcsány kormány 2006. november 6-án kelt határozatával létrehozott, és az akkor kormányzati főtisztviselő Dr Gönczöl Katalin által vezetett – a szeptember-októberben a fővárosban rendfenntartó intézkedések jogszerűségének „megmagyarázására” létrehozott – munkacsoport jelentése írja: a tévészékház rendőri védelme során igazoltatásokra, őrizetbe vételre nem került sor. De az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Irattárából származó jelentésben olvastam, hogy egy elfogott személy elszállításához ide gépkocsit kértek. Azt követő három napon át tartóan azonban már a főváros belterületein, rendszeresített gyakorló ruhába öltöztetett, ám szolgálati azonosító jelvényt nem viselő 4-5 főből álló csoportok már nemzeti zászlókat, jelképeket tartó emberekre vadásztak.
Tömegesen került sor őrizetbe vételekre, majd az elfogottaknak a Budai Központi vagy a Pesti Központi Kerületi bíróságok nyomozási bírái elé állítására. Dokumentumokból ismerten legkevesebb 150 ember 30 napra előzetes letartóztatását rendelték el. A büntető eljárás alá kerülteket – volt, hogy 19, meg 21 fős – csoportokban, statáriális jellegű eljárásban vonták felelősségre úgy, hogy a személyes adataikon kívül semmi mást – így különösen konkrét jogsértő cselekményeikről – sem az ügyészi indítvány, sem pedig az eljáró nyomozási bíró határozata nem adott számot. A büntetőjogban járatlanokkal tudatni kell, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésére a személyre vonatkoztatott „alapos gyanú” nem elégséges. A törvény az elrendeléshez már „különös” előfeltételek meglétét követeli meg. Azoknak már az ügyész indítványában meg kell jelenniük, melyeket a nyomozási bírának értékelni kell.
Az előzetes letartóztatás elrendelésének különös feltételei sorában alapvető jelentősége van az alapos gyanúnak az elkövető személyére konkretizált bizonyítékai megjelölésének és legkevesebb azoknak a személyes körülményeknek a felhívása, melyek a büntetőeljárás sikere érdekében a személyes szabadság elvonását mellőzhetetlenné teszik.
A nyomozási bírák eljárásainak nagyszámú dokumentumai, majd a másodfokú eljárásokban rendre szabadlábra helyezéseket rendelő határozatok jogi indokolásai bizonyítják, hogy az ügyek és azokban eléjük állítottak sokasága és velük szemben elvárás nyomása alatt a törvényben megkövetett különös feltételek teljesüléséről szó sem esett. Ez az ügyészi indítványban sem volt meg és az ügyben hozott határozatokban sincs ezeknek semmi nyoma.
A személyi szabadság törvénysértő megvonása a legsúlyosabb jogsértések egyike. Az Emberi Jogok Európai Bírósága már tevékenysége korai szakában kitüntetetten foglalkozott a csatlakozott államok ítélkezési gyakorlatával és vaskos kötetben, esettanulmányokban adott jogelvi iránymutatást.
A Budai Központi kerületi és a Pesti Központi Kerületi Bíróságok nyomozási bírái által – contra legem – hozott határozatokat a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság tanácsai rendre megváltoztatták. Szakmai kőrökben sem ismert,hogy a súlyos jogsértésekkel született ilyen döntéseknek lett-e bármilyen személyi következménye.
Az Országgyűlés a 3/2010, Ogy. határozatában deklarálta, hogy 2006. szeptember 17- és október 24-ig tartóan a főváros közterületein bekövetkezett rendvédelmi eljárások során a rendőrségi, ügyészségi és bírósági szervek nem voltak képesek alkotmányos kötelezettségeiknek megfelelni.
Miniszterelnök úrtól Dr. Balsai István országgyűlési képviselő kapta azt a feladatot, hogy a Fidesz választási, majd kormányprogramjában vállalt azon kötelezettség teljesüljön, hogy a 2006, őszén megvalósult és jogállamban büntetendő minden illegitim erőszakos cselekmény elkövetőjét azonosítsa, hogy a bizonyítékokkal megalapozott, indokolt esetekben a büntetőjogi felelősségre vonások megkezdődhessenek.
Az országgyűlési képviselő úr által felkért személyek az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Irattárából – 30 évre titkosítás feloldását követően – végezték el a korabeli dokumentumok tényfeltáró munkáját. Magam a közösségünket irányító és kutató munkát végeztem, majd az összegző jelentés tervezete szerkesztésében tevékenykedtem. Ismereteim tehát a korszakra vonatkozó dokumentumokra alapozottak.
Az elkészült jelentést az Országgyűlés általános, majd részletes tárgyalást követően elfogadta. Azt két képviselő adta át a legfőbb ügyész úrnak – de a nyilvánosság számára nem derült ki, hogy milyen célzattal. Jelezték-e hogy a dokumentum a kormány által meghirdetett program megvalósulása első eleme? Esetleg feljelentés?
A közbeszédben ismerten Balsai jelentés a rendvédelmi szervek, azok végrehajtó állománya által megvalósított, legkevesebb kb. 15 féle közvádra üldözendő, köztörvényes bűncselekményt nevezett meg. Különösen súlyos megítélésűek a Büntető Törvény különös részében a hivatali bűncselekmények fejezetében büntetni rendelt, hivatalos személyek (rendőrök) által tanúsított és azok alá vonható cselekvések.
A hetek-hónapok eseménytelen múlásával korábban jogalkalmazó egykori büntetőjogászként ébredt fel bennem annak gyanúja, hogy a büntetőügyek indításában ellenérdekeltek 5 év teltével a büntetendőség törvényi elévülésére „játszanak”.
Bár a Balsai Jelentés jogdogmatikai lehetőségként vetette fel, de saját határozott álláspontom szerint – mert a szolgálatuk teljesítésének a rendőrség törvénye, a szolgálati szabályzat, a csapatszolgálati utasítás, és azoknál alacsonyabb szinteken is született számtalan foglalkozási parancsot rendőrök tudatosan szegtek meg – a már bűnös jogsértések összességükben a hónapok óta tüntető, de október 23-án forradalmáról emlékezve ünnepelő lakosság megfélemlítését, azoknak az alapvető emberi, politikai és szabadságjogaik gyakorlásától erőszakkal megfosztását célozta. Ez pedig a célzat okán, együttesen büntető jogunkban a terrorbűncselekmény tényállásszerű deliktumának felel meg.
A törvény parancsának is eleget téve, a Balsai jelentésre alapozva 2011. október 21-én a legfőbb ügyész úrhoz címzetten, terrorbűncselekmény gyanújára hivatkozva Gyucsány Ferenc felelős miniszterelnök és büntetőeljárásban azonosítható rendőri vezetők, helyszín parancsnokok és a végrehajtó állományból érintettek ellen büntető feljelentés tettem.
A törvény eme bűncselekmény elkövetőjét vagylagosan akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegeti. okozatként elkövetője büntetendőségének elévülése kizárt.
Befogadták?
Igen. Értesítettek, hogy okirataimat a Központi Nyomozó Ügyészség Regionális Kirendeltségéhez, a Debreceni Katonai Főügyészséghez áttették. Tehát feljelentésemet alaptalannak nem találták, ezért annak 3 napon belül indokolás nélküli elutasítására nem került sor. Továbbiakban kezdeményezésem sorsáról semmiféle értesítést nem kaptam.
Mennyivel más lett volna, ha holokauszt-relativizálást követtek volna el Gyurcsány rendőrei, nem pedig szemkilövést…
Ön mondta…Kizárólag katonai bűncselekmények miatt emeltek vádat Bene László országos, Gergényi Péter budapesti főkapitányok és összesen 15 fő egykoron parancsnoki jogállású személyek ellen. Lényegében alárendeltjeikről parancsnoki gondoskodási kötelezettségeik elmulasztása volt felrótt magatartásuk. A Központi Nyomozó Főügyészség vezetője sajtótájékoztatójából értesültem arról, hogy a már nem katonai bűncselekmények eseteiben nem kerül sor vádemelésre. Tehát az elfogások, súlyos maradandó egészségkárosodást is okozó sérülések, a fogva tartás alatti kínzások és hivatalos személyek által elkövetett más bűncselekmények eseteiben semmilyen vádat nem emeltek.
A Balsai-jelentés foglalkozott a Magyar Rádió udvarán történt borzalmas rendőri tömeges kegyetlenkedésekkel? Amelyek áldozatai sajnos nem az olyan Bolgár György-félék voltak, akik máig büntetlenül váltig harsogják, az a rendőrség nem támadott meg ártatlanokat.
