Folytatás jön...
2008. december 17., szerda
Rövidhírek
Ellopott műkincseket szerzett vissza Irak
2008-12-16 21:33:42 Magyar Rádió
Az iraki hatóságok visszaszereztek 228 műkincset, amelynek egy részét az ország nemzeti múzeumából lopták el, és külföldre akartak csempészni.
A megmentett műkincsek között van 45 kőből vagy agyagból készült sumér és babiloni királyszobor, valamint pecsétek, fémedények és ékszerek. A csempészek Kuvaitba akarták juttatni ezeket. Az akcióban hét gyanúsítottat tartóztattak le.
Az ókori civilizáció egyik bölcsőjének tartott Irakból tízezrével tűntek el régiségek a 2003-as amerikai inváziót kísérő káoszban. Mintegy 15 ezret a nemzeti múzeumból loptak el, a többit a tízezernyi, rosszul őrzött régészeti lelőhelyről vitték el a tolvajok. A nemzeti múzeum kincsei közül hatezret sikerült eddig visszaszerezni. (MTI)
Gyurcsányék nem adnak pénzt: szárazföldön vesztett a magyar vízipóló
Feljelentették Jan Slotát
2008-12-16 21:33:42 Magyar Rádió
Az iraki hatóságok visszaszereztek 228 műkincset, amelynek egy részét az ország nemzeti múzeumából lopták el, és külföldre akartak csempészni.
A megmentett műkincsek között van 45 kőből vagy agyagból készült sumér és babiloni királyszobor, valamint pecsétek, fémedények és ékszerek. A csempészek Kuvaitba akarták juttatni ezeket. Az akcióban hét gyanúsítottat tartóztattak le.
Az ókori civilizáció egyik bölcsőjének tartott Irakból tízezrével tűntek el régiségek a 2003-as amerikai inváziót kísérő káoszban. Mintegy 15 ezret a nemzeti múzeumból loptak el, a többit a tízezernyi, rosszul őrzött régészeti lelőhelyről vitték el a tolvajok. A nemzeti múzeum kincsei közül hatezret sikerült eddig visszaszerezni. (MTI)
Gyurcsányék nem adnak pénzt: szárazföldön vesztett a magyar vízipóló
Nem indul a jövő évi Világliga küzdelmeiben a háromszoros olimpiai bajnok magyar férfi vízilabda-válogatott, ugyanis nincs rá pénze a szövetségnek.
A sportágon 98 millió forintot spórolna meg 2009-ben a kisebbségi szocialista Gyurcsány-kormány, ennyivel csökkentették a szakág állami támogatását.
Martin György szövetségi elnök elmondta: a megszorítás miatt egyik nemzeti együttest sem tudják elindítani a Világligában. A csaknem 100 milliós összeget ugyanis szponzori támogatásokból nem tudják összeszedni.
(hírTV)
Feljelentették Jan Slotát
Adócsalás miatt feljelentették Jan Slotát. A pozsonyi Sme napilap szerint a magyarellenes nézeteiről ismert politikus törvénytelen üzletekből, és a szürkegazdaságból szerezte vagyona jelentős részét, így sportrepülőgépét, jachtját és amerikai luxuskocsiját is.
Slota nemrég szállodát is nyitott egy Zsolna melletti fürdőn, márpedig a Szlovák Nemzeti Párt vezetőjének politikusi keresetéből nem jutott volna ezek megvételére. A szlovák liberális napilap arra is emlékeztet, hogy tavasszal az egyik helyi kereskedelmi televízió dokumentumokkal igazolta, hogy Slota középiskolás korában, Ausztriában gépkocsikat és üzleteket tört fel.
(hírTV)
2008. december 16., kedd
Fénylánc Magyarországért - Magyarok Szövetsége
Fénylánc Magyarországért - Magyarok Szövetsége
Tavaly félezer helyszínen mintegy kilencezer ember foglalt helyet a tűz mellett. Az emberek egymásra találtak. Ez a tűz indította el azt az egyre terebélyesedő összefogást, amely egyre reményteljesebben terjed szét az országban.
Adjunk új erőt a következő év nagy cselekedeteihezDecember 21.-én (vasárnap) 17 órakor a Szent Mihály-hegy csúcsán (Börzsöny) kigyullad egy máglya, amelynek fénye - ha Te is akarod - messzire elvilágít majd a Nagy Magyar télben... A Magyarok Szövetségének vezetői a máglyát közösen állítják össze és közösen gyújtják meg.
A szomszédos hegyormokon barátaink várják a fényt, hogy meggyújtsák saját tüzeiket. Az ő tüzeikre választüzek gyúlnak szerteszét, a közös ima és a fénylánc végigfolyik a hegyeken, hogy összehozza az embereket, hogy az esőcseppek elinduljanak egymás felé.
Akikhez idén még nem ér el a Fénylánc, 18 órakor együtt gyújtjáktüzeiket.
Segíts, hogy minél több fény áradhasson elsötétült világunkba!
- Kutasd fel a környékeden azt a hegycsúcsot, azt a halmot, ahonnan a legtöbb szomszédos hegyorom látszik, amely megszólít téged, legyen ez a Te szenthelyed!
- Keresd meg az embereket környezetedben, akik hozzád hasonlóan szomjúhozzák a fényt, együtt gyújtsátok meg tüzeteket, legyenek ők a Te test-véreid!
- Találj rá a szomszédos hegyormokat őrző közösségekre, kapcsolódjatok össze, hisz együtt alkotjátok a Fénylánc lelkét, legyenek ők a Te nemzeted!
Szeresd Földanyánkat, becsüld társaidat, óvd az élő tájat, és ne hagyj szemetet magad után!
Este, ha kigyulladnak a csillagok az Égen és a Földön gondolj arra: nem vagy egyedül!
Ha kapcsolódni akarsz a Fénylánchoz, add tovább üzenetünket, és keress meg bennünket:
www.baranta.net Benis Miklós [benis.miklos@gmail.com] 20/9256863
www.magtar.hu Hamvas Gábor [ghamvas@gmail.com] 30/9008538
Segítség a Fénylánc szervezéséhez
Ha szeretnél részt venni a Fénylánc szervezésében, vagy kapcsolódni egy lakóhelyed közelében épülő máglyához, a [www.fenylanc.uw.hu] oldalon találsz hozzá segítséget.
Az oldalról letölthető a Fénylánc plakátja, ezt kiragaszthatod lakóhelyeden és munkahelyeden.
Az oldalról indulva találsz egy térképet, ahova már fel van töltve néhány helyszín, ahol máglyát gyújtanak az ott lakók. Ide te is feltöltheted a ti máglyátok helyszínét, és megadhatod elérhetőségedet. Vagy itt tudod kiválasztani a már szerveződő máglyát, amelyikhez csatlakozni tudsz.
A magyarok sok bírálatot kaptak - nem teljesen alaptalanul -, hogy nem vagyunk egységesek, erőink mindig kioltják egymást. Arra kérlek Titeket, hogy mutassuk meg, kik vagyunk valójában. Mindenki a saját lakhelyén - de mégis együtt gyújtsuk meg a Fényláncot! Legyetek december 21.-én délután az általatok kiválasztott hegyen! Munkás ruhában, mert a rőzsét közösen hordjuk össze, a máglyát közösen rakjuk meg, közösen, munkával ünneplünk! Legyen ünnep az Égen és ünnep a Földön! A szikra Börzsönyből, a Szent Mihály hegyről indul. Ez a tűz fut végig az Országon, és nem áll meg a határokon... Szent Mihály az égi seregek ura, kezében - a kard mellett - mérleget tart. Most mindnyájan megméretünk!
Vizsgázunk emberségből és magyarságból...
Isten segítsen bennünket!
Géczy Gábor
Déri Zsuzsánna és még sokan mások
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba......!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!"
(Reményik Sándor: Nagy Magyar télben)
Tavaly félezer helyszínen mintegy kilencezer ember foglalt helyet a tűz mellett. Az emberek egymásra találtak. Ez a tűz indította el azt az egyre terebélyesedő összefogást, amely egyre reményteljesebben terjed szét az országban.
Adjunk új erőt a következő év nagy cselekedeteihezDecember 21.-én (vasárnap) 17 órakor a Szent Mihály-hegy csúcsán (Börzsöny) kigyullad egy máglya, amelynek fénye - ha Te is akarod - messzire elvilágít majd a Nagy Magyar télben... A Magyarok Szövetségének vezetői a máglyát közösen állítják össze és közösen gyújtják meg.
A szomszédos hegyormokon barátaink várják a fényt, hogy meggyújtsák saját tüzeiket. Az ő tüzeikre választüzek gyúlnak szerteszét, a közös ima és a fénylánc végigfolyik a hegyeken, hogy összehozza az embereket, hogy az esőcseppek elinduljanak egymás felé.
Akikhez idén még nem ér el a Fénylánc, 18 órakor együtt gyújtjáktüzeiket.
Segíts, hogy minél több fény áradhasson elsötétült világunkba!
- Kutasd fel a környékeden azt a hegycsúcsot, azt a halmot, ahonnan a legtöbb szomszédos hegyorom látszik, amely megszólít téged, legyen ez a Te szenthelyed!
- Keresd meg az embereket környezetedben, akik hozzád hasonlóan szomjúhozzák a fényt, együtt gyújtsátok meg tüzeteket, legyenek ők a Te test-véreid!
- Találj rá a szomszédos hegyormokat őrző közösségekre, kapcsolódjatok össze, hisz együtt alkotjátok a Fénylánc lelkét, legyenek ők a Te nemzeted!
Szeresd Földanyánkat, becsüld társaidat, óvd az élő tájat, és ne hagyj szemetet magad után!
Este, ha kigyulladnak a csillagok az Égen és a Földön gondolj arra: nem vagy egyedül!
Ha kapcsolódni akarsz a Fénylánchoz, add tovább üzenetünket, és keress meg bennünket:
www.baranta.net Benis Miklós [benis.miklos@gmail.com] 20/9256863
www.magtar.hu Hamvas Gábor [ghamvas@gmail.com] 30/9008538
Segítség a Fénylánc szervezéséhez
Ha szeretnél részt venni a Fénylánc szervezésében, vagy kapcsolódni egy lakóhelyed közelében épülő máglyához, a [www.fenylanc.uw.hu] oldalon találsz hozzá segítséget.
Az oldalról letölthető a Fénylánc plakátja, ezt kiragaszthatod lakóhelyeden és munkahelyeden.
Az oldalról indulva találsz egy térképet, ahova már fel van töltve néhány helyszín, ahol máglyát gyújtanak az ott lakók. Ide te is feltöltheted a ti máglyátok helyszínét, és megadhatod elérhetőségedet. Vagy itt tudod kiválasztani a már szerveződő máglyát, amelyikhez csatlakozni tudsz.
A magyarok sok bírálatot kaptak - nem teljesen alaptalanul -, hogy nem vagyunk egységesek, erőink mindig kioltják egymást. Arra kérlek Titeket, hogy mutassuk meg, kik vagyunk valójában. Mindenki a saját lakhelyén - de mégis együtt gyújtsuk meg a Fényláncot! Legyetek december 21.-én délután az általatok kiválasztott hegyen! Munkás ruhában, mert a rőzsét közösen hordjuk össze, a máglyát közösen rakjuk meg, közösen, munkával ünneplünk! Legyen ünnep az Égen és ünnep a Földön! A szikra Börzsönyből, a Szent Mihály hegyről indul. Ez a tűz fut végig az Országon, és nem áll meg a határokon... Szent Mihály az égi seregek ura, kezében - a kard mellett - mérleget tart. Most mindnyájan megméretünk!
Vizsgázunk emberségből és magyarságból...
Isten segítsen bennünket!
Géczy Gábor
Déri Zsuzsánna és még sokan mások
2008. december 15., hétfő
Tőkés László nyilatkozata az újonnan alakuló kormány kapcsán
"A román versenypártoknak - akárcsak a szlovákoknak - pártállástól függetlenül legfőbb
közös jellemzőjük a magyarellenesség"
Tőkés László nyilatkozata az újonnan alakuló kormány kapcsán
közös jellemzőjük a magyarellenesség"
Tőkés László nyilatkozata az újonnan alakuló kormány kapcsán
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az alábbi nyilatkozatot tette 2008. december 15-én Brüsszelben:
1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, kiesvén a Demokrata Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt által létrehozott nagykoalícióból, felfedezni látszik a spanyolviaszt. Azt állítja tudniillik, hogy a két - jobb- és baloldali - nagy párt etnikai okokból hagyja ki őket az újan alakuló kormányból.
Sajnálatos és nevetséges, hogy Markó Bélának és elvtársainak közel húsz évre volt szükségük annak felismerésére, amit minden világosan látó, erdélyi magyar ember mindig is tudott, éspedig hogy: a román versenypártoknak - akárcsak a szlovákoknak - pártállástól függetlenül, többé vagy kevésbé a legfőbb közös jellemzője a magyarellenesség. Több mint tíz évnyi kormánybeli vagy kormányoldali politizálás közben ezt nem látni, nem észrevenni: csapnivaló politikai helyzetfelismerésre, - mondhatni - vétkes politikai vakságra vall.
Ennek összefüggésében nézve, igencsak sajnálatos és több, mint bűn, súlyos hiba volt, hogy az RMDSZ tizenkét évvel ezelőtti kormányra kerülése óta a román politikai nacionalizmus - kisebbségi! - szekértolójaként segítette elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, az Európa Tanáccsal, a NATO-val és az Európai Unióval, hogy Romániában jó úton halad a kisebbségi ügyek megoldása, sőt - úgymond - "modell-értékű a román kisebbségpolitika".
Ma már, a mostani fejlemények fényében még az RMDSZ előtt is világos lehet, hogy a román jobb- és baloldal - miként a szlovák politikum is - arra az álláspontra helyezkedik, hogy: "a mór megtette a kötelességét - a mór mehet".
Szerényen megjegyezzük, józanabb hangok ezt a kifejletet már régóta megjósolták.