Két fiatal hölgyet például egy Szentkirály utcai ház kukatárolóból rángattak ki, mert ijedtükben oda menekültek…
De kár, hogy nem Gönczöl Katalinnak és Sándor Zsuzsának hívtak őket…
Ezt sem én mondtam!…Őket is a rádió udvarába vitték. Az egyik szép szőke lányt gumibottal úgy fejbe verte egy rendőr, hogy elrepedt a fején a bőr; fejét, ruháját elöntötte a vére. Ilyen állapotában vitték nyomozási bíró elé azzal, hogy rendőrökre támadtak és hivatalos személy ellen erőszakot követtek el. A nyomozási bírónő nem kérdezte meg tőle: mondja, maga mitől sérült meg. Az előzetes letartoztatásra ítéltek a Nagy Ignác utcai BV Intézetbe befogadáskor további megalázó gyötrelmeket éltek át. Meztelenre vetkőztetett lányokat terpeszállásban tornagyakorlatokra kényszertettek: megesett, hogy kézitáskából drága parfümöt loptak. Büntetés-végrehajtás hivatalos személyei elleni eljárások indítása szóba sem került.
Nagyon elgondolkodtató. Hogy a rádió akkor műszakban voltdolgozói a látottakról nem mertek beszélni róla, és nem is találtunk olyan személyt, aki elmondta volna, mi történt ott.
Miközben az a korábban Demszky-imádó Such György volt a magyar rádió elnöke több millió forintos havi fizetéssel, aki azzal hárította el a felelősség kérdését, hogy ő nem látott, nem hallott semmit, mert nem arra az udvarra néznek elnöki irodájának ablakai. És aki „jutalmul” most a Országház igazgatója… De ha már a büntetlenül maradókról beszélünk, térjünk vissza a túlbüntetettek legeklatánsabb és legutóbbi példájára, a 13 évre ítélt Budaházy Györgyre és társaira, akiket hirtelen most szabadon engedtek, miközben bírójuk, Kenéz Andrea bírónő lemondott.
Igen. Kenéz Andrea bírónő az augusztus táján kihirdetett ítéletét nem írta meg.
Hány nap alatt kellett volna megírnia?
Bonyolultabb ügyben a törvény hatvan napot enged.
És ilyeneknek nincs következménye?
Az ügyben eljárt egyik ügyvédtől hallottam, hogy a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiuma vezetőjét leváltották, mert próbálta védeni a bírónő mulasztását. 13 év börtön és nincs ítélet!
Nem az a leginkább abszurd, hogy nincs bűncselekmény?
Ítélet, indokolás nincs. Sajtótudósításokra nem alapoznák. A fellebbezéseket bejelentett védők szerint a szóban kihirdetett ítéletből a tényállást, annak megállapítása indokolását nem ismerték meg. Várták az írásba foglalt ítéletet.
Az így kialakult helyzetben a teljes elsőfokú eljárást meg kell ismételni. Miképpen más okokból az ú.n. vörösiszap, valamint több más bonyolultabb ténybeli és jogi értékelést igénylő elsőfokú ítéletek felülbírálatát akadályozták hasonló hibák, hiányosságok. Kínos.
De ha valakit olyan súlyos elkövetőnek tartanak, hogy 13 évre ítélnek, hogyan engedhetik szabadon?
Ne üljünk fordítva a lovon: ha valaki esetében nem készült el az írásba foglalt ítélet, a bíró állásáról lemondása miatt azt más nem írhatja meg . Ebben a példátlan helyzetben ítélet nélküli fegyházban tartás nincs törvényes alapja. Korrekt módon annyi vélelmezhető, hogy a házi őrizetbe helyezett Budaházi ellen emelt vád megalapozottságáról másik bírói tanács által megismételt elsőfokú eljárásban kell újabb döntést hozni.
Beszéljünk egy kicsit arról a Sándor Zsuzsáról, aki gyakran és hangosan dörzsöli a kezét a Klubrádióban, annyira örül a „természetesen” zsarnok mai kormány idején működő bírósági ítéleteknek. Mint a vörösiszapos elsőfokú felmentő ítéletnek, a Gergényi-féle enyhe dádának és a többinek. Ki ez a nő?
Ő a Legfőbb Ügyészségen volt ügyész. Azután diplomata férjével évekre külföldre távozott. Amikor visszajött nem került vissza ügyészi állásába, a Fővárosi Bíróság bírája, szóvivője lett. Széles kőrben elkötelezett, harcos baloldali személyiségként ismerik.
Miután ez címkézési hiba a viszonzatlanul szuperudvarias Fidesznél és a jobboldali újságoknál is irritál, hadd javítsam ki balliberálisra…
Elfogadom, nem vitatom.
Nem gondolja, hogyha egy ilyen Sándor Zsuzsa-félének ennyire tetszenek az „Orbán-kormány” igazságszolgáltatási rendszerén belül hozott ítéletek 90 százaléka, akkor nem Dániában bűzlik valami nagyon, hanem netán Budapest V. kerületében?
A napokban azt hallottam, hogy Sándor Zsuzsa a vörösiszap perről könyvet írt. Érdeklődéssel fogom olvasni. A másodfokú bírósági határozat indokait hallva nagyon nehéz meggyőző erővel a tulajdonosi és üzemeltetői felelősség hiányáról az olvasót meggyőzni.
De nagyon érdekes a politikai tényezővé is vált Magyar György ügyvéd fia is, aki szerint Magyarországon nincs igazságszolgáltatás. Amikor pedig Biszku Bélát elítélő és vele szemben végrehajtandó börtönt kiszabó ítéletet elképesztően súlyos, jogsértő érveléssel hatályon kívül helyezték, ennek ellenkező érvelését hallhattuk tőle. De ez kirívóan jogsértő rendelkezés volt. A legfőbb ügyész által 5 hasonló jogértelmezést felvető ügyben elvi határozat hozatalát kezdeményezte. Annak helyt adva a Kúria a Biszku ügy másodfokú határozatát is jogsértőnek minősítette: a jogalkalmazás gyakorlata számára elvi irányítást is adott. De ekkorra az ügy visszakerült első fokra, a vádlott halála miatt az eljárást meg kellett szüntetni. Ekként az 1956 utáni megtorlások egyik legszörnyűbb tömeggyilkos alakja megúszta a büntetőjogi következményeket úgy, hogy egy percet nem töltött börtönben.
Kérdésedre említem: a Biszku ügy tanulságai után már nem okozhatott meglepetést Ruzsás Sándor katonai bíró tanácselnök úr vezette Tanács másodfokú ítélete a rendőrtábornokok ügyében.
Alaptalan érvelés, hogy a Fővárosi ítélőtábla egyetlen katonai tanácsának kellett az ügyet elbírálásra adni. Lehet már két évtizede is annak, hogy a katonai ügyészségek és katonai bíróságok különállása megszűnt. Szervezeteiket integrálták a „rendes” ügyészségi és bírósági szervezetekbe. A már nyugállományú rendőrtábornokok ügyében nem volt akadálya annak, hogy nem katonai jogállású bírák tanácsa járjon el a másodfokú eljárásban.
Miután ez az interjú nem hivatalos médiumban, hanem blogon jelenik meg, hadd tegyem hozzá, milyen boldogan bérelnék ki egy szobát a Terror Házában néhány napra, hogy az interjúban elhangzó nevek tulajdonosát ott egy kis, hatvan évre visszamenő nosztalgiával kezeljem, az ott található muzeális eszközökkel. De nagyon köszönöm Önnek az idejét és szókimondását, ami ma nem egy esetben hiánycikk. Viszont még egy utolsó kérdés. Ön mit tart a bírói rendszerben a leginkább tarthatatlannak?
Azt, hogy a durván és időnként ismétlődően törvénysértő bírói aktusoknak nincs megismerhető következménye a bírói karrierre. Mélyen sértő, hogy a bírói önkény és nem a törvénynek megfelelés a norma. A bírói függetlenség eme parttalan értelmezésének az eltűrése nem segíti a közvéleményt felkavaró, hatásában a bíróságok igazság szolgáltatásába vetett hitét megtartani.
Befejezésül annak érzékeltetésére, hogy felismeréseim, okfejtéseim mennyire megalapozottak, nem kalandos parttalan gondolatok, utalok arra, hogy a múlt csütörtöki kormány sajtótájékoztatón a közvélemény igazságérzetét felkavaró, a bíróságokba vetett közbizalom rombolását alkalmas, botrányos ítéletekről Lázár János véleményét faggató újságírói kérdésre a kancellária miniszter úr válaszként kedvenc egyetemi professzora, a kormány jelenlegi igazságügyi minisztere, Trócsányi László véleményét idézte, aki szerint itt nem igazság szolgáltatás, hanem jogszolgáltatás folyik.
Ébresztő!
(Vége)
2019. augusztus 20., kedd
Az értelmiség elpusztítása Magyarországon
A II. Világháború alatt a szovjet
propaganda megszórta Magyarországot - és ez szó szerint értendő
- azokkal a szovjet fércmunkákkal, amelyek részben idézetek
voltak Sztálin és Lenin elvtársaktól, de leginkább az újonnan
berendezkedő, háború utáni helyzet magyarországi körvonalairól.
Senki nem vette komolyan a repülőgépekről ledobott A5-ös
formátumú sárga füzetecskéket, amelyek teljes körben
felrajzolták azt a társadalmi pusztítás sorozatot, amelyre a
Vörös Hadsereg által megszállt országokban sor kerül.