2. Másfelől viszont - paradoxális módon - nem valószínű az, hogy a történtek után a román politikum a heves magyarellenesség hibájába esnék. A román politika ennél bölcsebb és okosabb. Valószínűleg igazat mond Mircea Geoană pártelnök, amikor ismételten kijelenti: - az eurokonformitás minimumát betartva - "ezentúl is tartják magukat a társadalmi befogadás elvéhez, és elítélik az etnikai diszkriminációt".
Markó Béláék szorult helyzetükben mindenáron etnikai síkra akarják terelni politikai kudarcukat, ezáltal próbálván elhibázott politikájukat magyar szavazóik előtt (am. 40%!) igazolni. Pedig valójában csak arról van szó, amit Geoană úr ilyenképpen fejt ki: "az RMDSZ-szel kapcsolatos döntésüket nem szabad a magyar kisebbség elleni gesztusként vagy attitűdként értelmezni, hanem arról van szó, hogy a parlamentben szinte 70 százalékot (!) kitevő pártok mellett nincs szükség egy harmadikra is a kormányban"(kiemelések tőlem - TL). Ergo: "a mór mehet", már nincs szükség reá.
Mindezeket figyelembe véve, elhibázott és szánalmas, ahogyan az egész román pártspektrumot - a baltól a jobboldalig - végig járt RMDSZ-es korifeusok most nacionalizmust "vizionálnak".
Kelemen Hunor ügyvezető elnök arról sápítozik, hogy: Romániához képest "a Szlovákiában történtek csak gyenge viccnek (sic!) fognak tűnni"; továbbá azt fájlalja, hogy elesnek a közpénzektől.
Markó Béla pártelnök, teljesen elveszítve a józan politikai ítélőképességét, azon háborog, hogy: "Mircea Geoană RMDSZ-t kirekesztő nyilatkozataival sérti a romániai magyarságot"; és rossz politikus módjára, maga is megsértődik, kijelentvén, hogy: "az a lelkesedés, amivel a PSD elnöke folyamatosan elutasít bennünket, engem személy szerint sért, de kollégáimat is sérti" (kiemelések tőlem - TL).
Pártunk vezetője végzetesen összetéveszti az Általa vezetett RMDSZ-pártot a nemes magyar közösséggel, és - XIV. Lajos módjára - a Pártot és a Magyarságot is sértett önmagával azonosítja. Az RMDSZ alias Markó Béla alias "A Mór" - mehet.
De érdekes módon a szelídségéről ismert Asztalos Ferenc honatya még főnöke sértődésén is túltesz, amikor azt jósolja: "Egy ilyenfajta politikai magatartás akarva-akaratlanul kiválthat egyfajta radikalizálódást az erdélyi magyarság körében" (kiemelés tőlem - TL). Ne aggódjon Asztalos úr: székely Testvérei már régóta "radikális" módon síkra szállnak a területi autonómiáért - ha nem vette volna még észre...
Borbély László, a neptuni főtárgyaló viszont végképp elveti a sulykot, amikor - szlovákiai típusú - "etnikumközi konfliktusokat" (sic!) vizionál. A marosvásárhelyi politikust 1990 "fekete márciusával" kell megnyugtatnunk: Romániának nem föltétlenül kell a szomszédba mennie egy kis "etnikai konfliktusért"...
Amúgy pedig békés jogküzdelmet folytató erdélyi magyarságunk nevében kell visszautasítanunk azt az inszinuációt, hogy a magyar etnikum "radikalizálódni" fog, és részese kívánna lenni bármiféle etnikai konfliktusnak.
Az erdélyi magyarság józan és bölcs, tudja, mit akar - olvasható Tőkés László nyilatkozatában.
1989. december 15-én, pénteken reggel Temesváron ezen a napon vette kezdetét az a megmozdulás, mely a református hívek és a hozzájuk csatlakozó románok és más etnikumok és vallások ellenállása folytán elvezetett a hírhedt Ceauşescu-diktatúra bukásához.
Továbbította:
Frigyesy Ágnes
Elhunyt Árva Vince pálos szerzetes
2008-12-15. 11:16
A kommunizmus évtizedeiben betiltott Pálos Rend életben tartásában meghatározó szerepet játszó Árva Vince atya idén fejezte be az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend alapítója, esztergomi Boldog Özséb szentté avatási dokumentációját, amely feladat elvégzésével 1985-ben bízta meg őt Magyarország akkori bíborosa, Lékai László. Halála egy nappal a Pálos Rend teljes körű pápai jóváhagyásának 700. évfordulója után következett be. Ezen a napon, 2008. december 13-án a Magyarok Világszövetsége Pálos emléknapot szervezett, amelynek keretében Árva Vince atyának Boldog Özséb szent életéről kellett volna előadást tartania. Kényszerű távollétében, akaratának megfelelően, munkatársai átadták a Magyarok Világszövetségének az általa 23 éves munkával összeállított, Boldog Özséb szentté avatását szolgáló köteteket, szám szerint tizenhetet.
Árva Vince atya közel egy hónappal ezelőtt, Csíksomlyón tartózkodva a fürdőszobában megcsúszott és elesett, nyakcsigolyatörést szenvedve. Bár három héttel ezelőtt sikeres, akkor életmentőnek tűnő műtétet hajtottak végre rajta Marosvásárhelyen, tüdejének működése nem indult újra, és ezért mesterséges lélegeztetésre szorult. Pár nappal korábban átszállították Budapestre, de állapota fokozatosan romlott, visszafordíthatatlanná vált.
Árva Vince atyát sokan gyászolják a világ magyar közösségeiben.
A Magyarok Világszövetsége és a Fráter György Alapítvány saját halottjának tekinti Árva Vince atyát.
Temetéséről később intézkednek.
MVSZ Sajtószolgálat
Előzmény:
Árva Vince atya balesetet szenvedett Csíksomlyón
2008.11.23.
Árva Vince atya, aki a kommunizmus évtizedei alatt betiltott Pálos Rend titkos vezetője volt, balesetet szenvedett Csíksomlyón.
Az atyát hívei vitték el pár napra az erdélyi szent helyre. November 19-én reggel a fürdőszobában megcsúszott és elesett. Vállfájdalmakkal a csíkszeredai megyei kórházba szállították, ahol koponyáján CT vizsgálatot végeztek, és megfigyelésre bent tartották. Másnap nyaki fájdalmakra panaszkodott. Az újabb CT vizsgálat nyakcsigolyatörést mutatott ki. Kezelőorvosa, Dr. Koppándi Magdolna ekkor haladéktalanul a marosvásárhelyi egyetemi klinikára utalta be. A klinikai vizsgálat igazolta a csíkszeredai diagnózist: elmozdulásos nyakcsigolya-törés.
Árva Vince atyát a marosvásárhelyi klinikán szombaton meglátogatta Dr. Egyed Zsigmond Imre orvosprofesszor, aki sajtószolgálatunknak elmondta, hogy a beteg lelki állapota jó, de a műtét, amelyet a tervek szerint vasárnap hajtanak végre, elodázhatatlan.
A Pálos Rend, az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, 700 évvel ezelőtt, 1308. december 13-án kapta meg működéséhez a pápai engedélyt.
Budapest – Kolozsvár, 2008. november 22.
MVSZ Sajtószolgálat
2008. december 14., vasárnap
NÉV SZERINTI SZAVAZÁST!!!
Lássuk, ki adja a nevét mindehhez?!
Hazafiak! Figyelem!
A holnap, 2008. december 15-én, hétfőn a parlamentben a képviselők Draskovics T. miniszter előterjesztésére azt a T/6855. számú törvényjavaslatot tárgyalják, amely az államhatárt, az államhatár vonalának megállapítását tartalmazó egyes nemzetközi szerződések és határokmányok kihirdetéséről rendelkezne. Ez a törvényjavaslat a trianoni határokat nem csak rendészeti, közigazgatási feltételeiben hagyja jóvá, hanem lényegesen messzebb merészkedik. Megerősíti a vesztes háborúkat követő, megszállás alatt kötött békediktátumokban kijelölt határvonalat, most, amikor állítólag döntéseiben szabad, független állam Magyarország.
Ez a parlamenti döntés nem csak megerősítené, törvényesítené a területcsonkítást, hanem ráadásul olyan országokkal kötne, illetve erősítene meg határ-megállapodásokat, amelyek már nem is léteznek, - azaz amelyekkel már régen nem kellene idejét múlt szerződésekre hivatkozni - vagy olyan államokkal, amelyek csak nemrégiben alakultak, vagyis velük a határ-megállapodás ténye nem legitim, mert nem köthető semmilyen, magyar állampolgárok által jóváhagyott szerződéshez. Elképesztő gátlástalanság!
De beszéljen önmagáért a törvénytervezet:
...2008. évi....... Törvény az államhatárt, az államhatár vonalának megállapítását tartalmazó egyes nemzetközi szerződések és határokmányok kihirdetéséről
1.§ Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista
Köztársaság Kormánya között, a magyar-román államhatár rendjéről, határkérdésekben való
együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1983. október 28.
napján aláírt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti...
Megjegyzés: Már nincs Magyar Népköztársaság (..vagy igen?..) és Román Szocialista Köztársaság. A 25 éve aláírt egyezmény tehát semmis.
...1. Cikk
(1) A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti államhatárt az 1920. évi június hó 4. napján Trianonban kelt békeszerződés 27. Cikkének 2. pontja határozza meg, melyet Párizsban az 1947. évi február hó 10-én kötött békeszerződés 1. Cikkének (1) bekezdése erősített meg. Az államhatár derékszögű koordinátákkal van meghatározva és határjelekkel van megjelölve...
Megjegyzés: Nincs olyan állam hogy Jugoszláv Szocialista Köztársaság. Megszűnt.
Kivel akartok szerződést kötni MAGYAR(?) "politikusok"?
III) A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság közötti államhatár Határokmányait KIEGÉSZÍTŐ ÉS MÓDOSÍTÓ HATÁROKMÁNYOK
1) Budapesten, 1994. november 18-án aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez;
2) Ljubljanában, 2001. március 1-én aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez a szabályozott Lendva-patak térségéről;
3) Budapesten, 2003. október 2-án aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez;
4) Lentiben, 2005. október 20-án aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez.
IV) A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság közötti államhatár Határokmányait KIEGÉSZÍTŐ ÉS MÓDOSÍTÓ HATÁROKMÁNYOK
Pulában, 2000. március 31-én aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez.
V) A Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság közötti államhatár határokmányait KIEGÉSZÍTŐ ÉS MÓDOSÍTÓ HATÁROKMÁNYOK
1) Budapesten, 1996. június 28-án aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez a D, E és F határszakaszokról;
2) Balatongyörökön, 2002. október 4-én aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez a D, E és F határszakaszokról.
VI) A Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság közötti államhatár HATÁROKMÁNYAI
1) A Magyar Köztársaság, valamint Szerbia és Montenegró államhatárának Budapesten, 2004. május 21-én aláírt leírása az E és F határszakaszokról;
2) A Magyar Köztársaság, valamint Szerbia és Montenegró államhatárának Budapesten, 2004. május 21-én aláírt térképei az E és F határszakaszokról;
3) A Magyar Köztársaság, valamint Szerbia és Montenegró államhatárának koordináta-jegyzéke az E és F határszakaszokról (elfogadva: Budapest, 2004. május 21.).
Megjegyzés:
Tisztelt barátaim, Hazafiak!
A fenti leírásban olyan országok neve szerepel, amelyek nemhogy semmiféle békeszerződésben, diktátumban nem szerepelnek, azon egyszerű oknál kifolyólag, hogy a közelmúltban alakultak meg/ujjá, ugyanakkor a trianoni döntés alapján a "magyar kormány" szerződéseket ír alá velük önhatalmúlag, a nép megkérdezése nélkül. Ez nyílt hazaárulás. Kérek minden jóérzésű magyart, a lehető leghatározottabban emelje fel hangját minden olyan nemzetellenes döntés ellen, amelyet a jelenlegi illegitim hatalom diktatórikus módon rákényszerít a nemzetre!
Tiltakozzunk!
Tatár József
Magyar Nádori Szövetség
A holnap, 2008. december 15-én, hétfőn a parlamentben a képviselők Draskovics T. miniszter előterjesztésére azt a T/6855. számú törvényjavaslatot tárgyalják, amely az államhatárt, az államhatár vonalának megállapítását tartalmazó egyes nemzetközi szerződések és határokmányok kihirdetéséről rendelkezne. Ez a törvényjavaslat a trianoni határokat nem csak rendészeti, közigazgatási feltételeiben hagyja jóvá, hanem lényegesen messzebb merészkedik. Megerősíti a vesztes háborúkat követő, megszállás alatt kötött békediktátumokban kijelölt határvonalat, most, amikor állítólag döntéseiben szabad, független állam Magyarország.
Ez a parlamenti döntés nem csak megerősítené, törvényesítené a területcsonkítást, hanem ráadásul olyan országokkal kötne, illetve erősítene meg határ-megállapodásokat, amelyek már nem is léteznek, - azaz amelyekkel már régen nem kellene idejét múlt szerződésekre hivatkozni - vagy olyan államokkal, amelyek csak nemrégiben alakultak, vagyis velük a határ-megállapodás ténye nem legitim, mert nem köthető semmilyen, magyar állampolgárok által jóváhagyott szerződéshez. Elképesztő gátlástalanság!
De beszéljen önmagáért a törvénytervezet:
...2008. évi....... Törvény az államhatárt, az államhatár vonalának megállapítását tartalmazó egyes nemzetközi szerződések és határokmányok kihirdetéséről
1.§ Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista
Köztársaság Kormánya között, a magyar-román államhatár rendjéről, határkérdésekben való
együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1983. október 28.
napján aláírt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) e törvénnyel kihirdeti...
Megjegyzés: Már nincs Magyar Népköztársaság (..vagy igen?..) és Román Szocialista Köztársaság. A 25 éve aláírt egyezmény tehát semmis.
...1. Cikk
(1) A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti államhatárt az 1920. évi június hó 4. napján Trianonban kelt békeszerződés 27. Cikkének 2. pontja határozza meg, melyet Párizsban az 1947. évi február hó 10-én kötött békeszerződés 1. Cikkének (1) bekezdése erősített meg. Az államhatár derékszögű koordinátákkal van meghatározva és határjelekkel van megjelölve...
Megjegyzés: Nincs olyan állam hogy Jugoszláv Szocialista Köztársaság. Megszűnt.
Kivel akartok szerződést kötni MAGYAR(?) "politikusok"?
III) A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság közötti államhatár Határokmányait KIEGÉSZÍTŐ ÉS MÓDOSÍTÓ HATÁROKMÁNYOK
1) Budapesten, 1994. november 18-án aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez;
2) Ljubljanában, 2001. március 1-én aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez a szabályozott Lendva-patak térségéről;
3) Budapesten, 2003. október 2-án aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez;
4) Lentiben, 2005. október 20-án aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez.
IV) A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság közötti államhatár Határokmányait KIEGÉSZÍTŐ ÉS MÓDOSÍTÓ HATÁROKMÁNYOK
Pulában, 2000. március 31-én aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez.
V) A Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság közötti államhatár határokmányait KIEGÉSZÍTŐ ÉS MÓDOSÍTÓ HATÁROKMÁNYOK
1) Budapesten, 1996. június 28-án aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez a D, E és F határszakaszokról;
2) Balatongyörökön, 2002. október 4-én aláírt Kiegészítés és módosítás a határvonal leírásához és térképeihez a D, E és F határszakaszokról.
VI) A Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság közötti államhatár HATÁROKMÁNYAI
1) A Magyar Köztársaság, valamint Szerbia és Montenegró államhatárának Budapesten, 2004. május 21-én aláírt leírása az E és F határszakaszokról;
2) A Magyar Köztársaság, valamint Szerbia és Montenegró államhatárának Budapesten, 2004. május 21-én aláírt térképei az E és F határszakaszokról;
3) A Magyar Köztársaság, valamint Szerbia és Montenegró államhatárának koordináta-jegyzéke az E és F határszakaszokról (elfogadva: Budapest, 2004. május 21.).
Megjegyzés:
Tisztelt barátaim, Hazafiak!
A fenti leírásban olyan országok neve szerepel, amelyek nemhogy semmiféle békeszerződésben, diktátumban nem szerepelnek, azon egyszerű oknál kifolyólag, hogy a közelmúltban alakultak meg/ujjá, ugyanakkor a trianoni döntés alapján a "magyar kormány" szerződéseket ír alá velük önhatalmúlag, a nép megkérdezése nélkül. Ez nyílt hazaárulás. Kérek minden jóérzésű magyart, a lehető leghatározottabban emelje fel hangját minden olyan nemzetellenes döntés ellen, amelyet a jelenlegi illegitim hatalom diktatórikus módon rákényszerít a nemzetre!
Tiltakozzunk!
Tatár József
Magyar Nádori Szövetség
TRIANON HÁTTERE
Nemzeti történelmünk utolsó 200 éve is bővelkedik gyásznapokban: Arad 1849 Október 6, Trianon 1920 Június 4, és Budapest, 1956 November 4. Ezek között is legfájóbb Trianon, ahol a békediktátumban ezeréves történelmi országunk kétharmadát egy tolvonással elszakitották, s magyar véreinkből három és félmilliót szenvtelenül vetettek idegen uralmak fennhatósága alá, akik teljesen másnyelvű, többségében másvallásu, egyetemben idegen kultúráju és összességében ellenséges indulatu népek voltak - s ma is azok. 88 éve nem történik más mint az idegen uralom alá hajott őshonos magyarság írtása: ha lehetett népirtás, deportálás, elüldözés alkalmazásával, máskor finomultabb eszközök révén: gúnyolással, csúfolással, diszkriminációval, hátrányba helyezéssel, vagyonukból való kiforgatással, nyelvük, kultúrájuk anyanyelvi iskolázásuk megkurtitásával, vagy megtagadásával. Teszik ezt azok az oláhok, tótok és rácok akiknek védelemet, munkalehetőséget és nyugalmasabb életet biztositva nagylelküen befogadtunk - s akik ezt nem tudják nekünk megbocsátani. Sőt bizonyithatatlan elméletek alapján magunknak történelmi elsőbbséget vindikálnak a Kárpátmedencében: Az oláhok esküsznek a dákó-román folytonosság elméletére, a tótok a nagymorva birodalomra, a rácok meg azt állitják, hogy mi csak 1956-ban költöztünk a Vajdaságba!
Kik voltak nemzetünk sírásói Trianonban, milyen emberek voltak ezek, milyen háttérből jöttek s milyen indulatok forrtak bennük, hogy képesek voltak hidegvérrel egy ezeréves történelemmel rendelkező királyságot eltüntetni, mint ahogy korábban Lengyelországot tünették el háromfele darabolva, maguk között szétosztva.
Aki látta filmről a trianoni békediktátum aláírására a Trianon palotába bevezetett magyar küldöttséget - akikkel korábban nem tárgyaltak - feltünhetett neki az a felfokozottan izgatott diplomatáknak álcázott hóhérsegédek tömege, akik mint valaha a középkorban a felnégyelésre ítélt áldozat kivégzésének kínos, véres és izgalmas végrehajtásának bámulására sereglettek egybe, s akiknek izgalma pattanásig feszült: hiszen itt, most, előttük nem egy embert, hanem egy nagymultu ezeréves büszke nemzetet fognak elevenen felnégyelni!
Sleppjüktől eltekintve négyen voltak az Entente - a Szövetségesek - részéről a békecsinálók: Woodrow Wilson amerikai elnök, aki korábban a Presbiteriánus Princetoni Egyetem elnöke volt, s 14 pontos béketerve, melyben népszavazásos békét hirdetett, nagyban hozzájárult a Központi Hatalmak fegyverszüneti kéréséhez 1918 november 11-én. Terveiből csupán egy enervált Népszövetség felállitása valósult meg. A vitatott területek vonatkozásában a népszavazásból azonban semmi sem lett. Ezt felismerve a nagy fanfárral fogadott Wilson elnök aztán sértődötten hazahajózott s elmélkedhettet azon, hogy érdemes volt-e Amerikának hadbalépnie "ezek" mellett. Lloyd George brit és V.E. Orlando olasz miniszterelnököket főleg a gyarmati kérdések érdekelték: mit tudnak megszerezni a német gyarmatokból, s török uralta területekből. George Clemenceau francia miniszterelnök - a "Tigris", az Amerikát is megjárt orvos, zsurnaliszta és politikus uralta a Párizs melletti Versaillesben tartott békekonferenciákat, így a Trianonit is. Határozott célja volt Németországot elhordozhatatlan békefeltételekkel sújtani, gyarmatait elvenni, s Keletről olyan államokkal bekeriteni melyek francia befolyás alatt állnak. Ehez az Osztrák-Magyar monarchiát szét kellett trancsirozni, s nemzetiségeinek államiságot adni. Így jött létre Csehszlovákia, Nagyrománia, és a Szlovén-Szerb-Horvát Királyság, vagyis Jugoszlávia, melyek a Kis-Ententét alkották főleg a megcsonkitott Magyarország reviziós törekvéseivel szemben.
A politikai háttér amely meghatározta ezeket a békecsináló politikusokat a következő volt. Emlékezni kell arra, hogy a 19.-ik század a gyarmatositás százada volt. Eladdig Afrika belseje ismeretlen volt. David Livingstone (1913-1873) és H. Morton Stanley (1841-1904) felfedezései nyomán indult meg igazában véve Afrika gyarmatositása. Azt tartották, hogy valamirevaló európai ország nem lehet meg gyarmat nélkül. Az eszeveszett gyarmatositás káótikus állapotokat teremtett. Az 1884-es Berlini Konferencián állapodtak meg a nagyhatalmak arról hogyan kerülhető el a gyarmati területekért versengő európai országok közötti összeütközés. Az 1878-as Berlini Kongesszuson résztvevő nagyhatalmak Balkán sorsát igyekeztek rendezni. Bulgária, Kelet-Ruméla, Bosznia-Hercegovina, Rumánia ügyét, melyet mint királyságot akkor ismertek el. A háttérhez tartozik az 1899-ben kitört kegyetlen angol-búr háború is, mely 1902-ben a holland menekültek által évszázadokkal azelőtt alapitott Oranje Szabadállam és Transwaal Köztársaság végét jelentette Helyükbe angol gyarmat lépett. A háborúban 14 ezer fekete és angol koncentrációs táborokban 28 ezer búr vesztette életét.
E korszakra alig ismert jellemző eset volt, hogy amikor II Vilmos német császár esküvőjének terve felröppent, az angol politikusok azon törték fejüket, hogy milyen nászajádékot is adjanak Victoria királynéjük egyik unokájának? Kisütötték, hogy fejedelmi ajándék lenne, ha Afrika legmagasabb hegyét a Kilimanjarót adnák nászajándékba. Előkerültek a körzők és vonalzók - melyekkel korábban gyarmatbirodalmak határait rajzolták meg -, s kihasitották az angol gyarmati sorban levő Kenyából és Tanganyikához csatolták, az akkori német gyarmathoz, a mai Tanázánia elődjéhez.
A versailles-i békét teremtő politikusok ilyen háttérrel, ilyen politikai és erkölcsi normákkal, körzőikkel és vonalzóikkal felszerelve ültek neki meghatározni Kelet-Európa régi, nem olyan régi és új államainak határait - Clemenceau tervei alapján. Egyébként is felfogásuk az volt, hogy Bécsnél ér véget a művelt Európa. Attól Keletre mindenféle műveletlen, gyanus és veszekedő népecskék élnek akik között rendet kell tenni s legfőképpen a német hegemónia helyett francia hegemóniát, befolyást és piacot kell teremteni.
Tehát Szerbiát - a világháborút kirobbantó trónörökös-gyilkosságért - nem elitélni, hanem dícsérni és kárpótolni kellett: megkapta hát Szalovóniát, Horvátországot, Macedóniát, Hercegovinát, a Vajdaságot s a Temes vidék felét. Romániát - a gazul és orvul 1916-ban Erdélybe törőt - is jutalmazni kellett Erdéllyel, sőt a Partiummal is; összességében nagyobb területtel mint a megmaradt csonka Magyarország! Összetákolták Csehszlovákiát az ausztriai Morvaországból, Bohémiából s a magyar Felvidékből.Mitsem számitott az, hogy úgy a Rumánok, mint a Csehek és a Szerbek a megkötött tűzszünetet megtörték a történelmi Magyarország elleni fegyveres betöréssel és hóditással. Mitsem számitott az, hogy az elcsatolt részekkel 3.5 millió, nagyobbára egytömbben élő magyarságot szakitottak ki nemzetünk testéből s löktek másnyelvű, máskultúráju és ellenséges uralmak alá. Ki törtődött ezzel? Vagy azzal, hogy mit ígért Wilson elnök, vagy azzal hogy mi lesz az elcsatoltak sorsa? Úgy vélték, hogy ezek a búsmagyarok majd vagy megszokják szolgasorsukat, vagy eloldalognak csonka hazájukba, vagy hangtalanul beolvadnak. Áldottak legyenek ők, akik 88 rettenetes esztendő után is megmaradtak egytömbben!
Trianon és azt megerősitő Párizsi békediktátum 1947-ben, sem az azóta eltelt idő nem oldotta meg a most már hétfelé szaggatott és egyre porló magyar nemzet ügyét. Egyedül a Horthy korszak hozott enyhülést az 1938-as és az 1940-es bécsi, nemzetközileg is elfogadott döntésekkel, amikor jelentős magyar tömbök kerültek vissza a nemzet testéhez. Mindez Sztálin kommunista világuralmi törekvéseinek esett áldozatul a párizsi békediktátumban - de még ő is volt annyira demokrata, hogy kikötötte a Maros Magyar Autonóm Tartomány megteremtését Erdélyben!
Trianonban és az azt megerősitő Párizsban a magyar nemzetet kollektiven büntették! Ma is e kollektív büntetés alatt vagyunk! Ezt elnézi az az Európa és a civilizált világ - amely nem ismeri el egy nép kollektiv büntetését sem. Még a német népet sem sujtották ezzel 1945 után! Mert ez ellentmond minden emberjogi törrvénynek - réginek és újnak. De ellent mond az isteni törvénynek is, melyről Szent Pál így ír: "(Isten), aki az egész emberi nemzettséget egy vérből teremtette...meghatározván...lakásuknak határait" (Apostolok cselekedete 17: 26).
A Trianoni Békediktátum ellene mond úgy az emberi, mint az isteni igazságnak és jognak. Az áldozatul odadobott magyar nemzet ezt érzi, s afelől van meggyőzödve, hogy a rájuk erőltetett békediktátumok Trianonban és megerősitve Párizsban úgy az embernek mint egyénnek s mint nemzetnek természeti jogaival s ezenfelül az Isten által adott, tehát isteni jogok teljes semmibevételével hozattak. Mindezen nem segít sem erőszakos elfojtás, sem szőnyeg alá söprés, sem semmiféle megkerülés, sem tudatos semmibevevés, sem annak idővel történő elhalása de még nevelés sem. Amig ennek a gyalázatnak történelmi helyreigazitása megnem történik ne várja senki, hogy az olyannyira áhitott igazi béke kora köszönt majd be a Kárpátmedencébe!
Edmonton, 2008, június 4.
Nemzeti történelmünk utolsó 200 éve is bővelkedik gyásznapokban: Arad 1849 Október 6, Trianon 1920 Június 4, és Budapest, 1956 November 4. Ezek között is legfájóbb Trianon, ahol a békediktátumban ezeréves történelmi országunk kétharmadát egy tolvonással elszakitották, s magyar véreinkből három és félmilliót szenvtelenül vetettek idegen uralmak fennhatósága alá, akik teljesen másnyelvű, többségében másvallásu, egyetemben idegen kultúráju és összességében ellenséges indulatu népek voltak - s ma is azok. 88 éve nem történik más mint az idegen uralom alá hajott őshonos magyarság írtása: ha lehetett népirtás, deportálás, elüldözés alkalmazásával, máskor finomultabb eszközök révén: gúnyolással, csúfolással, diszkriminációval, hátrányba helyezéssel, vagyonukból való kiforgatással, nyelvük, kultúrájuk anyanyelvi iskolázásuk megkurtitásával, vagy megtagadásával. Teszik ezt azok az oláhok, tótok és rácok akiknek védelemet, munkalehetőséget és nyugalmasabb életet biztositva nagylelküen befogadtunk - s akik ezt nem tudják nekünk megbocsátani. Sőt bizonyithatatlan elméletek alapján magunknak történelmi elsőbbséget vindikálnak a Kárpátmedencében: Az oláhok esküsznek a dákó-román folytonosság elméletére, a tótok a nagymorva birodalomra, a rácok meg azt állitják, hogy mi csak 1956-ban költöztünk a Vajdaságba!