A füzetek
tartalma azzal kezdődik, hogy legelőször Lenin elvtárs szerint
szét kell verni a régi, rothadt, idejét múlt és elavult
kapitalista rendszer társadalmi osztályait, ebből első helyre
téve az un. értelmiséget (de az orosz fordító nem ismeri a
magyar nyelvet, így értelmiségieket ír mindenhol az értelmiség
szó helyett). Ez azonnal meg is kezdődik, még pedig úgy, hogy
különböző un. B-listákat gyártottak, amelyet az ország
valamennyi hirdető oszlopára kihelyeztek és az kizárólag
tanárokkal, orvosokkal, ügyvédekkel, általában diplomás
emberekkel volt tele, akiket azonnali hatállyal az állásaikból
elüldöztek, még szerencsés volt az, akit azonnal nem állítottak
az un. igazoló bizottságok elé, akik rögtönítélő eljárás
keretében, általában kivégezték, vagy igen hosszú Gulág
száműzetésre ítélték az érintetteket.
Az a féktelen
gyűlölet, amit a Szovjetunióból visszatelepített kommunista
elvtársak repatriáltak magukkal együtt, a mai napig tetten érhető,
mint rendező elv. A visszatérő elvtársak úgy döntöttek, hogy
végrehajtják azt a sztálini utasítást, hogy Magyarországon egy
teljesen új, értelmiségnek nevezett réteget kell először
kinevezni, majd kinevelni, akiknek minden lélegzetvételét a
kommunista pártdiktatúra határozza meg. Elkövették azt a hibát,
hogy a kis sárga füzetek ezekről is említést tesznek. A dolog
úgy kezdődött, hogy azonnal meghirdették az un. szovjet
embertípus kialakítását, amely végeredményben azonos volt a
náci ideológusok által kreált Übermensch, azaz legfelsőbb ember
zűrzavaros fogalomkörével, de ez senkit nem érdekelt.
A pártelvtársak körbejárták az országot és kizárólag
munkakerülő, alkoholizáló, lumpen elemekből gyűjtötték össze
a leendő szocialista értelmiség emberkéit, akiknek soha semmilyen
alapképzettségük nem volt, hiszen emberi magatartásuk és
természetük, gyűlölködő tanulás és tudásellenességből
állt, de egy gonosz vágy fűtötte valamennyit, hogy beüljenek a
még akkor még teljesen ép és működőképes tudós-pedagógus,
doktor (orvos és jogász), művész, stb. helyekre. Ezeket az
embereket ugyanis, akármilyen képtelenül is hangzik a kommunisták
1944. december 22-vel kezdődően több hullámban, több lépcsőben
B-listákra tették, azaz kirugdosták valamennyit az egyetemi
katedrákról, a klinikák, kórházak neves doktorait, a jogászokkal
együtt, a műszaki értelmiséget egyszerűen elzavarták, példa rá
az Ózdi Kohászati Üzemek, ahol a frissen megalakult három
elemisekből álló kommunista pártalapszervezet, Dr.
Temesszentandrási Guidó műszaki főigazgatót azonnal utcaseprővé
nevezte ki, így több mint egy fél éven át söpörtették vele
Velenceváros - ez volt Ózd tisztviselő telepe - utcáit, és
később a Szovjet Vörös Hadsereg követelésére voltak hajlandóak
beengedni az elvtársak az akkori idők legfontosabb ágyúgyárának
az Ágyúcsőgyárnak a területére, mert az illető mérnök úr
olyan nemzetközi szaktekintély volt, aki nélkül sem az európai
hadiipar, sem a tengerentúli hadiiparok nem léteztek.
A dolgot tovább
bonyolította az, hogy Magyarországon a három elemis pártmunkások
számára un. szakérettségit találtak ki, amelynek alapján egy,
azaz egy naptári év alatt a négy év gimnáziumi anyagát leadták
nekik, majd levizsgáztatták belőle, és érettségi bizonyítványt
kaptak. Ezek lettek azok az elvtársak, akiket ilyen súlyos szellemi
igénybevétel után azonnal az államigazgatás, az egyetemi oktatás
és általában a közoktatás legfontosabb posztjaira azonnal
kineveltek, és melléjük szovjet tanácsadókat neveztek ki
szakértőkként, így el lehet képzelni azt, hogy a süketek
párbeszédén kívül milyen komoly elméleti munka és oktatás
kerekedett elő.
Ez a boldog
állapot a mai napig tart, aminek az eredményeként az un. kiemelt
káderekből gyártott tudományos álelit semmilyen kihívásnak nem
tud megfelelni és így megszűntek azok az oktatási és képzési
rendszerek, amelyek Magyarországot, amióta a világ világ, a
tudomány élvonalában az elsők között tartotta nyilván. Az
elmúlt 62 esztendőben senki ebből a kitenyésztett, mesterséges,
művi úton létrehozott és ugyanakkor kontraszelektált tudományos
álelitből soha semmilyen tudományos fokozatot nem volt képes
elérni.
Elképesztő az
a hazugságáradat, amely a magyarországi oktatási rendszert a mai
napig uralja.
A különböző tévtanok elkötelezett
agytorna mutatványai egyetlen célt szolgálnak, hogy a retardált
és ugyanakkor kontraszelektált, állandó kisebbségi érzéssel a
tudatalattijában küzdő személyiség ne legyen képes önálló
gondolatra és folyamatosan igényelje és várja - mint a vak ember
a vakvezető kutyát - az instruktoroknak nevezett félműveltek
hozzá nem értő segítségét.
A kommunizmus
évtizedei alatt létrehozott különböző tudományos álnevekkel
felruházott szervezetek (legszebb példája a TMB, azaz a tudományos
minősítő bizottság, amely egyetlen egy célt szolgált, hogy a
Magyarországon jelen lévő szellemileg retardált és az európai
kultúrkör eleminek az ismeretét még hírből sem ismerők számára
- hiszen ezek mind óriási technikai múlttal rendelkező országok
fiai, mint például Vietnam, vagy Szváziföld, stb. - különböző
áltudományos fokozatokat ítéljenek és adományozzanak oda a mai
napig). Legszebb példája a műveletlenségnek az, hogy kitaláltak
a szakérettségi után egy soha, sehol nem létező tudós státusz
fogalmat, a kandidátust, ami csupán jelöltet jelent és nem
tudományos fokozatot, ugyanis a szó eredeti latin formája ezt
jelenti és nyilvánvaló az, hogy a jelölt az még nem tudományos
fokozat, ennek ellenére 60 év óta használják. A dolgot tovább
bonyolítja az, hogy a jelenlegi és jelenkori tudományos álelit
Magyarországon önmaga képtelen helyzetének a felismerésére és
felmérésére is képtelen, így tőlük elvárni önmaguk
megtisztulását és regenerálódását hiú ábránd. Ezzel
párhuzamosan hihetetlen erejű gyűlölet fordul az országból
elüldözöttek és külföldön élő magyar származású tudósok
ellen, akik valódi, saját eszükkel megszerzett tudásanyaggal
rendelkezve és felszerelkezve váltak a jelenkori emberiség igazi
tudósaivá.
Végeredményben
a jelenkori tudományos álelit kisajátítván a tudomány
fellegvárait, így a Magyar Királyi Tudományos Akadémiát, az
egyetemi katedrákat, továbbra is teljes erővel igyekszik
eltitkolni alkalmatlanságát, megújulásra való képtelenségét,
az új ismeretek befogadására és pláne tanítására való
alkalmatlanságát, így mindezek pótlásaként féktelen és
elfogult vak gyűlölettel fordul mindenki ellen, aki a legkisebb
árnyékot is vetíti rájuk. Ez az állapot tovább tarthatatlan.
Erről a helyről is fel kell hívni minden - önmagát
értelmiséginek tartó ember figyelmét Magyarországon, hogy a
konzervált kommunista hatalomgyakorlás végső óráiban ezt a
pótterhet az ország népének a nyakáról le kell választani.
A
párt elvtársak által a mai napig követett gyakorlat, amelyet hol
tudománypolitikának, hol neveléstudománynak, hol pedig éppen
aktuális politikai címszavakból kiollózott fogalomtársításnak
titulálnak, az Európai Unióba bekerült Magyarország számára
tovább nem folytatható. Az elmúlt 62 év kommunista rémuralma a
pusztításon és a közvetlen kártevésen túl semmilyen más
eredményt nem tud felmutatni, hiába mesélnek bal oldali
értékekről, minden józan ember számár nyilvánvaló és világos
az, hogy az értékek, a valódi értékek, azok sem nem bal, sem nem
jobboldaliak. A kontraszelektált és retardált tudományos álelit
még arra is képtelen, hogy a párbeszédnek legalább a látszatát,
mint például, ahogy megrendezték a Nemzeti Kerekasztalnak nevezett
műsort 1989-ben, sem hajlandó felvállalni. A dolgot tovább tetézi
az, hogy a tudományos kutatásokra, amit ők szívesen a tudományos
álelit szóhasználatával élvén, holmi alapkutatásoknak és
egyebeknek álcáznak, az európai kultúrkörben sehol nem
tapasztalható módon, csupán jelképes összegekkel etetnek meg, ez
a szánalmas összeg a hivatalos KSH adatok szerint nem éri el a
nemzeti jövedelemnek nevezett álságos tétel 0,8%-át sem a
leghosszabb békeidejű Európában.