Kik voltak nemzetünk sírásói Trianonban, milyen emberek voltak ezek, milyen háttérből jöttek s milyen indulatok forrtak bennük, hogy képesek voltak hidegvérrel egy ezeréves történelemmel rendelkező királyságot eltüntetni, mint ahogy korábban Lengyelországot tünették el háromfele darabolva, maguk között szétosztva.
Aki látta filmről a trianoni békediktátum aláírására a Trianon palotába bevezetett magyar küldöttséget - akikkel korábban nem tárgyaltak - feltünhetett neki az a felfokozottan izgatott diplomatáknak álcázott hóhérsegédek tömege, akik mint valaha a középkorban a felnégyelésre ítélt áldozat kivégzésének kínos, véres és izgalmas végrehajtásának bámulására sereglettek egybe, s akiknek izgalma pattanásig feszült: hiszen itt, most, előttük nem egy embert, hanem egy nagymultu ezeréves büszke nemzetet fognak elevenen felnégyelni!
Sleppjüktől eltekintve négyen voltak az Entente - a Szövetségesek - részéről a békecsinálók: Woodrow Wilson amerikai elnök, aki korábban a Presbiteriánus Princetoni Egyetem elnöke volt, s 14 pontos béketerve, melyben népszavazásos békét hirdetett, nagyban hozzájárult a Központi Hatalmak fegyverszüneti kéréséhez 1918 november 11-én. Terveiből csupán egy enervált Népszövetség felállitása valósult meg. A vitatott területek vonatkozásában a népszavazásból azonban semmi sem lett. Ezt felismerve a nagy fanfárral fogadott Wilson elnök aztán sértődötten hazahajózott s elmélkedhettet azon, hogy érdemes volt-e Amerikának hadbalépnie "ezek" mellett. Lloyd George brit és V.E. Orlando olasz miniszterelnököket főleg a gyarmati kérdések érdekelték: mit tudnak megszerezni a német gyarmatokból, s török uralta területekből. George Clemenceau francia miniszterelnök - a "Tigris", az Amerikát is megjárt orvos, zsurnaliszta és politikus uralta a Párizs melletti Versaillesben tartott békekonferenciákat, így a Trianonit is. Határozott célja volt Németországot elhordozhatatlan békefeltételekkel sújtani, gyarmatait elvenni, s Keletről olyan államokkal bekeriteni melyek francia befolyás alatt állnak. Ehez az Osztrák-Magyar monarchiát szét kellett trancsirozni, s nemzetiségeinek államiságot adni. Így jött létre Csehszlovákia, Nagyrománia, és a Szlovén-Szerb-Horvát Királyság, vagyis Jugoszlávia, melyek a Kis-Ententét alkották főleg a megcsonkitott Magyarország reviziós törekvéseivel szemben.
A politikai háttér amely meghatározta ezeket a békecsináló politikusokat a következő volt. Emlékezni kell arra, hogy a 19.-ik század a gyarmatositás százada volt. Eladdig Afrika belseje ismeretlen volt. David Livingstone (1913-1873) és H. Morton Stanley (1841-1904) felfedezései nyomán indult meg igazában véve Afrika gyarmatositása. Azt tartották, hogy valamirevaló európai ország nem lehet meg gyarmat nélkül. Az eszeveszett gyarmatositás káótikus állapotokat teremtett. Az 1884-es Berlini Konferencián állapodtak meg a nagyhatalmak arról hogyan kerülhető el a gyarmati területekért versengő európai országok közötti összeütközés. Az 1878-as Berlini Kongesszuson résztvevő nagyhatalmak Balkán sorsát igyekeztek rendezni. Bulgária, Kelet-Ruméla, Bosznia-Hercegovina, Rumánia ügyét, melyet mint királyságot akkor ismertek el. A háttérhez tartozik az 1899-ben kitört kegyetlen angol-búr háború is, mely 1902-ben a holland menekültek által évszázadokkal azelőtt alapitott Oranje Szabadállam és Transwaal Köztársaság végét jelentette Helyükbe angol gyarmat lépett. A háborúban 14 ezer fekete és angol koncentrációs táborokban 28 ezer búr vesztette életét.
E korszakra alig ismert jellemző eset volt, hogy amikor II Vilmos német császár esküvőjének terve felröppent, az angol politikusok azon törték fejüket, hogy milyen nászajádékot is adjanak Victoria királynéjük egyik unokájának? Kisütötték, hogy fejedelmi ajándék lenne, ha Afrika legmagasabb hegyét a Kilimanjarót adnák nászajándékba. Előkerültek a körzők és vonalzók - melyekkel korábban gyarmatbirodalmak határait rajzolták meg -, s kihasitották az angol gyarmati sorban levő Kenyából és Tanganyikához csatolták, az akkori német gyarmathoz, a mai Tanázánia elődjéhez.
A versailles-i békét teremtő politikusok ilyen háttérrel, ilyen politikai és erkölcsi normákkal, körzőikkel és vonalzóikkal felszerelve ültek neki meghatározni Kelet-Európa régi, nem olyan régi és új államainak határait - Clemenceau tervei alapján. Egyébként is felfogásuk az volt, hogy Bécsnél ér véget a művelt Európa. Attól Keletre mindenféle műveletlen, gyanus és veszekedő népecskék élnek akik között rendet kell tenni s legfőképpen a német hegemónia helyett francia hegemóniát, befolyást és piacot kell teremteni.
Tehát Szerbiát - a világháborút kirobbantó trónörökös-gyilkosságért - nem elitélni, hanem dícsérni és kárpótolni kellett: megkapta hát Szalovóniát, Horvátországot, Macedóniát, Hercegovinát, a Vajdaságot s a Temes vidék felét. Romániát - a gazul és orvul 1916-ban Erdélybe törőt - is jutalmazni kellett Erdéllyel, sőt a Partiummal is; összességében nagyobb területtel mint a megmaradt csonka Magyarország! Összetákolták Csehszlovákiát az ausztriai Morvaországból, Bohémiából s a magyar Felvidékből.Mitsem számitott az, hogy úgy a Rumánok, mint a Csehek és a Szerbek a megkötött tűzszünetet megtörték a történelmi Magyarország elleni fegyveres betöréssel és hóditással. Mitsem számitott az, hogy az elcsatolt részekkel 3.5 millió, nagyobbára egytömbben élő magyarságot szakitottak ki nemzetünk testéből s löktek másnyelvű, máskultúráju és ellenséges uralmak alá. Ki törtődött ezzel? Vagy azzal, hogy mit ígért Wilson elnök, vagy azzal hogy mi lesz az elcsatoltak sorsa? Úgy vélték, hogy ezek a búsmagyarok majd vagy megszokják szolgasorsukat, vagy eloldalognak csonka hazájukba, vagy hangtalanul beolvadnak. Áldottak legyenek ők, akik 88 rettenetes esztendő után is megmaradtak egytömbben!
Trianon és azt megerősitő Párizsi békediktátum 1947-ben, sem az azóta eltelt idő nem oldotta meg a most már hétfelé szaggatott és egyre porló magyar nemzet ügyét. Egyedül a Horthy korszak hozott enyhülést az 1938-as és az 1940-es bécsi, nemzetközileg is elfogadott döntésekkel, amikor jelentős magyar tömbök kerültek vissza a nemzet testéhez. Mindez Sztálin kommunista világuralmi törekvéseinek esett áldozatul a párizsi békediktátumban - de még ő is volt annyira demokrata, hogy kikötötte a Maros Magyar Autonóm Tartomány megteremtését Erdélyben!
Trianonban és az azt megerősitő Párizsban a magyar nemzetet kollektiven büntették! Ma is e kollektív büntetés alatt vagyunk! Ezt elnézi az az Európa és a civilizált világ - amely nem ismeri el egy nép kollektiv büntetését sem. Még a német népet sem sujtották ezzel 1945 után! Mert ez ellentmond minden emberjogi törrvénynek - réginek és újnak. De ellent mond az isteni törvénynek is, melyről Szent Pál így ír: "(Isten), aki az egész emberi nemzettséget egy vérből teremtette...meghatározván...lakásuknak határait" (Apostolok cselekedete 17: 26).
A Trianoni Békediktátum ellene mond úgy az emberi, mint az isteni igazságnak és jognak. Az áldozatul odadobott magyar nemzet ezt érzi, s afelől van meggyőzödve, hogy a rájuk erőltetett békediktátumok Trianonban és megerősitve Párizsban úgy az embernek mint egyénnek s mint nemzetnek természeti jogaival s ezenfelül az Isten által adott, tehát isteni jogok teljes semmibevételével hozattak. Mindezen nem segít sem erőszakos elfojtás, sem szőnyeg alá söprés, sem semmiféle megkerülés, sem tudatos semmibevevés, sem annak idővel történő elhalása de még nevelés sem. Amig ennek a gyalázatnak történelmi helyreigazitása megnem történik ne várja senki, hogy az olyannyira áhitott igazi béke kora köszönt majd be a Kárpátmedencébe!
Edmonton, 2008, június 4.
2008. december 12., péntek
Helyzet van!!
Helyzet van!!
Hétfőn az Országgyűlés (a Fidesz is) meg fogja szavazni Magyarország határairól szóló törvényt, és ezzel végérvényesen szentesíti Trianont. 
Valami akciót kellene csinálni.
Szóljatok más szervezeteknek is.
Ellenzéki kerekasztalt!
A Magyar Önvédelmi Mozgalom véleménye szerint, akik ma az Országgyűlésben helyet foglalnak, úgy viselkednek, mint a húsz évvel ezelőtti MSZMP. Kísértetiesen hasonlít a helyzet a két évtizeddel ezelőtti állapotokhoz, akkor az MSZMP-nek volt klientúrája, most többpárti kiépült gazdasági klientúra van hatalmon. De a néptől és valóságtól elszakadt idegenszívű társaság tönkre teszi, kifosztja az országot.
Az akkori ellenzéki kerekasztal lovagjai, elárultak minket, a népet! Az MSZMP által előidézett válságot, az MDF, MSZP, SZDSZ, Fidesz csak tovább mélyítette.
Gyurcsány Ferenc hatalomra jutásával a kormányzás gátlástalan szabadrablásba, fosztogatásba csapott át. Ez ellen kell összefognunk és lépnünk végre! Meg kell teremtenünk a valódi népképviseletet, úgy hogy a politikai közéletből száműzzük azokat, akik a kialakult gazdasági és politikai helyzetért felelősek. A Magyar Önvédelmi Mozgalom a szurkolók felkérésének megfelelően 2009 januárjában Budapesten összehívja és kezdeményezi a valódi ellenzéki kerekasztal megszületését, hogy megteremthessük a valódi rendszerváltást!
Elszámoltatás, felelősségre vonás nélkül nincs remény!
Új időszámítást! Fogjunk össze Magyar Önvédelemből!
Magyar Önvédelmi Mozgalom
2008. december 10.
Vissza kell utasítani a "kollektív bűnösség" vádját Trianon-i békediktátummal kapcsolatban!
Tisztelt Nemzettestvérem!
Nem engedhetjük meg azt az aljasságot, amire a mostani magyarnak hazudott parlament készül a tiranoni békediktátummal kapcsolatban!
Ez akkora égbekiáltó aljasság az igazságtalanul és bűntelenül külföldre szakított nemzettestvéreinkkel és önmagunkkal szemben, amit nem engedhetünk meg! Még ha a parlament épületét is kellene hozzá elfoglalni megakadályozandó, hogy az ÖNKÉPVISELŐK gyülevész hada bejusson és hétfőn és megszavazza azt a nemzetünket szétszaggató döntést, amit meghozni sem lett volna szabad megengedni 1920-ban!!!!
Tegyük jhóvá a 2004. dec. 5-i szégyenteljes bűnünket, amit elkövettünk (elkövettek) népszavazás címén a kettős állampolgársággal kapcsolatban!!!
Ha hétfőn megszavazzák a trianoni békediktátum döntésének jogosságát, akkor nem lesz erkölcsi alapjuk a mostani parlamenti képviselőknek arra, hogy magyarnak nevezzék magukat!
Bóna Mária Ilona
T. Címzettek!
(Riczel Eta, Révész Máriusz, Orbán Viktor, Lezsák Sándor, Kövér László, Szájer József, Fidesz Protokoll, Ékes Ilona, Semjén Zsolt, Tharan Marianne, Nádori Teodora, Bene Gábor, Völgyesi Miklós)
Hogyan szavazhatnak hétfőn a képviselők hazánk határairól, amikor még a szlovákok által elterelt Duna kapcsán a területek sem rendezettek? Kérjük figyelmeztessék képviselőtársaikat: Több felelősséget, és több tisztességet!
Üdv. Orbán Éva
"Gyógymami"
A téli időszak megfázásos, influenza jellegű betegségek gyógyítására ajánlok néhány terápiát, arra az esetre, ha nincs a közelben orvos, vagy a gyógyszer nem használ.
Itt alább néhány sóterápiás készítmény láthattok:
http://www.saredebaie.ro/cumcomand.php?l=hu
http://www.szekelyszallas.hu/forum/viewtopic.php?p=706
http://www.karpatokkincse.hu/legzesterapia.html
A sófürdő kiváló gyógymód, mert a só minden mikroorganizmust elpusztít, a gombásodástól kezdve az influenza víusig.
Ha már fürdőről van szó, azt fontos tudni, hogy lázas, vagy gyulladásos állapotban nem tesz jót a FORRÓ fürdő, mert fokozza a gyulladást.
Ilyenkor csak a test hőmérsékletének megfelelő fürdővizet jó használni.
Lázcsillapításra viszont a hűtőfürdőt érdemes alkalmazni.