Ezzel
párhuzamosan intézetek tucatjait állították fel teljesen
koncepciótlan és értelmezhetetlen ügyek tanulmányozására és a
tudományos álelit áltudóskodásának a tenyészhelyeként pl. a
Szervezés Tudományi Intézet évtizeden át kutatgatta az indiai
munkadal fogalmát, kialakulását, megjelenítési körülményeit
és különböző ilyen-olyan-amolyan hatásait. Ez a kis kalandocska
a tudomány világában több százmillió dollárjába került
évtizedek alatt a Magyar Államnak a 60-as évek közepén. Mára
egyértelműen megállapítható az, hogy a jelenlegi
tudományirányítást és kutatás-fejlesztést alkalmatlan
személyek töltik be, akik nem csak személyi alkalmatlanságuk
folytán, hanem személyes általános összeférhetetlenségi
tulajdonságaik okán is csupán a bebetonozott íróasztalaik, mint
státusz szimbólumok ereklyéit őrzik. Felvetődik és kézenfekvő
a kérdés, hogy meddig kell tovább tűrni az áltudományos
kommunista pártelit csinálmányait és teremtményeit, a tudomány
oltárai mellett, hogy tovább babrálgassák - legjobb esetben -
kísérletezgessék, koncepciómentes, értelmetlen tudománypolitikai
céljaikat.
2. Hogyan tovább
tudományos álelit?
Ma
már napnál világosabb az, hogy ellentétben a fehér ember
kultúrkörében meghonosodott gyakorlattal, amely minden egyes
tudományba befektetett dollár csak és kizárólag pozitív
hozadékú eredménnyel zárul, a magyarországi tudományos álelit
bármekkora mennyiségű pénzzel rendelkezne, csupán és kizárólag
csődtömeg előállítására alkalmas. Minden befektetett forint a
magyarországi kutatásokba beforgatva csak és kizárólag csődtömeg
eredménnyel zárulhat. Ennek elsőszámú fő oka az, hogy a
kommunisták által kreált tudományos álelit önmagát is abban a
hamis tévhitben tartja, hogy ők mindenből kizárólag csak hasznot
állítanak elő, amiből természetesen egyetlen egy szó nem igaz
és ezen még az sem segít, hogy a hamis, hazug könyvelési
rendszerek és áltudományos könyvelési irodák ennek a fikciónak
a lefedezésére könyvviteli adatokkal is szolgálnak bármikor.
Végeredményben azonnal meg kell szüntetni a Magyar Tudományos
Akadémiának nevezett, a kommunista pártelit által megszállt
védőbástyáit, és figyelembe véve a világba szétvert magyarság
külhonban alapított akadémiáit, pl. az Árpád Akadémia
Amerikában, ennek a munkálkodását azonnal be kell vonni, és az
ottani tapasztalatokkal és tudósokkal megerősödve sürgősen és
azonnal meg kell kezdeni a Magyarországon élősködő és
eredménytelen kommunista álelit felszámolását.
Az
a lehetetlen közjogi állapot, hogy a jelenkori hatalom birtokosai
azt képzelik önmagukról, hogy egyes-egyedül ők a tudomány
letéteményesei. Ez a tévtan tovább nem tartható. Ezzel
párhuzamosan föl kell állítani a Magyarhoni Tudós Társaságot,
amelybe azonnal be kell vonni a külföldre szétvert és szétzavart
magyar tudósokat, és az eredeti Gróf Széchenyi Ferenc által
megfogalmazott irányelvekhez visszatérve, az egész akadémiai
rendszert felülvizsgálva, minden egyes tagját és pontját újra
kell szervezni az Árpád Akadémia, mintegy vizsgáló bizottság
bevonásával és a külföldre szétzavart valódi magyar tudósok
azonnali részvételével. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell
venni azt, hogy a tudomány semmilyen pártérdeket nem szolgálhat,
így egyetlen párt sem sajátíthatja ki önmaga bárgyúságának,
alkalmatlanságának, pillanatnyi helyzetének a megerősítése
céljából.
A
tudomány, valamint a tudás, az pártsemleges és mint ilyen, soha
többé nem tartozhat semmilyen párt vagy pártocska irányítása
alá. Magyarországról a kommunisták által elüldözött és
kényszerűségből külföldi állampolgárrá lett magyar tudós
társadalmat, mert van ilyen, azonnal föl kell keresni, és
magyarságtudatukra hivatkozva vissza kell őket téríteni a magyar
érdekek oldalára. Mint ide tartozót tudomásul kell vennünk azt
is, hogy a kommunisták által okozott eszmei és szellemi rombolás
és pusztítás nagyságrendekkel nagyobb kárt okozott a
magyarságnak és ezen keresztül az emberiségnek, mert a mélytudati
pusztítás az semmivel sem pótolható. Tessék végre megérteni
azt, hogy a magyarság nélkül nincs a tudományban fejlődés és
haladás, hiszen az elmúlt évtizedek folyamatosan beigazolták azt,
hogy mi vagyunk a világ esze. Ezen fel lehet háborodni, lehet
visítani, ordítozni, lehet nyugodtan rasszistázni, antiszemitázni,
stb. ez akkor is tény. Tudomásul kell venni azt is, hogy a
jelenlegi változó világban a földlakók sorskérdéseit és az
egész földgolyó ökölógiai és szerteágazó ökonómiai
problémáit - beleértve az iparosítás, az energia gazdálkodás,
a Föld élhető állapotban tartása, valamint az emberi élet
minőségi fenntarthatósága - a magyarok nélkül elképzelhetetlen.
Az a többezer éven át tartó irtóhadjárat, amelyet a földre
később érkező népcsoportok tagjai buzgón folytatnak a mai
napig, teljesen értelmetlen, hiszen már maga a folyamatosan
fenntartható fejlődés című eszme, egy alapvető hazugságra épül
fel, amely tagadja, hogy a mi Földünk, ahol élünk, az csupán
adott tömegű energiával, életerővel, és életidővel
rendelkezik.
3. Megoldási
javaslat
Sajnálatos
módon a maradék magyarság gondolatait megpróbálják beterelni a
különböző ideológiák zsákutcájába, amely kizárólag a holmi
pártcsatározások színhelye és nem egyéb, így teljesen
értelmetlen dolog a bennünket sújtó kommunista balsorsot, holmi
ideológiai küzdelemmel felcserélni, de nem ajánlatos ezt még
kiegészíteni valamilyen gazdasági, uralmi rendezőelv
használatával.
Az
a soklépcsős csődtömeg, amit a bukott bolsevizmus maga után
hagyott, a jelenben semmilyen további figyelmet nem érdemel azon
túl, hogy tudunk róla. A magyarországi tudományos álelit
különböző elméletgyártói a mai napig tagadják folyamatosan
azt, hogy a kommunista rémuralom sem meg nem reformálható, tovább
nem fejleszthető, belőle új életminőség nem keletkeztethető,
így önmaga a kommunista hatalom átmentés is egyenesági
következménye ennek a felhalmozott csődtömegnek, amely az
átnevezés mágikus hatására felgyorsulva tovább terjeszkedik.
Végeredményben
egy, az időben szétfolyó és mindent uralni látszó óriáspolip
jelenik meg a csődtömeg képe helyett, amely a kommunista
hagyományoknak megfelelően uralni igyekszik minden létező vagy
általa elképzelt elemét a világnak, így önmaga pusztulásának
az okozója azzal, hogy bármekkora rendőrterrort is produkál a
jelenlétében, a tudati szint - különösen a mélytudati szint - a
maradék emberiség eszében és agyában visszakódolást nyert,
csupán életvédelmi reflexekre. A csupán életvédelmi reflexek
pedig a gondolkodó számára a legésszerűbbnek azt sugallják
önmaguknak, hogy minél előbb, minél gyorsabban, minél távolabb
attól a helytől, ahol a kommunista téves eszme bármilyen
átnevezése kapcsán jelen van. Ez több mint menekülési reflex,
ez egyszerűen a maradék túlélési erők összpontosítása, amely
gyakorlatilag már teljes sebességgel zajlik Magyarországon. Ezt
hiába próbálják a kommunisták még az ország elhagyására
történő bíztatással is megtetézni, a dolog már túllépett a
csupán önveszélyes állapotán, így tömegméretet váltva,
kezdetben csoportérdekként, majd később társadalmi közérdekként
a jelen állapotában nemzeti érdekként jelenik meg.