Ez azt jelenti, hogy olyan hőmérsékletű vízzel kezdjük, ami jól esik lázasan is, majd lassacskán, apránként kell egy kis hideg vízzel mind lejjebb hűteni.
Egy idő múlva érezni lehet, hogy csökken a testhőmérsékletünk.
Ha ezt a sófürdővel együtt alkalmazzuk, utána persze le kell zuhanyozni.
Tapasztalatom szerint az ember nagyon nehezen veszi rá magát, de utána szinte újjáéled. :-)
Egyébként "szegény ember vízzel főz" alapon, végső soron megteszi néhány kiló egyszerű konyhasó is a fürdőhöz, lehetőleg naponta alkalmazzuk.
A lázcsillapítás másik módja a priznicelés.
A homlokra és a két csuklóra, vagy alkarra - lehetőleg természetes anyagú (vászon, pamut stb.) - hideg vizes ruhát kell tenni. Ez nem dunsztkötés. Ezért műanyaggal nem kell beburkolni, mert azzal akadályozzuk a párolgást, és ezzel a hőelvonást. Amikor a borogatás átmelegedett, ki kell cserélni friss hidegvizes ruhára.
A Sópipa a légúti bajokon segít:
http://www.sopipa.hu/termek.html
A másik szer, amely a kórokozók "réme", az
Ezüstkolloid
http://www.sansz.net/termekek/
Az oldalón látható a rajz, miként bánik el szervezetünk nemkívánatos "vendégeivel".
A házi gyógymódhoz tartozik még a fokhagyma. B-vitamin és természetes antibiotikum tartalmú, légúti betegségekre, étvágygerjesztésre, féregűzésre, érelmeszesedésre kiváló hatású.
Mivel a fokhagymát nyersen nem szívesen rágcsálják általában, közbülső megoldásnak jó egy gerezdet pirított kenyérre rádörzsölni, és így vajaskenyérnek, teával kiváló reggeli lehet.
A szagával addig törődjön más, amíg meggyógyulunk. ;-))
A (valódi) méz maga a sűrített nyár, növeli a szervezet immunitását, gyomorra, és légutakra egyaránt kiváló hatással van, akárcsak a kakukkfű tea, vagy a vöröshagyma-főzet.
Figyelem! A gyógyteákat nem főzni kell, hanem leforrázni a teafüvet, kb. 10 percig ázni hagyni, és utána leszűrve lassanként kortyolgatni, mert ez nem pálinka. ;-))
Az eukaliptusz olaj részint nyugtató hatású, részint légzéskönnyítő, tehetünk néhány cseppet akár a fürdővízbe is, vagy használhatjuk a szobában, párologtató edényben.
:-)
Jobbulást kívánok!
Itt alább néhány sóterápiás készítmény láthattok:
http://www.saredebaie.ro/cumcomand.php?l=hu
http://www.szekelyszallas.hu/forum/viewtopic.php?p=706
http://www.karpatokkincse.hu/legzesterapia.html
A sófürdő kiváló gyógymód, mert a só minden mikroorganizmust elpusztít, a gombásodástól kezdve az influenza víusig.
Ha már fürdőről van szó, azt fontos tudni, hogy lázas, vagy gyulladásos állapotban nem tesz jót a FORRÓ fürdő, mert fokozza a gyulladást.
Ilyenkor csak a test hőmérsékletének megfelelő fürdővizet jó használni.
Lázcsillapításra viszont a hűtőfürdőt érdemes alkalmazni.
Ez azt jelenti, hogy olyan hőmérsékletű vízzel kezdjük, ami jól esik lázasan is, majd lassacskán, apránként kell egy kis hideg vízzel mind lejjebb hűteni.
Egy idő múlva érezni lehet, hogy csökken a testhőmérsékletünk.
Ha ezt a sófürdővel együtt alkalmazzuk, utána persze le kell zuhanyozni.
Tapasztalatom szerint az ember nagyon nehezen veszi rá magát, de utána szinte újjáéled. :-)
Egyébként "szegény ember vízzel főz" alapon, végső soron megteszi néhány kiló egyszerű konyhasó is a fürdőhöz, lehetőleg naponta alkalmazzuk.
A lázcsillapítás másik módja a priznicelés.
A homlokra és a két csuklóra, vagy alkarra - lehetőleg természetes anyagú (vászon, pamut stb.) - hideg vizes ruhát kell tenni. Ez nem dunsztkötés. Ezért műanyaggal nem kell beburkolni, mert azzal akadályozzuk a párolgást, és ezzel a hőelvonást. Amikor a borogatás átmelegedett, ki kell cserélni friss hidegvizes ruhára.
A Sópipa a légúti bajokon segít:
http://www.sopipa.hu/termek.html
A másik szer, amely a kórokozók "réme", az
Ezüstkolloid
http://www.sansz.net/termekek/
Az oldalón látható a rajz, miként bánik el szervezetünk nemkívánatos "vendégeivel".
A házi gyógymódhoz tartozik még a fokhagyma. B-vitamin és természetes antibiotikum tartalmú, légúti betegségekre, étvágygerjesztésre, féregűzésre, érelmeszesedésre kiváló hatású.
Mivel a fokhagymát nyersen nem szívesen rágcsálják általában, közbülső megoldásnak jó egy gerezdet pirított kenyérre rádörzsölni, és így vajaskenyérnek, teával kiváló reggeli lehet.
A szagával addig törődjön más, amíg meggyógyulunk. ;-))
A (valódi) méz maga a sűrített nyár, növeli a szervezet immunitását, gyomorra, és légutakra egyaránt kiváló hatással van, akárcsak a kakukkfű tea, vagy a vöröshagyma-főzet.
Figyelem! A gyógyteákat nem főzni kell, hanem leforrázni a teafüvet, kb. 10 percig ázni hagyni, és utána leszűrve lassanként kortyolgatni, mert ez nem pálinka. ;-))
Az eukaliptusz olaj részint nyugtató hatású, részint légzéskönnyítő, tehetünk néhány cseppet akár a fürdővízbe is, vagy használhatjuk a szobában, párologtató edényben.
:-)
2008. december 11., csütörtök
Gyóni Géza: PETŐFI LELKE
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Csak a veséjét most ne engedd!
Dögrováson a muszka rémség,
Most mi esszük meg, nem a tetvek.
Hóhérpalástját fázva rántja
Petyhüdt nyakába már a kerge cár -
Varsó fölött a gépmadár dalában
Petőfi lelke jár.
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Nézd már, hogy kapkod fűhöz-fához.
Barmai fogytán azt remélte:
Nyakunkra majd sárga kutyát hoz.
A sárga kutyák ide nem érnek,
Fullasztja őket messzi tengerár -
Az óceánok dörgő viharában
Petőfi lelke jár.
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Csak a veséjét, ahogy szoktad.
Hallik már halálhördülése
Óljukba pörkölt vadkanoknak.
Vadjai között rémülettel
Vonszolja roncsát nyomorék Petár -
Belgrád fölött a bombák robajában
Petőfi lelke jár,
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Vesztébe ront a kalóz-csorda.
A piramisok tetején is
Zászlóját a próféta bontja.
Hurrá, testvérünk lett a számum,
Melyben fuldoklik már a brit betyár -
A sivatagok fekete szelében
Petőfi lelke jár.
És mindenütt, hol elnyomott sir,
És mindenütt, hol rabtartó röhög.
Észak sarkától a Tűzföld fokáig
Lelkét szikrázzák új üstökösök.
És mindenütt, hol a zsiványság ellen
A jog nevében dörren egy mozsár,
Emésztő tűzben, bosszuló fegyverben
Petőfi lelke jár.
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Rontsunk reájuk énekelve!
Velünk az Isten s minden szentség,
S velünk harcol Petőfi lelke.
S ha úgy akarja Végzet-úr
S rablók golyója minket is talál, -
Hurrá, testvér, a mennyországban is
Petőfi lelke vár!
Csak a veséjét most ne engedd!
Dögrováson a muszka rémség,
Most mi esszük meg, nem a tetvek.
Hóhérpalástját fázva rántja
Petyhüdt nyakába már a kerge cár -
Varsó fölött a gépmadár dalában
Petőfi lelke jár.
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Nézd már, hogy kapkod fűhöz-fához.
Barmai fogytán azt remélte:
Nyakunkra majd sárga kutyát hoz.
A sárga kutyák ide nem érnek,
Fullasztja őket messzi tengerár -
Az óceánok dörgő viharában
Petőfi lelke jár.
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Csak a veséjét, ahogy szoktad.
Hallik már halálhördülése
Óljukba pörkölt vadkanoknak.
Vadjai között rémülettel
Vonszolja roncsát nyomorék Petár -
Belgrád fölött a bombák robajában
Petőfi lelke jár,
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Vesztébe ront a kalóz-csorda.
A piramisok tetején is
Zászlóját a próféta bontja.
Hurrá, testvérünk lett a számum,
Melyben fuldoklik már a brit betyár -
A sivatagok fekete szelében
Petőfi lelke jár.
És mindenütt, hol elnyomott sir,
És mindenütt, hol rabtartó röhög.
Észak sarkától a Tűzföld fokáig
Lelkét szikrázzák új üstökösök.
És mindenütt, hol a zsiványság ellen
A jog nevében dörren egy mozsár,
Emésztő tűzben, bosszuló fegyverben
Petőfi lelke jár.
Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Rontsunk reájuk énekelve!
Velünk az Isten s minden szentség,
S velünk harcol Petőfi lelke.
S ha úgy akarja Végzet-úr
S rablók golyója minket is talál, -
Hurrá, testvér, a mennyországban is
Petőfi lelke vár!
(Przemysl,1914.november.)
2008. december 10., szerda
Keresem
ifj. Jászai László előadásában keresem: Sajó Sándor: Magyarnak lenni c. versét.
Írott formában megtaláltam több helyen is, de videón, vagy audión nem lelek rá sehol, pedig azt a verset tőle érdemes meghallgatni igazán.
Írott formában megtaláltam több helyen is, de videón, vagy audión nem lelek rá sehol, pedig azt a verset tőle érdemes meghallgatni igazán.
Gyóni Géza: A Dicsőséges Jobbhoz
Dicsőséges Jobb, Szent István keze,
Rád néz a vészben Árpád nemzete.
Földünk és fajtánk zsarolói ellen
Ott voltál velünk minden küzdelemben.
A muhi pusztán és Mohács alatt,
Hogy e nemzetnek magja nem szakadt,
S szét nem szórták, mint pelyvát a szelek,
Dicsőséges Jobb, hála teneked.
Tébolyult bolygón kong a halál-óra
És megnyílott a népek koporsója.
Ki mondja meg: a rontás ereje
Holnapra kelve kit fektet bele?
Ó minket is, lásd, erre szánt az ellen.
Eltipró árja zúdul ránk veszetten.
Kárpátok ölében ősi templomodra
Csóvát hajítni készen áll a csorda.
Dicsőséges Jobb, amelyet alkottál
Nem hagyhatod, hogy rom legyen az oltár.
Mozdulj meg Szent Jobb, ím hozzád repítnek
Forró fohászt a nyomorgatott szívek.
Dicsőséges Jobb, magyarok vezére,
Szálljon erőd a vezérek kezébe.
S mit annyi balkéz oly balogul tartott,
Dicsőséges Jobb, te fogd meg a kardot.
Hogy látva lássa a halálos ellen:
Nem áshat oly sírt, melybe elföldeljen.
S ha temető lesz már a világ végig,
Fejfáink is a szabadságot védik.
Dicsőséges Jobb, ó vezesd e népet,
Melyet romlásra annyiszor ítéltek.
S ne hagyd, hogy amely annyi mártírt nemzett,
Idegen földön bujdossék e nemzet.
Reánk borultán a vak sötétnek
Mi rabságunkban is te légy szövétnek.
S kik megbűnhődtük minden bűneinket,
Dicsőséges Jobb, most te vezess minket!
Rád néz a vészben Árpád nemzete.
Földünk és fajtánk zsarolói ellen
Ott voltál velünk minden küzdelemben.
A muhi pusztán és Mohács alatt,
Hogy e nemzetnek magja nem szakadt,
S szét nem szórták, mint pelyvát a szelek,
Dicsőséges Jobb, hála teneked.
Tébolyult bolygón kong a halál-óra
És megnyílott a népek koporsója.
Ki mondja meg: a rontás ereje
Holnapra kelve kit fektet bele?
Ó minket is, lásd, erre szánt az ellen.
Eltipró árja zúdul ránk veszetten.
Kárpátok ölében ősi templomodra
Csóvát hajítni készen áll a csorda.
Dicsőséges Jobb, amelyet alkottál
Nem hagyhatod, hogy rom legyen az oltár.
Mozdulj meg Szent Jobb, ím hozzád repítnek
Forró fohászt a nyomorgatott szívek.
Dicsőséges Jobb, magyarok vezére,
Szálljon erőd a vezérek kezébe.
S mit annyi balkéz oly balogul tartott,
Dicsőséges Jobb, te fogd meg a kardot.
Hogy látva lássa a halálos ellen:
Nem áshat oly sírt, melybe elföldeljen.
S ha temető lesz már a világ végig,
Fejfáink is a szabadságot védik.
Dicsőséges Jobb, ó vezesd e népet,
Melyet romlásra annyiszor ítéltek.
S ne hagyd, hogy amely annyi mártírt nemzett,
Idegen földön bujdossék e nemzet.
Reánk borultán a vak sötétnek
Mi rabságunkban is te légy szövétnek.
S kik megbűnhődtük minden bűneinket,
Dicsőséges Jobb, most te vezess minket!
2008. december 9., kedd
Egy kevéssé ismert mese Karácsony estjéről
A SZENT ÉJSZAKA
Karácsony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyanyó és én maradtunk odahaza. Azt hiszem, az egész házban egyedül voltunk. Mi azért nem mehettünk a többiekkel, mert egyikünk nagyon fiatal volt, a másikunk pedig már nagyon öreg. És mi mind a ketten olyan szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk el a hajnali misére és nem gyönyörködhettünk a sok-sok égő gyertyában.
Amint így egyedül üldögéltünk, elkezdett nagyanya mesélni.
- Volt egyszer egy ember - mondta, - aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról-házra járt és mindenhová bekopogtatott. - Jó emberek segítsetek rajtam! - mondta.
- A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyújtani,
hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt.
Az ember tehát csak ment, mendegélt. Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világol. Abban az irányba vándorolt tovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog.
Fehér juhnyáj pihent és aludt a tűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottan és őrizte a nyájat. Mikor az ember, aki tüzet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelé tartott, kinyitották széles szájukat,. mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük fölborzolódott a hátukon, látta, hogy éles foguk fehéren villogott a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a tuba fele harap, a másik meg a keze felé; a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk, amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és így az embert semmi baj nem érte. Most az ember tovább akart menni, hogy megkapja amire szüksége van. De a juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyén-hátán, hogy nem tudott előre jutni.
Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára és úgy ment a tűz felé.
És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult.
Idáig jutott a nagyanya a mesélésben, anélkül, hogy megzavartam volna, most azonban igazán félbe kellett szakítanom.
- Miért nem mozdultak meg a juhok, nagyanyám? - kérdeztem.
- Azt majd meghallod nemsokára, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, a pásztor feltekintett.
Öreg, haragos ember volt, barátságtalan és kemény mindenkivel szemben. Mikor meglátta, hogy az idegen feléje közeledik, felkapta hosszú hegyes botját, mely mindig a kezében volt, mikor a nyájat őrizte és az idegen felé hajította. A bot sivítva röpült a vándor felé, de mielőtt eltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgva sivított el mellette, ki a mezőre.
Mikor nagyanya idáig jutott, ismét félbeszakítottam.
- Nagyanyám, miért nem akarta a bot eltalálni azt az embert?
Nagyanya azonban nem is törődött a kérdésemmel, hanem tovább folytatta az elbeszélését.
- Most odalépett az ember a pásztorhoz és így szólt hozzá:
- Jó ember, segíts rajtam és adj kölcsön egy kis parazsat!
A feleségemnek gyermeke született és tüzet kell raknom, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
A pásztor a legszívesebben nemet mondott volna, de azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták meg az idegent,
meg a juhokra, melyek nem ugrottak föl és végül a botjára,
mely nem akarta eltalálni, bizony megfélemedett és nem merte megtagadni tőle, amit kért.
- Végy csak, amennyi kell! - mondta az idegennek.
A tűz már éppen kialvóban volt. Nem volt ott már sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsarátnok, az idegennek pedig nem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője, amiben a parazsat elvihette volna.
A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta:
- Végy csak amennyi tetszik! - és már előre örült annak, hogy az idegen úgy sem fog tudni tüzet vinni magával.
Az ember azonban lehajolt és puszta kezével néhány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe takargatta. És a parázs sem a kezét nem égette meg, mikor hozzányalt, sem a köpenyét, amiben úgy vitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.
Erre már harmadszor szakítottam félbe a mesét.
- Nagyanyó, miért nem akarta a parázs megégetni annak az embernek a kezét?
- Mindjárt meghallod, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- A pásztor, aki gonosz és haragos ember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott:
- Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a botom nem talál és tűz nem éget?
Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle:
- Minő éjszaka ez?
És hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?
Erre az idegen így felelt:
- Én nem mondhatom meg Néked, ha magad nem látod!
- És azzal tovább sietett, hogy minél előbb tüzet rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet.
A pásztor azonban úgy gondolta, hogy nem téveszti el a szem elől ezt az embert, míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenek mindezek. Fölszedelőzködött tehát és utána ment, míg el nem jutott oda, ahol az lakott. Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennek még csak kunyhója sincsen, hanem csak egy szikla-barlangban feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hideg sivár kőfalaknál. A pásztor úgy gondolta, hogy a szegény ártatlan csecsemő halálra fázik a barlangban és bár keményszívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldozta hát válláról a háti-zsákját és elővett belőle egy puha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennek és azt mondta, hogy takarja be vele az alvó kisdedet.
De alig hogy megmutatta, hogy ő is tud jószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak és olyant látott, amit eddig nem láthatott és olyant hallott, amit eddig nem hallhatott.
Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állnak sűrűn körülötte és mindegyikének hárfa van a kezében és mindegyik hangosan énekelte, hogy ma született nékünk a Megváltó, aki a világot feloldja bűneiből.
Most aztán megértette, hogy miért volt ma éjszaka minden olyan vidám és hogy miért nem akart rosszat tenni senki sem. De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültek kint a hegyen és ott lebegtek fent az égben. Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra a kisdedet.
Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volt a sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei, térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.
Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt:
- És amit ez a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk,
mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben,
csak észre kell vennünk őket.
Majd kezét a fejemre téve, így szólt nagyanyám:
- Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy én látlak téged és te látsz engem. És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét!
(Selma Legerlöf)
Karácsony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyanyó és én maradtunk odahaza. Azt hiszem, az egész házban egyedül voltunk. Mi azért nem mehettünk a többiekkel, mert egyikünk nagyon fiatal volt, a másikunk pedig már nagyon öreg. És mi mind a ketten olyan szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk el a hajnali misére és nem gyönyörködhettünk a sok-sok égő gyertyában.
Amint így egyedül üldögéltünk, elkezdett nagyanya mesélni.
- Volt egyszer egy ember - mondta, - aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról-házra járt és mindenhová bekopogtatott. - Jó emberek segítsetek rajtam! - mondta.
- A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyújtani,
hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt.
Az ember tehát csak ment, mendegélt. Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világol. Abban az irányba vándorolt tovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog.
Fehér juhnyáj pihent és aludt a tűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottan és őrizte a nyájat. Mikor az ember, aki tüzet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelé tartott, kinyitották széles szájukat,. mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük fölborzolódott a hátukon, látta, hogy éles foguk fehéren villogott a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a tuba fele harap, a másik meg a keze felé; a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk, amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és így az embert semmi baj nem érte. Most az ember tovább akart menni, hogy megkapja amire szüksége van. De a juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyén-hátán, hogy nem tudott előre jutni.
Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára és úgy ment a tűz felé.
És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult.
Idáig jutott a nagyanya a mesélésben, anélkül, hogy megzavartam volna, most azonban igazán félbe kellett szakítanom.
- Miért nem mozdultak meg a juhok, nagyanyám? - kérdeztem.
- Azt majd meghallod nemsokára, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, a pásztor feltekintett.
Öreg, haragos ember volt, barátságtalan és kemény mindenkivel szemben. Mikor meglátta, hogy az idegen feléje közeledik, felkapta hosszú hegyes botját, mely mindig a kezében volt, mikor a nyájat őrizte és az idegen felé hajította. A bot sivítva röpült a vándor felé, de mielőtt eltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgva sivított el mellette, ki a mezőre.
Mikor nagyanya idáig jutott, ismét félbeszakítottam.
- Nagyanyám, miért nem akarta a bot eltalálni azt az embert?
Nagyanya azonban nem is törődött a kérdésemmel, hanem tovább folytatta az elbeszélését.
- Most odalépett az ember a pásztorhoz és így szólt hozzá:
- Jó ember, segíts rajtam és adj kölcsön egy kis parazsat!
A feleségemnek gyermeke született és tüzet kell raknom, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
A pásztor a legszívesebben nemet mondott volna, de azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták meg az idegent,
meg a juhokra, melyek nem ugrottak föl és végül a botjára,
mely nem akarta eltalálni, bizony megfélemedett és nem merte megtagadni tőle, amit kért.
- Végy csak, amennyi kell! - mondta az idegennek.
A tűz már éppen kialvóban volt. Nem volt ott már sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsarátnok, az idegennek pedig nem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője, amiben a parazsat elvihette volna.
A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta:
- Végy csak amennyi tetszik! - és már előre örült annak, hogy az idegen úgy sem fog tudni tüzet vinni magával.
Az ember azonban lehajolt és puszta kezével néhány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe takargatta. És a parázs sem a kezét nem égette meg, mikor hozzányalt, sem a köpenyét, amiben úgy vitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.
Erre már harmadszor szakítottam félbe a mesét.
- Nagyanyó, miért nem akarta a parázs megégetni annak az embernek a kezét?
- Mindjárt meghallod, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- A pásztor, aki gonosz és haragos ember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott:
- Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a botom nem talál és tűz nem éget?
Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle:
- Minő éjszaka ez?
És hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?
Erre az idegen így felelt:
- Én nem mondhatom meg Néked, ha magad nem látod!
- És azzal tovább sietett, hogy minél előbb tüzet rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet.
A pásztor azonban úgy gondolta, hogy nem téveszti el a szem elől ezt az embert, míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenek mindezek. Fölszedelőzködött tehát és utána ment, míg el nem jutott oda, ahol az lakott. Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennek még csak kunyhója sincsen, hanem csak egy szikla-barlangban feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hideg sivár kőfalaknál. A pásztor úgy gondolta, hogy a szegény ártatlan csecsemő halálra fázik a barlangban és bár keményszívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldozta hát válláról a háti-zsákját és elővett belőle egy puha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennek és azt mondta, hogy takarja be vele az alvó kisdedet.
De alig hogy megmutatta, hogy ő is tud jószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak és olyant látott, amit eddig nem láthatott és olyant hallott, amit eddig nem hallhatott.
Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állnak sűrűn körülötte és mindegyikének hárfa van a kezében és mindegyik hangosan énekelte, hogy ma született nékünk a Megváltó, aki a világot feloldja bűneiből.
Most aztán megértette, hogy miért volt ma éjszaka minden olyan vidám és hogy miért nem akart rosszat tenni senki sem. De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültek kint a hegyen és ott lebegtek fent az égben. Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra a kisdedet.
Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volt a sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei, térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.
Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt:
- És amit ez a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk,
mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben,
csak észre kell vennünk őket.
Majd kezét a fejemre téve, így szólt nagyanyám:
- Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy én látlak téged és te látsz engem. És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét!
(Selma Legerlöf)
Érik a cseresznye - Csángó dal
Köszönet érte phiadogtaynak
Csángó népdal
Érik, érik a cseresnye,
Kondorodik a
levele hej hej hej
Minél inkább kondorodik,
Annál inkább pirosodik hej hej
hej
Megfogtam az ökör (eke?) szarvát,
Szántsam fel e kertem (alját)
hej hej hej
Hogy ne nőjjön gyalog bodza,
Gyalog bodza kerti rózsán hej hej
hej
Kerti rózsám hajlonkozik,
Én szeretőm gondolkozik hej hej
hej
Minél inkább gondolkozik,
Annál inkább pirosodik hej hej
hej
Kondorodik a
levele hej hej hej
Minél inkább kondorodik,
Annál inkább pirosodik hej hej
hej
Megfogtam az ökör (eke?) szarvát,
Szántsam fel e kertem (alját)
hej hej hej
Hogy ne nőjjön gyalog bodza,
Gyalog bodza kerti rózsán hej hej
hej
Kerti rózsám hajlonkozik,
Én szeretőm gondolkozik hej hej
hej
Minél inkább gondolkozik,
Annál inkább pirosodik hej hej
hej
2008. december 8., hétfő
Gyóni Géza: A márciusi akarat
(Köszönet Cskir48as...nak)
Még itt is él õ, még itt is arat
A hó alatt, a jég alatt;
Sziklákat váj és töri a falat, -
Testvér, testvérem, - itt is él
A márciusi áldott akarat.
Napfényre vágyni jégburok alól
A füvek lelke, mondd, kitõl tanul?
S hogy kelyhét a napnak kitárja,
Ki kényszeríti rá a gyöngyvirágra?
Ki pattant rügyet a fa gallyán?
S a sebzett törzs, a bús aggastyán,
Kinek parancsát hajtja végre,
Mikor friss vesszõt küld ki a napfényre?
Fában, gyökérben, földben, föld alatt
Mindenütt õ él, õ vet, õ arat;
Testvér, testvérem, hisz látod magad:
Burkokat tör és minden bús falat
A márciusi akarat.
Napfényre jutni, mint a réti fû;
Lelket kitárni, ó mily gyönyörû;
Megfényesülni, mint a színarany;
Kívánni, ami mocsoktalan;
Napban fürödni tiszta hajnalon;
Rettegni, ami szenny, alom;
Sóvárogni egy tisztább lakot,
Hol nincs gonosz szív, nincs csak meghatott;
Nincs önzés, testvért gázoló,
S boldog partot mos a folyó;
Hol ember teste nem piaci jószág,
S egy Isten parancsol: a Jóság;
Hol a legszebb szó: adni, adni, adni
És egy a törvény: testvérül fogadni.
Testvér, testvérem, hol legyen e hon,
Melyrõl rab éjen álmodom?
Testvér, testvérem, nagy messze, ahol
A szent fák ága most vérbe hajol,
Kárpátok ölén, szent folyók felett
Veri már fényét ez a kikelet.
Testvér, kit zárnak bús börtön-falak,
Testvér, testvérem, el ne hagyd magad!
Hisz itt is él õ és arat
A hó alatt, a jég alatt -
Csak szívvel néki add magad,
S börtön alján is vigaszod marad,
Mert öröktõl volt és munkál örökre
Szebb napra vágyó tavaszodás lelke:
A márciusi áldott akarat.
A hó alatt, a jég alatt;
Sziklákat váj és töri a falat, -
Testvér, testvérem, - itt is él
A márciusi áldott akarat.
Napfényre vágyni jégburok alól
A füvek lelke, mondd, kitõl tanul?
S hogy kelyhét a napnak kitárja,
Ki kényszeríti rá a gyöngyvirágra?
Ki pattant rügyet a fa gallyán?
S a sebzett törzs, a bús aggastyán,
Kinek parancsát hajtja végre,
Mikor friss vesszõt küld ki a napfényre?
Fában, gyökérben, földben, föld alatt
Mindenütt õ él, õ vet, õ arat;
Testvér, testvérem, hisz látod magad:
Burkokat tör és minden bús falat
A márciusi akarat.
Napfényre jutni, mint a réti fû;
Lelket kitárni, ó mily gyönyörû;
Megfényesülni, mint a színarany;
Kívánni, ami mocsoktalan;
Napban fürödni tiszta hajnalon;
Rettegni, ami szenny, alom;
Sóvárogni egy tisztább lakot,
Hol nincs gonosz szív, nincs csak meghatott;
Nincs önzés, testvért gázoló,
S boldog partot mos a folyó;
Hol ember teste nem piaci jószág,
S egy Isten parancsol: a Jóság;
Hol a legszebb szó: adni, adni, adni
És egy a törvény: testvérül fogadni.