A
kérdés leegyszerűsödött, vagy harcolsz, vagy elmenekülsz az
országból. Csermanek Jano alatt a Kádárizmus évtizedeiben volt
egy viccnek álcázott találós kérdés, amely így hangzott: Miért
él Magyarországon értelmiségi ember? Válasz: Mert szereti a
kalandokat. Ezen a párttitkárok annyit röhögtek, hogy már ők is
elszégyellték, de elfeledkeztek arról, hogy ezt a kérdést is a
magyar nép találta ki, nem Mátyás király. Mint ide tartozót
gyorsan megállapították azt, hogy Magyarországon a helyzet
reménytelen, és nem kilátástalan. Végeredményben a bolsevizmus
által elherdált évtizedeket, amelyeket a magyar tudomány - miután
meg sem születhetett, hiszen már a méhen belül abortuszra
kényszerítették és a legfényesebb elmék vállalván az
üldöztetést elmenekültek az országból.
Nézzük
meg a jelenlegi tudományellenes helyzetből a kivezető utat.
Felszólítok
és felkérek minden magyar embert, hogy a legsúlyosabb
életbenmaradási gondjait minden egyes nap öt percre félretéve
gondolkodjon azon, hogy mi lenne az, amit a tudománytól joggal
elvár itt mint földlakó, hiszen magyar származása miatt a
jelenlegi hatalmat bitorló tudományos álelit még a reményét is
elvette tőle annak, hogy valaha véleményt nyilváníthasson, vagy
kérdést tehessen fel az elvárásait illetően. Megítélésem
szerint teljesen mindegy, hogy a magyar embernek milyen képzettsége,
iskolázottsága, gyakorlata, ismerte vagy közismerete van, miután
mi vagyunk a Föld gondolkodói, igenis mi tudjuk megfogalmazni
azokat az univerzális elvárásokat, amelyre minket, az oly gúnyosan
használt ragozó nyelvünk a földlakók közül egyedül alkalmassá
tesz. A gúnyból kapott agglutináló szó, az egyúttal célszerű,
pontos és céltudatos gondolkodásra neveli az anyanyelvűt, nem
teszi lehetővé a hajlítgatónak nevezett nyelvcsaládok
folyamatosan el-elkalandozó, a célt állandóan csupán kereső, de
a legritkább esetben megtaláló gondolkodásmódját. A magyar
származású személy olyan agybéli működésbeli többlettel
rendelkezik, amely lehetővé teszi azt a számára, hogy a
legfurcsább, a legszokatlanabb, a legnehezebben megmagyarázható
fogalmak őserdejében is biztonsággal eligazodjék, így őt soha
nem lehet becsapni, még ha a tudományos álelit éjjel-nappal
bömböli is a maga kórusát, a tisztánlátás, az nemcsak a
suszterinas adománya a Király új ruhája c. mesében, hanem a
magyar emberé is. Ebből kifolyólag tudnia kell minden magyar
születésűnek azt, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók,
minden ellenkező híresztelés dacára már a puszta létezésünkkel
is többet adtunk az emberiségnek mi egymagunk, mint a világ összes
többi népe együttvéve. Nyilvánvalóan, ez az első indítóok a
magyarság kiirtására vonatkozóan, amelyhez a kommunista rémuralom
csupán egy bárdolatlan kísérlet a jelenkori résztvevőivel
együtt. Még azt is tudnunk kell, hogy mint minden kísérlet,
általában nem a kísérletezgető kénye-kedve szerint alakul,
hanem a probléma megoldó készség megléte által meghatározott
folyamat vagy folyamatok eredményeként lesz sikeres. Ez az a pont,
ahol a sokezer esztendős magyarirtás tudománya megbukott, és a
helyébe nem került elő semmi, de minden magyar túlélőnek tudnia
kell azt, hogy a világ legnagyobb birodalmait itt a Földön mi
alapítottuk és építettük, mi voltunk a sumírok, a pártusok, az
egyiptomi kultúrák, az Andokbeli kultúrák, a maja indiánok
kultúrája és mindazok a dolgok, amelyek fontosak voltak, vannak és
lesznek az emberiség történetében, azokra a választ a helyes és
jó választ mindig mi adtuk meg, ha tetszik ez, ha nem tetszik a
félrevezetetteknek, az önmagukat is gyűlölőknek, a hatalmi
tébolyban szenvedőknek, a gyilkos indulatok által vezérelt
félőrülteknek, azoknak, akik születésük pillanata előtt már
arra vágytak, hogy elvegyék tőlünk, azt ami a miénk, mindezek
számára örök rejtély marad az, hogy amiről álmodoznak és
amiért hosszú évezredeken át gyilkos hadjáratokat folytatnak, az
soha nem lehet az övék, mert arra ők még nem képesek, mert a
világot, tudniuk kell mindenkinek, nem a haszonelvűség, nem a
kamatgazdaság, nem a verőávósok tömege, vagy a Gulágok nagy
száma irányítja, ezek egyike sem történelmi kategória és soha
nem is lesz az.
Minden
magyar embernek tudnia kell azt, hogy a világon csak és kizárólag
egyes-egyedül a magyar király az Apostoli Király cím birtokosa
is, azaz ezt a címet rajta kívül senki nem kapta meg, és senki
nem használhatja. Még azt is tudnunk kell, hogy az Apostoli Király
cím mellett három olyan földi emberi lény is szorosan hozzánk
tartozik, akik innen a Földről minden ateista nagy bosszúságára
és gyűlöletére egyenesen az égbe mentek, a sorból az első
Gilgames király, aki az őse a hun Atilla királynak, aki a
leszármazottak közül a 22. helyen van, valamint a második, aki
Istenemberként született meg, a Jézus Krisztus nevű Nazír,
akinek az édesanyja pártus királylány, és így szorosan
beletartozik az Árpád-házi szent királyaink vérvonalába, akit
szintén keresztre feszítettek és aki holta után feltámadva
másodikként fölment a mennybe, a harmadik pedig Mani, aki 300
évvel Krisztus után élve, először kereszthalált szenvedett,
majd megnyúzták és a bőrét szénával kitömve különböző
városokban mutogatták, aki végül is szintén felment a mennybe. Ő
a manicheus vallás, azaz a szentháromság tan megalapítója.
Természetesen az Árpád-házi királyaink Gilgames családjába
tartoznak és Gilgames király leszármazottai közül Álmos vezér
a 42. a sorban és Árpád nagyfejedelem a 43. Gilgames leszármazott.
Ezek olyan fontos titkok, amiért ellenségeinket már a gondolattól
is a hideg rázza, és képtelenek felfogni sokezer éve már, hogy a
magyarokat a Szeretet vallás hozta ide a Földre. Nekünk még
szavunk sincs a colonizációra, így soha sehol a Földön nem
voltak gyarmataink.
Az
a folyamatos gyűlölet, amely a magyarsággal szemben megvalósult
és él a mai napig, képtelen feldolgozni azt a tényt, amit ismét
meg kell említenünk, hogy a magyarság egymagában véve többet
adott a világ összes földlakójához képest, mint amennyien ők
vannak, technikai fejlődésben, műszaki fejlettségben,
ruházkodásban, házépítésben, kultúrában, irodalomban,
számítástechnikában, gyógyászatban, olyan technológiákban,
amelyekről ma már a közelbutulás okából emlékképeink maradtak
csak, de ide tartozik a szervezés tudomány, a hírközlés
tudománya, a repülés, a vízen való közlekedés és a víz
alatti hajózás is. Nálunk születtek meg a nagy matematikai
elméletek, amelyek lehetővé tették végül is még a Föld
elhagyását is, azaz az űrhajózást. Fegyvereink erejétől és
haditudományunktól retteg a mai világ, úgy ahogy sok ezer évvel
ezelőtt, a Földre érkezésünk után a különböző átmeneti
emberi lények rettegve imádkoztak Istenhez, hogy ne találkozzanak
velünk fegyveres harcban vagy nyílt ütközetben. Mindezek ellenére
a Földre utánunk érkező jövevénynépek, akiket még maga a
Szentírás is jövevénynek nevez, azt képzelik magukról a mai
napig, hogy egyes-egyedül az ész csak és kizárólag a sajátjuk,
de a velük született békétlenségük okából a legcsekélyebb
méretű együttműködésre is képtelenek. Mint ide tartozót, meg
kell említeni, hogy jelenkori rabtartóink - pontosabban a
kommunista rémuralom folyamatos továbbéltetői abban a tévhitben
vannak, hogy a magyarság azért nem hányta őket kardélre, mert
gyáva kutya, és azért nem tömte tele az általuk épített és a
magyarságnak szánt börtöneiket, mert a magyarok félnek, arról
elfelejtkeztek, hogy a magyar ember lovagias, ebből kifolyólag
kegyelmező nép. Bátor, egyenes és igazmondó.