Testvér, testvérem, hol legyen e hon,
Melyrõl rab éjen álmodom?
Testvér, testvérem, nagy messze, ahol
A szent fák ága most vérbe hajol,
Kárpátok ölén, szent folyók felett
Veri már fényét ez a kikelet.
Testvér, kit zárnak bús börtön-falak,
Testvér, testvérem, el ne hagyd magad!
Hisz itt is él õ és arat
A hó alatt, a jég alatt -
Csak szívvel néki add magad,
S börtön alján is vigaszod marad,
Mert öröktõl volt és munkál örökre
Szebb napra vágyó tavaszodás lelke:
A márciusi áldott akarat.
2008. december 7., vasárnap
NEM Széchenyi idézet
Az alábbiakban egy sajtóban sokat emlegetett, Széchenyinek tulajdonított idézet utáni többhetes hajszáról olvashatnak. Türelmetlenebb olvasók a szövegvégi összefoglalóból megtudhatják, ki valójában a mondatok szülőatyja. 
"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …" – szól az idézet, melyet jobboldali lapok publicistái, bloggerek, fórumok hozzászólói rendszeresen idéznek, forrásként minden egyes alkalommal Széchenyi Istvánt megjelölve. Egy kolléga hívta fel a figyelmet arra, hogy érdemes lenne utánanézni, valóban Széchenyi volt-e a debreceni egyetem vécéiben is olvasható sorok szerzője, az idézetben megfogalmazottak ugyanis több helyen is sántítanak.
Első körben gyors netes keresés következett: a találatok többségét a már fent említett blogbejegyzések és fórumhozzászólások tették ki. Gyanút keltő volt azonban az alábbi cseh publicisztika, Bohumil Dolezsal tollából.
„Azt mondják, minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel: ez banális és bizonyíthatatlan kijelentés." (…) Nem lett volna haszontalan egy kissé elgondolkozni az ünnepelt Karel Havlíček szavain: „csak az egészséges és művelt nemzetnek lehet a szabadsággal párosuló jó kormányzata… a műveletlen nemzet, vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalatják s az önkényuralom alá hajtják. Az erkölcsileg romlott nemzet, még ha akár művelt is, romlottsága az önkényuralom újra szerencsétlen állapotába juttatja."
A szabad netes keresés után a sajtóadatbázis (1999-2007) átböngészése következett, amiből kiderült: az idézet a nyomtatott sajtó általam átnézett részében először 2002-ben bukkant fel, a Magyar Demokrata című lap egy olvasói levelében:
"Úgy érzem, Széchenyi István következő szavai ma különösen aktuálisak: "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen." (név, lakóhely)
(Magyar Demokrata 2002. 05. 30.)
Aztán jött egy Magyar Nemzet cikk:
„Miért félnek egyesek még ma is Széchenyi Istvántól? Politikusaink és publicistáink mondásainak sokszor csak egy részét idézik. "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel." Ezt mindenki ismeri. De a folytatását kevésbé: … az idézet …"
(Magyar Nemzet 2002. 11. 16.)
Majd egy Demokrata-cikk (Magyar Demokrata 2003. 05. 08.), utána meg pedig még vagy tucatnyi írás, a Keresztény Élet című laptól a Professzorok Batthyány Körének felhívásán át az alábbi, ismételten a Magyar Nemzetben megjelent, 2006 szeptemberi írásig bezáróan:
"Eszmefuttatásomat jól ismert idézettel zárom: ' az idézet' (gróf Széchenyi István). Hölgyeim és uraim! Hagyják abba az egymás közötti faszkodást, és döntsék el kibaszott elemzéssel: aljasok vagyunk vagy műveletlenek"
A sajtóadatbázisok áttúrása után a „gróf Széchenyi István minden írása" című cédé átvizsgálása következett. A lemez az alábbi leírás szerint tartalmaz „mindent, amit gróf Széchenyi István írt és nyomtatásban megjelent; könyveit, naplóit, leveleit, hírlapi cikkeit, végrendeleteit, beszédeit stb. (…) A munkát e korral foglalkozó történészekből, levéltárosokból, kutatókból álló szerkesztőbizottság irányította, melynek tiszteletbeli elnöke Kosáry Domokos, tagjai Buday Miklós, Horváth Attila, Mázi Béla, Merkl Hilda, Pelyach István, Simon V. Péter, Szerencsés Éva és Velkey Ferenc voltak". A fenti idézetek kulcsszavaira rákeresve azonban a mondatok nem bukkantak fel a cédén sem, hiába kerestem azokat a magyaron kívül a Széchenyi által gyakran használt idegen nyelveken is.
Jöhettek az okos emberek. Az előkutatásokra támaszkodva megkerestem a munkánkat már korábban is segítő Ablonczy Balázs történészt, aki Gergely András kollégájához irányított minket. Vele párhuzamosan felvettem a kapcsolatot Gerő Andrással is, a Habsburg Történeti Intézet igazgatójával, aki elmondta: ha van ilyen idézet, akkor azt leginkább a megtalálója, Károlyi Árpád által "nagy Magyar szatírának" keresztelt, Döblingben írt Széchenyi-szövegben kell keresni. Széchenyi ugyanis „a 48 előtti években a metternich-i rendszer helytartótanácsának közlekedési osztályát vezette (gyakorlatilag közlekedési miniszter volt), ezért nem valószínű, hogy az akkori kormányzatot bírálta volna. Ezt megelőzően pedig, még ellenzéki helyzetben, nem volt általánosan elterjedt a kormány kifejezés használata, merthogy a reformerek felfogása szerint éppenhogy nem volt felelős kormány". Ezzel szemben Széchenyi az 1850-es évek végén már egészen élesen bírálta a korszakot és a Habsburg-hatalmat" – mutatott rá Gerő. A már átkutatott cédé azonban tartalmazta a „Nagy magyar szatírát" is, és ott találat nem volt.
Időközben befutott Gergely András válasza is, aki bevallotta, ő a mondást Churchill szájába adva ismerte, de találkozott olyan véleménnyel is, amely Bertolt Brechthez kapcsolta. Szerinte Széchenyi nem mondhatott ilyet, mert cinikus demokrácia-bírálat van benne, ami nem volt aktuális errefelé. Bravúros gondolatkísérletei végén Gergely rámutatott: a Széchenyinek tulajdonított idézet első mondatát Joseph de Maistre (1753-1821) francia konzervatív-katolikus filozófus írta "leveleiben".
E segítséggel a kutatás is felgyorsult. Egykettőre meglett a mondat eredeti változata és a forrás:
«Toute nation a le gouvernement qu'elle mérite.»
[ Joseph, comte de Maistre ] - Considérations sur la France
Amikor azonban a Considérations sur la France teljes szövegét tartalmazó text fájlban rákerestem az idézetre, nem találtam azt. Újabb kutakodás következett (ajánlom mindenkinek a Google könyvkereső szolgáltatását, elképesztő!), majd végül meglett a Lettres et opuscules inédits című forrásgyűjtemény egy 1810-es keltezésű Maistre-levélben (Cinq lettres sur education publique en Russie – premiere lettre 300.o.).
maistre 1
Aztán előkerült még egy szöveg, 1911-ből (Lettre à M. le chevalier de … Saint-Pétersbourg, 15 (27) août 1811. Lettre 76, p.264), végül egy harmadik 1816-ból (Correspondance diplomatique de Joseph de Maistre, 1811-1817 196.o.). Megvolt tehát az első mondat, a folytatás azonban hiányzott – egyik megtalált Maistre-szövegben sem azok a mondatok követték a „megérdemlős" mondatot, mint a Széchenyinek titulált idézetben. Sőt, más Maistre-írásokban sem volt fellelhető.
A fent említett kormány szó használatán túl más kifejezés is gyanút keltett, nevezetesen a „silány fickó", ezért újra megkerestem Gergely Andrást. Ő azonban megnyugtatott, a szöveg elmegy reformkorinak, még inkább passzol Széchenyi frivol stílusához. Van már a korban fickó, silány, továbbá az ostoba és a komisz is használt szó már, a „pokol feneke" pedig egyenesen biblikus. Szavait egy újbóli cédés keresés csak alátámasztotta: a komisz szó 6-szor, a fickó 4-szer (cz-vel további 9-szer) fordult elő a Széchenyi munkásságának 99 százalékát tartalmazó adatbázisban. Nem volt azonban egyetlen példa sem arra, hogy Széchenyi az „aminőt" szót, a „hitvány kormány" kifejezést vagy a „valami oknál fogva" szóösszetételt használta volna. És Széchenyi nem olvasott Maistre-t, legalábbis nem hivatkozott rá életművében egyszer sem.
A szöveg mégsem valószínű, hogy Széchenyié lenne – fejtegette Gergely a rövid nyelvi kitérő után - és magyar kortárs sem írhatott ilyet, az ugyanis 1848 előtt egyszerűen 'nem aktuális', 1849 után pedig igazolná a fennálló Bach-rendszert. „Hiszen azt jelenti: ha nem tudják a rossz kormányt elkergetni, magukra vessenek. Továbbá: az alkotmányos monarchia hazai ideálképében csak 'gonosz tanácsadók' vannak, akiket az uralkodónak kell leváltania, s nem a népnek elkergetnie. Ez utóbbi forradalmi, demokratikus, népfelségi gondolat, nem illik ide. 1848 előtt a cenzúra sem engedett volna ilyet megjelenni, persze 1849 után sem" – mutatott rá Gergely.
És itt következett a kutatás fordulópontja, egy telefon, ami korábban is megejthető lett volna - a 2002-es olvasói levél beküldőjének megkeresése. Szerencsémre a hölgy nemcsak a levélre emlékezett, de egy pillanat alatt megadta az idézet forrását is:
Surányi Miklós 1936-os művét, az Egyedül vagyunkat. Ami ugyan életrajzi regény, de hát mégiscsak egy szépirodalmi mű.
Ennek második kötetében, a 268. oldalon az idézet is meglett. Ráadásul az alábbi teljes szövegkörnyezetben, egy Széchenyi és titkára, Tasner Antal közti vita részeként:
„Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen. Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?"
Surányi regényéről Várkonyi Nándor így ír: "Erejének javát nagy Széchenyi-regényére gyűjtötte össze, amelynek csak első része készülhetett el. Széchenyi valóban az ő kedve szerint való regényhős, minden ellentét megvan benne, amit a szenvedély, a féktelenül izgatott idegrendszer, a mohó tettvágy, a sötét önmardosás, a rajongás és a hitetlenség, a buzgó vallásosság és beteges érzékiség, zajos közéleti szereplés és titkolt, végzetes magány egy ember életében összezsúfolhat…."
Tehát, összefoglalva az eddigieket, de még nem befejezve e bejegyzést:
- az idézet első mondata Joseph de Maistre francia filozófus gondolata, melyet 1810 és 1816 között legalább három levelében megfogalmazott;
- de egyik helyen sem azokkal a mondatokkal folytatódott a szöveg, mint a mi idézetünk;
- így a nyomozás első fázisában nem volt kizárható, hogy Széchenyi felhasználta és továbbfűzte Maistre gondolatait, bár kutatók már ekkor felhívták arra a figyelmet, hogy a szöveg nem felel meg Széchenyi gondolkodásának, olyan szavakat használ, amiknek akkoriban nem volt értelme, ráadásul Széchenyi nem olvasott Maistre-t, így annak gondolatait sem tudta továbbfűzni.
- aztán végül meglett az idézet, eredeti forrás helyett egy szépirodalmi műben, az 1936-ban papírra vetett Egyedül vagyunkban.
Zárójeles megjegyzés: Gergely András szerint nem ritka, hogy Széchenyinek mások által elmondottakat tulajdonítanak, példaként hozott erre olyan valós Kossuth-mondásokat, mint az "ipar nélkül a nemzet félkarú óriás", illetve a "tengerhez [nem tengerre!] magyar" stb. (Részletesebben a Békés István-féle Napjaink szállóigéi című könyv 314. és 315. oldalán.)
És akkor egy mondat, amivel e bejegyzés zárult volna, ha kiderül, valós Széchenyi-idézetről van szó:
„Széchenyi is osztozik a politika és a publicisztika sok nagy alakjának abban a közös sorsában, hogy amily mértékben vélik nevük jelszóvá, oly mértékben homályosul el törekvéseik, tanaik tulajdonképpeni tartalmának ismerete (…) Kényelmes feltételezni azt, hogy mindenki tudja, mit akart Széchenyi s olyan könnyű egy pár, közszájon forgó mondásával hatást érni el, hogy az emberek legkevesebbje szánja rá magát arra a fáradtságra, nagy részükben elavult, ma nehéz olvasmányul szolgáló művei mélyére hatolni. Így aztán ellentmondás nélkül megeshet az is, hogy Széchenyi nevét harcba viszik oly törekvések mellett is, melyektől ő idegenkedett s olyanok ellen, melyeket ő támogatott." (Berzeviczy Albert, 1907 – A gróf Széchenyi István Vezércsillagok című könyv előszava)
Ehelyett azonban inkább két valódi Széchenyi-idézet következzék a végére, az 1832-es Stadiumból, illetve a Diszharmóniából:
„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik."
„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten."
Ha nem fogadjuk meg Berzeviczy fenti intelmeit, és mindenáron igazolni akarunk valamit a legnagyobb magyar szavaival, válasszuk az igazit.
Wass-Zas pör - Amerikában vége....
Köszönet a hírért: Anyuschnak.
2008-11-24 08:55:21
2008-11-24 08:55:21Számos olvasónk kérte számon rajtunk az elmúlt időszakban azt az ígéretünket, mely szerint a Wass-család és a Wass Albert műveket a család tilalma ellenmére kiadó Zas (Szász) Lóránt közötti pereskedés jogerős ítéletéről beszámolunk. Nos, ezt ma megtehetjük, ugyanis a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletet hozott az ügyben.