A
moszkvai elvtársak vigyorogva mesélgették egymásnak, a Matyi
gyerek és társai, hogy Magyarország léte csupán vagonkérdés,
és ha az ekét piros-fehér-zöldre fested, akkor a magyarok hátán
szántani lehet vele. Mindezekre fényesen rácáfolt az a tény,
hogy 1956-ban a legdicsőségesebb világháború győztes Vörös
Hadsereget 10 évvel a világháborús győzelem után Magyarországon
katasztrofális méretű katonai vereséget szenvedett és
nagyszakállú hadtörténészeik a mai napig képtelenek rájönni
arra, hogy az általuk megszervezett un. felkelés, amely csupán
egyetlen célt szolgált volna, az 1955-ben lejárt Osztrák
Államszerződés értelmében a Vörös Hadseregnek ki kellett volna
takarodni Európa közepéről, ezért a kommunista elvtársak ők
maguk szerveztek egy általuk fasisztának beállított forradalmat,
amelynek az ürügyén továbbra is Európa kellős közepén
állomásozhat a dicsőséges Vörös Hadsereg. A dolog számukra
balul sült el, mint mondottam volt, katasztrofális katonai
vereséget mértünk a világháború győztesére, és csak azért
nem tudtuk visszaállítani a magyar szabadságot és függetlenséget,
mert a rabtartóink által körénk felépített különböző
utódállamokból álló fegyveres gyűrű - miután a nyugat jó
szokása szerint magunkra hagyott bennünket, így nem volt már
tovább értelme a harcnak. Ez a puszta tény. Hogy a pártelvtársak
milyen meséket és regényeket költenek hazugságaikkal ehhez a
tényhez, az az igazságon semmit nem változtat. Az alábbiakban
pontokba szedve ismertetem azokat a sok tízezer éves elvárásokat,
amelyeket a tudományszervezésünk az elmúlt évezredekben igazolt:
1.
- Nem kell és nem szabad tudomásul vennünk a Gróf Széchenyi
Ferenc által alapított Magyar Királyi Tudományos Akadémia
jelenlegi alkalmatlanságát és bitorlóinak a
hasznavehetetlenségét. Úgy kell tekintenünk, mint egy modernkori
síremléket, hiszen a bitorló tudományos álelit se nem magyar, se
nem tudós, és semmi köze az elit szóhoz. A jelenkori hazug, hamis
eredmények az elmúlt 62 év alatt beigazolták a jelenkori
tudományos álelit alkalmatlanságát. Több szót nem is kell rá
vesztegetni.
2.
- Minden magyar embernek jogában áll és kötelessége, hogy az
általa fontosnak vélt elvárásait a tudomány és a gyakorlat
világából nyilvánosságra hozza, így ezeket szervezett formában
gondosan be kell gyűjteni, megfelelő tudományágak iránt
osztályozni, csoportosítani, és a feldolgozásukat egységes
formába öntve meg kell kezdeni.
3.
- Miután a tudományos álelit teljeskörű passzivitással
szemlélte a magyar közoktatás teljeskörű szétverését, az
Európát egységessé tevő erkölcsi eszmerendszer szétzúzását
és megsemmisítését, és mivel ebben önmaga személyesen is részt
vett, így eljátszotta azt a jogát, hogy a jövőben bármilyen
jogcímen beavatkozzon a magyar közoktatás ügyeibe. Ez a
tudományos álelit igazolt és legszebb példája az ellenséggel
történő kollaborálásnak, azaz nemzetellenes tevékenységű.
Ebből is kifolyólag a közoktatást kizárólag nemzeti érzelmű,
magyar származású és nemzeti elkötelezettségű tanítók,
tanárok, nevelők láthatják el. A kivételezettek létszáma olyan
csekély, hogy nem érdemes most ezzel foglalkozni (Nemzetiségi
iskolák, nyelvtanárok ügye, általában speciális szakképzések.).
4.
- A magyar egyetemi oktatást vissza kell állítani a Szent
királyaink által meghatározott alapító okiratok szövegének
megfelelően. Ez azt jelenti, hogy az egyetem vagy főiskola köteles
tudomásul venni azt, hogy ő teljesen független, azaz autonóm
szervezet. Tehát a jelenkori rendőrállamnak sem joga, sem
lehetősége nincs az egyetem területére belépni, ott
intézkedéseket foganatosítani, a hallgatókat fenyegetni, a
tantestületeket bármiben korlátozni, az állami közhatalmat
kisajátítók kívánságait rendőri túlhatalommal végrehajtatni.
Természetesen
a tanári kar tagjai nem vehetnek részt a jelenlegi kommunista
irányítású Alsóház irányításában és munkájában, így nem
lehetnek a kommunista rendőrállamtól függő megélhetési
politikusok. A tantestületek tagjai kötelesek felkutatni és
felderíteni az alapítási okiratokhoz letétbe helyezett óriási
vagyonok (földterületek, várak, kastélyok, utak, hidak, vasutak,
nagy mennyiségű nemesfém, arany, platina, stb.) hollétét és
meglétét. Természetesen az egyetemi autonómia velejárója az,
hogy az intézmény a Szent királyok alapítási adományai mellett
a kötelezett főurak óriási összegű adományaival megerősödve
létesültek, ezek a vagyontárgyak az időben nem romló, tehát
értékálló eszközök, így mindezeket, mint a Koronabirtok
részeit kötelessége az egyetemnek visszavenni és az őt megillető
javadalmazást továbbra is élvezni, függetlenül a 62 évi
kommunista rémuralomtól. Nincsen új alapítású egyetem, mert az
autonómia jogkötelmei minden intézetre egyformán vonatkoznak.
Tulajdonképpen
az a buzgó igyekezet, amivel a magyar felsőoktatást a háború
utáni évtizedekben igyekeztek felszámolni, a mai napig tart, a
változás csupán annyi, hogy az oktatást még tovább felaprózták,
és a kutatóbázisokat, amely nélkül nincs felsőoktatás, sorra
rendre felszámolták, megszüntették arra való hivatkozással,
hogy nem gazdaságos. A valódi ok, pedig az a tehetetlen, tudatlan,
képzetlen tudományos álelit, amely létrehozatala óta soha
semmilyen tudományos eredményt nem volt képes produkálni és csak
fogyasztott és emésztett, de hiszen ez volt a fő feladata a mai
napig. Tehát, ha a magyarság a tényleges és versenyképes magyar
felsőoktatást meg kívánja valósítani, akkor újra kell
indítania mindent, az eredeti rendezőelvek kinyilvánításával,
újra fel kell vennie a szándékosan halálra ítélt kapcsolatokat
a világ összes egyetemével és főiskolájával, a tudományos
életet valóságos alapokra helyezve újra kell indítani.
Az
oktatásból azonnal száműzni kell a haszonelvűséget !!!,
valamint a kamatgazdaságot és ezzel egyúttal tudomásul kell venni
azt, hogy minden egyetem a teljes területével, valamennyi
épületével, könyvtáraival, kutató és demonstráló
laboratóriumaival, az oktatáshoz szükséges valamennyi
felszerelésével együtt teljeskörű része a Koronabirtoknak, és
mint ilyen nem elidegeníthető, nem zálogtárgy, nem hitel jogalap,
nem pénzügyi manipulatív eljárás fedezetrésze, nem hitelalap,
és rá semmilyen pénzügyi igény, követelmény, letét, betét,
stb. rá nem telepíthető. Tudomásul kell venni azt is, hogy
valamennyi oktatási intézmény egyúttal Koronabirtok is, és mint
ilyen a Szent Istváni ország-felajánlás óta részévé vált az
Isteni tulajdonnak, és így lehetetlen az Isten tulajdonát zálogba
venni, zálogba adni, rá pénzügyi manipulációt telepíteni vagy
eladni idegeneknek. Tudni kell minden magyarnak azt, hogy a
Koronabirtok egyedüli tulajdonosa maga a Jóisten, és így az Isten
tulajdonára semmiféle jelzálogot, zálogjogot, hitelt, stb.
telepíteni nem lehet, és mint az Isten tulajdonát, így
elidegeníteni, azaz eladni sem lehet. Tudomásul kell venni azt a
magyaroknak, hogy hiába adták el, vagy tették zálogba a
Koronabirtokok testrészeit, azok sem el nem adhatók, sem zálogjog
rájuk nem vethető, hiszen mindegyik a Szent Korona tulajdonlásán
keresztül magáé az Istené.
Az
összes, kommunista tévtanokra épített szerződés, vagy annak
álcázott adás-vétel semmis, és mint ilyen senkinek nem mehet át
a tulajdonába az ami az Istené. A jelenlegi manipulatív úton
megtévesztett tulajdonosokkal mindezt közölni kell, és
tudatosítani azt, hogy az Isten tulajdonát semmilyen idegen fajtájú
népelem soha el nem adhatja, soha el nem zálogosíthatja, hiszen az
Isten vagyonára és tulajdonára ezek a földi jogok nem
terjedhetnek ki. Mi valamennyien itt a Földön - ezen belül a
Kárpát-medencében - csupán használói vagyunk a Szent Korona
birtoktesteinek, hiszen arra soha tulajdonjogot az Istentől nem
kaptunk.
Az
összes jogilag megtévesztett, szerződésnek álcázott helyzet
pusztán manipuláció, és mint ilyen, a törvény nemtudása nem
menti fel az elkövetőket. Ide értelemszerűen nem vonatkoznak, és
nem is vonatkozhatnak a kommunista rémuralom szerződéses
bűnelkövetőinek jogalapot szolgáltató, un. törvényei, hiszen
azokat soha semmilyen Isten által felkent uralkodó nem
szentesítette, így ezek az un. jogkezdemények soha nem emelkedtek,
és nem emelkedhetnek a törvény erejére, így valamennyi csupán a
bolsevista hatalom erőtlen próbálkozása, hogy valamilyen szintű
jogi paravánt, hangsúlyozni kell, nem jogalapot, hanem csupán
áljogi köntöst kölcsönözzenek az Isten tulajdonának az
ellopásához. Ez a színtiszta valóság, ezen még a
legdicsőségesebb Vörös Hadsereg sem tudott változtatni, sem a
derék verő ÁVÓ, sem a pufajkások kegyetlensége, sem a Gulágokon
elpusztított közel 100 millió ember kínhalála sem teremtett
jogalapot ennek a csalássorozatnak az elvégzésére.
5.
- Természetesen és értelemszerűen valamennyi egyetem és főiskola
és csak ő jogosult intézkedni és eljárni a saját vagyonával
kapcsolatos vagyonkezelési ügyekben, hiszen a Szent Korona
törvényei alapján ez a kezelési jog az egyetemi és főiskolai
működés szerves része, hiszen a felsőoktatási és egyéb
intézmények alapítói, többek között szent királyaink,
részletesen intézkedtek az intézetek folyamatos működtetéséről
és fenntartásáról, így természetszerűleg a mindezekhez
szükséges költségek fedezetéről is örök áron gondoskodtak.
Hiába tagadták le a kommunista bűnelkövetők, a magyar királyok
által nemcsak a Kárpát-medencében történt egyetemi alapítás,
hanem szerte Európában, így a működéshez szükséges pénzről,
a tudós tanári kar jövedelmeiről szent királyaink részletesen
intézkedtek, és a működtetéshez szükséges pénzügyi alapokat,
mint vagyontárgyakat is megteremtették, és rendelkezésre
bocsátották. Ezeket a vagyontárgyakat, természetesen a Trianoni
csonkolás után ellenségeink igyekeztek eltüntetni, vagy ha
másként nem, hát megsemmisíteni, de az Isteni gondviselés
kegyelme folytán minden igyekezetük dacára és ellenére, az
egyetemeink állnak, és állni is fognak, míg egy magyar ember is
él a világon, ezen még az a fékevesztett herdálás és
katasztrofális méretű lopássorozat évtizedei sem tudtak lényeges
változást létrehozni.
Az
a tudásanyag, ami ezeken az intézményeken belül többszáz éven
keresztül felhalmozódott, az nem csupán teória, hanem létező,
valóságos és folyamatosan hatni tudó szellemi tőke, amit mára
már senki ember fia nem tudna megfizetni. Ez a tőkenagyság
egyensúlyba van a világ jelenkori technikai és technológiai
civilizációjával itt a Földön, és mint ilyen, sem el nem
lopható, sem el nem tulajdonítható, sem el nem vehető, és más
célokra fel nem használható. A Trianon utáni csonkolás
következtében létrehozott utódállamocskák sorra mind Isten
különös csodájaként vagy megszűntek létezni, vagy nem képesek
államként működni, vagy nem lehet őket államként szerepeltetni
már a mai napon sem.
6.
- Tudomásul kell venni azt, hogy azt a tudásanyagot, amit a
magyarság birtokol, azt nem lehet önös pártérdektől vezérelve
továbbra is elzárni az emberiség elől, ennek a szörnyű
helyzetnek az egyik kiindulópontja az, hogy a megfélemlítési
propaganda eredményeképpen a Kárpát-medencei középpont
sugárzása nem érvényesül abban a mértékrendszerben, ami őt
megilleti. Mint ide kapcsolódó feladatok az alábbiak:
-
Azonnal helyre kell állítani azokat a magyar történelemben már
évszázadokkal ezelőtt megvalósult tudományos társaságokat,
amelyek meghatározói voltak a magyar gazdasági és politikai
életnek, így például azonnal vissza kell állítani a Magyar
Külügyi Társaságot, hogy a kommunista pártmonopólium az
elszakított részeken élő magyarok tovább butítására azonnal
megszűnjön.
-
Azonnal helyre kell állítani a Gróf Teleki Pál által alapított
Magyar Közgazdaságtudományi Társaságot, hogy ellenőrzés alá
lehessen vonni a jelenkori cicanadrágosok teljeskörű
dilettantizmusát és határok közé lehessen szorítani azt a
költekezési mániát, amelyet semmilyen ésszerűség nem indokol
és nem igazol.
-
Azonnal helyre kell állítani a Magyarhoni Földrajzi és Földtani
Társaságot, azt, amit id. Lóczy Lajos alapított, hogy a
kommunisták által folyamatossá tett természetgyilkolás tetten
érhető és igazolható legyen, hogy az általuk okozott károk
megtérítésének számszerű adatai nyilvánosságra kerüljenek a
szükséges bírósági (külhoni) intézkedések megtételére.
-
Azonnal helyre kell állítani a Magyar Királyi Posta által
alapított UPU Szövetség tagsági jogait, hogy a Magyar Posta
visszanyerhesse valamennyi jogát az élethez.
-
A kommunisták és az idegenszívűek által annyira gyűlölt magyar
lovagrendeket vissza kell állítani alanyi jogon, eredeti
jogállásukba, így a Magyar Vitézi Rendet, a Turul Szövetséget,
az Erdélyi Magyarok Kulturális Egyesületét (EMKE), a Magyar
Cserkész Szövetséget, valamennyi katonai rendet (nem hagyományőrző
néven és címen, hanem az eredeti jogállásnak megfelelően),
azonnal vissza kell állítani a Csendőrséget élén a
Csendőrnyomozó Hivatallal, hogy a kommunista rendőrállam rendőri
túlhatalmát ellenőrizhető módon korlátozni lehessen, azonnal
vissza kell állítani a kommunista titkosszolgálatok
ellenpólusaként szolgáló VKF-2 fedőnevű katonai szervezetet,
hogy a magyar nemzeti érdekek és a magyarság érdekei
megvalósíthatóak legyenek és a tényleges védelmet megkapják.
Azonnal vissza kell állítani a Máltai Lovagrendet az eredeti
hatáskörében meghatározva, valamint a különböző egyházi
szerveződéseket, így a KALOT és társai azonnali hadrendbe
állítását és rehabilitációját meg kell kezdeni. Valamennyi
közhivatalnoki egyesületet, egyletet, szövetséget újra kell
indítani, így ismételten fel kell állítani a Magyar Cúriai
Bíróságot, valamint a Magyar Közigazgatási Bíróságot,
valamint értelemszerűen azonnal fel kell állítani a jelenlegi
kommunista irányítású országgyűlésnek nevezett képződmény
ellenőrző testületét a Magyar Királyi Kamara mellett a Magyar
Felsőházat is. Valamennyi egylet, egyesület, szövetség jogi
feltételrendszereit azonnal újra kell gondolni, a szükséges jogi
változtatásokkal kiegészítve új törvényeket kell hozni a
megalapításukra és a működésükre vonatkozóan. A kommunista
rémuralom alatt megszüntetett és rendeleti úton elsorvasztott
valamennyi szervezetet, egyesületet, társaságot, ismételten újra
eredeti jogállásába kell visszahelyezni egy jogi közlés útján,
úgy ahogy azokat a kommunista rémuralom a gyakorlatban eltörölte.
Azonnali hatállyal vissza kell vonni a Magyar Nemzeti Bank Első
Cúriája alá tartozó pénzintézetek felszámolására és
megszüntetésére vonatkozó kommunista rendelkezést, amely nemcsak
magyarellenes, hanem teljes mértékben ellentmond az Európai Unió
alaptörvényeinek, valamint a NATO Szövetségben felvállalt
nemzetközi kötelezettségeinknek is.
-
Azonnal fel kell állítani egy gyorsreagálású hadtestet,
kizárólag a Trianoni csonkolás által létrehozott utódállamocskák
esetleges, de szükség szerinti eseti megfékezésére, de ez
értelemszerűen nem lehet a kommunisták által oly kedvelt zsoldos
hadsereg.
-
Azonnal vissza kell állítani a világon első helyen lévő Magyar
Hadiipari Potenciált, ide értve a különböző helyi fedőneveken
szereplő és más profilúnak álcázott üzemeket is.
-
Azonnali hatállyal tárgyalásokat kell kezdeni a legnagyobb
nemzetközi szabadalmi irodákkal, hogy az elmúlt 62 esztendő
elmaradt szabadalmi jogdíjait az 542 államtól utólagosan is
beszedhessük, hiszen még a füstnélküli lőpor szabadalmi díját
sem fizették meg nekünk, igaz hogy Rákosi elvtárs 19 embert
akasztatott fel az un. Nitrokémia per kapcsán.
-
Azonnali hatállyal a Magyar Államvasutakat vissza kell állítani
eredeti jogállásukba, így a különböző helyekre kisíbolt
magyar vasúti gördülőanyag állomány, valamint a mozgatásukhoz
szükséges erőgépek különböző kommunista elvtársi
álvállalkozások kezébe lett átjátszva, pl. a vasúti
gördülőanyag egy Szolnokon bejegyzett színlelt magyar tulajdonú,
de orosz és szerb irányítású kft-be, stb.
-
Azonnali hatállyal vissza kell államosítani az összes magyar
repülőjogi engedélyt, valamint a különleges légtér használati
engedélyeket, a repülőtér használatokkal együtt, hiszen ezek is
szerves részei és meghatározó elemei a Koronabirtokoknak, a
szükséges bírósági felelősségre vonások megkezdésével
egyidőben.
-
Azonnali hatállyal felül kell vizsgálni a különböző helyeken
álcázott vízjogi szerződéseket és engedélyeket, hiszen az
ország szovjet-orosz katonai megszállása alatt csupán egyetlen
vízforrást nem szennyeztek el.
-
Azonnali hatállyal nemzeti kézbe kell venni az un. fajtafenntartó
nemesítések ügyét, az európai kultúrnépeket elpusztítani
szándékozó génmanipulációk megelőzése céljából.
-
Azonnali hatállyal felül kell vizsgálni a közegészségügyért
és a népegészségügyért felelős hivatali szervezetek, hivatalok
és minősítő állomások teljeskörű személyi állományát, a
megfelelő népegészségügy biztosítása érdekében.
-
Azonnali hatállyal tárgyalásokat kell kezdeményezni a Svájcban
elhelyezett MABI, majd később OTI letéti tőkék és biztosítási
betétek sorsáról, és az elmúlt 62 év hozadéki elszámoltatását
meg kell kezdeni, tekintettel arra, hogy ezek mind magánalapítványok,
így a jelenkori kommunista államapparátusnak nincs jogalapja ilyen
ügyekben intézkedni.
-
Azonnal hatályba kell helyezni az 1938-as Kartell Törvényt. Ez
csupán egy közlés a parlament részéről, hogy meg lehessen
akadályozni a további szovjet-orosz tőkebehatolásokat, elsősorban
a nemzetbiztonsági területekre, pl. a titánium törvénytelen
kiszállításával több ezer százalékos haszontól esünk el a
bauxit exportálása esetén, lásd MOTIM ügy és a cicanadrágosok.
-
Azonnali hatállyal fel kell állítani valamennyi vármegye
területén a jelenlegi Trianoni csonkoláson túl is azt az
árnyékkormány szervezetet, amelyik képes folyamatosan figyelni -
elsősorban - a magyar nemzetellenes folyamatok fejlődését, az ide
kapcsolódó titkos finanszírozók és az idegenszívűek
összefonódása és érdekelemzése okából.
-
Azonnali hatállyal készítsen minden magyar ember a 62 éven át
tartó kommunista rémuralom károkozásairól egy jegyzéket,
amelyben önmaga és a családja által elszenvedett életvesztés,
vagyonvesztés, gazdasági kifosztás, megnyomoríttatás, elzárás
a továbbtanulás lehetősége elől, folyamatos, de titkos hátrányos
megkülönböztetés csupán a magyar származása miatt. A magyar
identitástudatát folyamatosan romboló titkos idegen behatolók
károkozásairól és kártevéséről. Természetesen ez a jegyzék
egyúttal jogalapot teremt a kommunista rémuralom és a magyar
holocaust részeként elszenvedett erkölcsi és anyagi károkért
járó törvényes és pénzbeli kárpótlásra. Tehát minden magyar
származású és magyar identitástudatú személyt megillet a
kommunista rémuralom túlélőjeként az a kárpótlás, amelynek a
jogi alapját a nácizmus leveretése után lefolytatott Nürnbergi
perek, majd később a Prága Környéki Béke részletesen
megfogalmazott, és amelyet az Eichmannt foglyul ejtő, majd később
halálra ítélő Izraeli Bíróság megállapított és
megfogalmazott. Mindezek alapján fel kell szólítani minden magyar
állampolgárt, a jelenlegi határokon belül és kívül, hogy a
kommunista rémuralom alatt milyen anyagi, erkölcsi, és szellemi
károk érték és milyen elnyomatásban létezett. Természetesen ez
a kártalanítási összeg azzal a különbséggel egyenértékű,
amelyet az 1938-as évben teljesített magyar nemzeti jövedelem,
azaz 12 840 USD/fő/év valamint a 2005-ös esztendő 4620 USD/fő/év
értékkülönbözete határoz meg. Ez az összeg 8220 USD/fő/év
összeget eredményez, amelyet a 62 évi kommunista rémuralommal
megszorzunk, 509 640 USD/fő összesen. Ha figyelembe vesszük a
jelenkori választási hivatalos eredményeket, akkor ezt az összeget
csak és kizárólag a kommunistákkal szemben szavazók, azaz a
magyar ellenzék érdemli meg, amelynek a létszáma 2 300 000 fő.
Ezzel a számmal kell megszoroznunk ezt az összeget, amely csupán
csak pénz, és soha nem adja vissza az elpusztítottakat, így a
teljes összeg: 1 172 172 000 000 USD, azaz
EZEREGYSZÁZHETVENKÉT
MILLIÁRD EGYSZÁZHETVENKÉT MILLIÓ USD
amellyel a
kommunista rémuralom végrehajtói, azaz a gyilkosaink tartoznak a
magyar népnek. Természetesen ez az összeg minden egyes magyar
embert megillet, aki a kommunisták szándéka és akarata ellenére
túlélte a 62 éves rémuralmat. Ez az összeg nem fikció, ez az
összeg valódi számításokról szól, és arról egyetlen egy
meggyilkolt magyar sem tehet, hogy a kommunista rémuralom vezetői,
kiagyalói és végrehajtói kizárólag a magyar nemzettesttől
idegen származásúak, arról meg végképp nem tehet senki, hogy a
főparancsnokaik szinte kivétel nélkül zsidó származásúak.
Talán jobban meg kellett volna gondolni a nagy kísérlet
kiagyalóinak azt, ha a bukásuk egyszer bekövetkezik, akkor a
nácizmus leveretése utáni próbaperek azonnal joghatályba lépnek,
és természetesen azonos jog alapján ugyanúgy végrehajtásra
kerülnek.
Hiába
reménykednek abban a bukott kommunista rezsim örökösei, hogy
ennek az óriási összegnek a behajtatására az ő életükben nem
kerül sor. Nagy tévedés ez elvtársak, ugyanolyan, mint amikor azt
hirdették az összes létező hírhálózaton keresztül, hogy az
1960-as évre utolérjük, sőt megelőzzük az Egyesült Államokat.
Ez a dolog még legszebb részeg álmukban sem következett be. Tudni
kellene azt is az Istentagadóknak, akik még mindig büszkén verik
a mellüket, hogy ők marxisták, meg ateisták, meg minden, főleg
ez a meg minden az elgondolkoztató, hiszen a teljes
önismeretnélküliség tébolyában élő személy, az mindenki
előtt köztudott, hogy az elmegyógyintézetek lakója. Nyilván ez
az oka annak, hogy önteltségükben és gőgjükben a kommunista
gyilkosaink azt képzelik, hogy még elmeháborodottakat is be lehet
ültetni Szent István királyunk trónusára. Ez a kollektív
tudatvesztés a bizonyítéka annak, hogy az Úristen levette a kezét
a gyilkosainkról és átadta őket jól megérdemelt munkájuk
jutalmaként az ördögnek. Ezen már semmilyen zsidó számmisztika,
sem fekete mágia, sem kaballista csűrés-csavarás már nem
segíthet. A kommunista rendőrállam minden megszállt országban,
így Magyarországon is látványosan megbukott, a megvalósítás
haszonélvezői elmenekültek, a maradék hátrahagyott elkeseredett
utóvédharcokat folytat a józan ész ellen, de hiába hiszik azt,
hogy a magyar nemzet azért nem húzta őket karóba, mert fél tőlük
és gyáva, de még bíróság elé sem merte őket lökni, de nem
azért mert fél tőlük, hanem csupán azért, mert arra sem
méltóak, hogy karóba húzzuk őket, hiszen ez a halálnem számukra
megcsúfolná a Bocskai-féle hajdúlázadás több tízezres karóba
húzottjának a hősiességét és emlékét. Rövid emlékeztetőül,
hogy az elvtársak soha ne felejtsék el azt, hogy amikor ők
elfogták, a pufajkásaik a Mansfeld Pétert 16 évesen, aki részt
vett az 1956-os világhírű győztes magyar Forradalomban,
megvárták, amíg 18 éves nem lesz, és a 18. születésnapjának a
hajnalán akasztották fel őt is és hagyták, hogy 13 percen át
iszonyú kínok között folytassa le a haláltusáját, hóhérai
nagy örömére, a Gyorskocsi utcai ávós fellegvárban,
természetesen mindezt a szocccialista humanizmus nevében.
Ilyen
bestialitások után ki meri megkérdezni, vagy megkérdőjelezni a
magyar származású túlélők kárpótlási jogosultságát.
Székesfehérvár,
2006. május 24.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)