Bővebb információért és dokumentációért angolul tudó, érdeklődő olvasóink, illetve az ügyről írni szándékozó kollégáink az alábbi linken fordulhatnak. Angolul nem tudó olvasóinknak az angol dokumentációt - annak lefordítása után - teljes egészében közreadjuk.
http://appellatecases.courtinfo.ca.gov/search/case/dockets.cfm dist=42&doc_id=1374867&doc_no=E046425
Képünkön a 'hős' 56-os amerikai magyar, Zas Lóránt, aki az utóbbi öt évben mintegy 36 millió forintot sikkasztott el az erdélyi árváktól. A többi pénzt az elévülés miatt nem tudta a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság megítélni. És a jogerős ítélet...
(kattintásra nagyobb méretben is)
Gyóni Géza: Csak egy éjszakára
Gyóni Géza:
Csak egy éjszakára...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Przemysl, november.)
Forrás:
Magyar versek könyve
Szerkesztette: Horváth János
Második, bővített kiadás
Budapest, 1942
678-679. oldal
A költő adatai ugyanezen kötet 753. oldalán:
Gyóni Géza, 1884-1917. Családi nevén Áchim.
A pestmegyei Gyón szülötte; ott volt gyakornok a községházán, azután a közigazgatási tanfolyam elvégzésével
Alsódabason, a szolgabíróságnál.
A világháború jeles katonaöltője. Przemysl ostromakor, 1915-ben orosz fogságba került s a krasznojarszki
fogolytáborban halt meg.
Link
2008. december 6., szombat
2008. december 5., péntek
MIHI lapja
http://www.igazsaglap.extra.hu/ELOSZTO.html
http://www.igazsaglap.extra.hu/ELOSZTO.html
"1csaby wrote on Dec 4, edited on Dec 4
Pár éve láttam elősször az oldalt...Képrázatos ahogy védi és ápolja Svédországból is a magyarságát,és ad erőt mindenkinek aki megnézi.......Csodállni tudom csak,és felnézek rá!!!Káprázatosan szép,igényes munkái vannak!!Isten áldja!"
http://www.igazsaglap.extra.hu/ELOSZTO.html
"1csaby wrote on Dec 4, edited on Dec 4
Pár éve láttam elősször az oldalt...Képrázatos ahogy védi és ápolja Svédországból is a magyarságát,és ad erőt mindenkinek aki megnézi.......Csodállni tudom csak,és felnézek rá!!!Káprázatosan szép,igényes munkái vannak!!Isten áldja!"
Magyarország látnivalói tájai
http://www.magyarorszag-szep.hu/
Kárpátalja
- Ismertető, úti
beszámoló
- Élménybeszámoló a Tisza-forrásnál tett kirándulásunkról
- Mezőgecse és Tiszacsoma
- Mezőgecse, szállásajánló
- Mezőgecse böllérverseny 2008
- Ungvár (1)
- Ungvár (2)
- Gerény
- Nevickei vár, Ung-folyó
- Uzsoki-hágó
- Szerednye
- Munkács
- Munkács 2
- Szentmiklós
- Latorca
- Vereckei-hágó
- Beregszász
- Beregszász 2
- Gut
új
- Nagybereg
- Beregvár
- Dolha
- Szolyva
- Borsova, Mezővári űj
- Kovászó új
- Csetfalva
- Nagymuzsaly és Bene
- Nagyszőlős és Ugocsavár
- Királyháza, Nyalábvár
- Tiszaújlak
- Tiszabökény, Farkasfalva
- Aknaszlatina
- Tisza-völgy, felső szakasz, Európa középpontja
- Hucul Brinza fesztivál, Rahó 2007
- Huszt
- Fekete-Tisza, Trufanec vízesés
- Fűrészvölgy
- Kőrösmező
- Fekete-Tisza forrása
- Mezőhát
- Tatár-hágó
- Prut-völgy, túl a Tatár-hágón
Emlékezés 1956 november 23-ra és december 4-5-re.
Mi történt 1956. december 4-én és 5-én
Az 1956-os Szabadságharc leverését követően - bármennyire nem tetszett ez a Kádár-kormánynak, az emberek emlékezni akartak, és nem felejteni. A magyar értelmiségiek, Obersovszky Gyuláék kiáltványban december 4-re, Nőtüntetést szerveztek a Hősök terére. Anyák, feleségek - harminc ezren, négyes sorokban - kezükben virággal, karjukon gyerekkel vonultak, hogy a virágokat elhelyezzék az ismeretlen katona sírjára, és kitűzzék a forradalom nemzetiszínű lyukas zászlaját. A néma tüntetést, melyen csak asszonyok vettek részt, a szovjet karhatalom oszlatta fel. Másnap a Szabadság téren az USA Nagykövetségnél, valamint az Brit Nagykövetség előtt újabb tüntetésre került sor, amelynek a karhatalom beavatkozása vetett véget.
A nőtüntetés ötlete hasonló meggondolásból született november 4-e hónapfordulójára, mint a november 23-i Néma-tüntetés, amikor déli 12 órakor senki nem tartózkodott a főváros utcáin, megálltak a villamosok, és megszólaltak a harangok. Még a rendőrök is bementek a kapuk mögé. Üres, néma és halott volt a város, csak a szovjet tankok indultak meg a körutakon és sugárutakon, nem tudván mire vélni a némaságot. Döbbenetes néma kiáltás volt a világhoz a néma Budapest, Európa közepén.
1956. december 4-én a Hősök terén a Nőtüntetés zajlott, ahová végelláthatatlan négyes sorokban fegyelmezetten vonultak több órán keresztül fekete ruhában az asszonyok. Onnan az Amerikai Követségre mentek a tüntetők a város különböző pontjainak érintésével: Astoria, Rákóczi út. A Körúton mentek végig fekete zászlókkal. Küldöttség ment be az Amerikai Követségre, ahol átadtak egy petíciót, amelyben azt kérték, amennyiben ENSZ delegáció jönne ismét Magyarországra, engedjék őket leszállni, mivel már voltak itt, de a légtérből visszafordították az ENSZ repülőgépet. Azt kérték, hogy nézzék meg, hány halott van a városban a tereken eltemetve, és hogy néz ki Budapest. Nem sok differencia volt a város elpusztításában 1945 és 1956 esetében. A követségen átvették az üzenetet, és megígérték, hogy intézkedni fognak, és továbbítják az ENSZ-nek a kérésüket.
Másnap dél körül ismét több száz asszony vonult a Március 15-e térre, hogy virágokat helyezzenek el a Petőfi szobornál. A szovjet páncélosok és gyalogság megakadályozta, hogy a térre érjenek. Délután újabb tüntetés volt a Szabadság téren 2-3 ezer ember részvételével K.Sz. Menon is a térre ment. Láthatta, amint a karhatalom szétoszlatta a tömeget, és 39 tüntetőt letartóztatnak. Évtizedek múltán a tüntetésen résztvevők közül több személyt sikerült felkutatnom, és sikerült beszélnem velük. Így emlékeznek vissza a történtekre.
"...Háromnegyed tizenkettőkor, amikorra odaértem a Petőfi szoborhoz, már körbe volt véve páncélautókkal, páncélosokkal a tér. Az utcákból özönlöttek az asszonyok. Végül sikerült a Vörösmarty téren összejönnünk. Még egyszer ki akartunk menni a Hősök terére, de már a Szovjet Követségnél lezárták az Andrássy utat.
Ott volt az a szép kis jelenet, hogy az orosz katonák felemelték a védtelen asszonyokat, ketten egy asszonyt, és a földhöz vagdosták őket. Egyszerűen kettesével az oroszok katonák elkaptak egy-egy asszonyt, és a földhöz csapták. Mivel többükkel ez történt, mondtuk, gyorsan forduljunk el, mert ezt tovább nem bírjuk. A Szovjet Követség előtt ugye rengeteg tank volt. Megfordultunk, és mentünk újra az Amerikai Követség elé. (...)
A Margitszigeti Nagyszállóban megkeresték K.Sz. Menont, India moszkvai nagykövetét, aki a hírre eljött az Amerikai Követséghez.
"Ekkor már elindultak a páncélosok az asszonyok felé. Én a kocsi lépcsőjén állva üvöltöttem, hogy mindenki meneküljön!...(Sebestyén Mária)
***
A Nőtüntetést követően az Amerikai Követség előtt nagy tömeg gyűlt össze a téren. Segítséget követeltünk. De orosz tankok jöttek déli irányból és egyszerűen, mintha agyon akarták volna taposni a tömeget. Többször utat adtunk nekik. Körbe mentek a téren. De a nép megint csak odament az Amerikai Követség elé. A tankok jöttek vissza. Több százan lefeküdtünk az úttestre, hogy ne tudjanak továbbmenni. Vagy ha mernek, tapossanak el. Az orosz tankok eljöttek egészen szorosan mellénk. Már ugráltak fel, mert úgy nézett ki, hogy gátlástalanul végigmennek a földön fekvő embereken. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt.
Aznap tüntettünk az Angol Követég előtt is. Oda is utánunk jöttek az orosz tankok, de csak egy állt be szemben a követségi bejárattal. Az orosz tank annyira lengette az ágyúcsövét, hogy elsodorta az embereket. Rákapaszkodtunk, felugrottunk rá, mert máskülönben eltaposott volna.(Bogár Gyula)
A budapesti Nőtüntetést követően két nap múlva Veszprémben, majd december 7-én Székesfehérvárott tartottak nőtüntetést.
1956. december 4-5-ét követően már nyíltan támadt a hatalom -
Provokációkra és megtorlásokra került sor. Közismertté vált Marosán hírhedt kijelentése: "Mától kezdve lövünk". Átalakították az igazságszolgáltatást, és megteremtették a megtorlás törvényes kereteit.
December 5-én kormányhatározattal elrendelték a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű szervek megszüntetését. Este 200 értelmiségi és munkástanács-tagot tartóztattak le. Megjelent az "Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben "címmel az első fehér könyv, mely a szovjet és magyar pártvezetők érdekeinek megfelelően meghamisítva ismerteti a történéseket.
Sortüzek 1956 decemberében
December 6-án a kormány maga mellett tudva a szovjeteket és a karhatalmat, provokatív, erőszakos támadásba lendült. A főváros több pontján, Baross tér, Kálvin tér, Nyugati, Móricz Zsigmond körtér környékén kommunista tüntetéseket szervezett. A Népköztársaság útján és a Nagykörúton "vörös zászlós" tüntetésre kerül sor szovjet és karhatalmi egységek biztosítása mellett. A kirendelt felvonulók Kádárt és az MSZMP-t éltették. A gyárakból hazafelé tartó munkások összetűztek velük a Lenin körúton (Erzsébet körút) a Wesselényi és Dob utca közt, ahol a karhatalmisták és a szovjet páncélautó lövésekkel oszlatták szét a tiltakozókat. A November 7. téren (Oktogon) tűzharc alakult ki. A Nyugati pályaudvarnál karhatalmisták az ellentüntetők közé lőttek, illetve helyben kivégeztek általuk gyanúsnak vélt személyeket. A Baross téren a gyülekezőket a karhatalmisták a szovjet csapatokkal karöltve fegyverrel oszlatták szét.
December 6-12 közötti újabb sortüzeket már "tömeggyilkos szándékkal" lövették a fegyvertelen tüntetőkre. Cél a hatalom kizárólagos birtoklása, a munkástanácsok felszámolása volt. Ezért ezek a sortüzeket a fővároson kívül elsősorban olyan városokban vezényelték le, ahol számottevő munkásság volt, vagy erős volt a keresztény szellemiség. (Tatabánya, Salgótarján, Miskolc, Eger). Salgótarjánban például a december 8-i sortűz 131 halálos áldozatot és 150 sebesültet követelt. A kétezernyi békés tüntetőt körbezárták, két oldalról támadt rájuk a Beér-csoport és a karacslapujtői karhatalmisták, Seljupin alezredes egysége pedig a kiásott közműárokból vette tűz alá a civileket.
Miskolcon például a rendőrök mellett tüntettek az emberek, mire szovjetek és karhatalmisták sortüzet zúdítottak rájuk. 8 halott és 40 sebesült maradt a nyomukban.
Egerben a város szellemisége volt a fő célpont. Ezért az itteni akciókat a gyűlölettől elvakult Gyurkó László vezérőrnagy vezette személyesen. Egerben 10-én 3-4 ezres tömeg koszorúzott, és imádkozott az áldozatokért, majd elszavalták a Nemzeti dalt. A karhatalmisták elfogtak néhány tüntetőt. A tömeg a börtönhöz ment, hogy kiszabadítsa őket, majd a nyomdához. 11-én újabb tüntetésre került sor, amikor a szovjet parancsnokság előtt elégették a vörös zászlót. Közéjük lőttek, az áldozat egy 15 éves fiú. 12-én a belvárosban tőrbe csalták a tüntetőket. Az egri és a füzesabonyi egységek elzárták a menekülési útvonalakat. A sortűznek 9 halott és 30 sebesült áldozata volt. A helyszínen lévő szovjet tank nem avatkozott be a mészárlásba.
Pest megyében például a TSZ-ből kilépni akaró 100 főt berendelték a karhatalmisták, hogy erős kézzel jobb belátásra bírják őket. Feleségeik követelték a szabadon engedésüket. A hangadó fiatalasszonyt a karhatalmisták homlokon lőtték, aki ebbe belehalt. A Békés megyei három sortűz közül kettőnél (Gyoma, Gyula) szintén célzott lövésekkel "kilőtték" a hangadókat. Csepelen január 11-én bementek a gyár területére, hogy "rendet" csináljanak. A géppuskatűzek nyomán igen sok sebesült volt. A szovjet tankok a gyárkapuig merészkedtek. A karhatalmisták a kijövő munkásokat válogatás nélkül ütlegelték. Az említetteken kívül igen sok sortűz volt még az országban. Erről a Sortüzek II.jelentés 45.oldalán található térkép pontos és részletes kimutatást ad. Ezek a sortüzek eleve emberiség ellenes bűntettek, mivel előre megtervezték, hogyan zárják el a civil tüntetők előtt a lehetséges menekülési utakat, és a menekülőkre leadott sortüzeket. Az áldozatokat a lövések hátulról érték. A parancsadók és azt levezénylők elismerésként első alkalommal 1957. augusztus 20-án kapták meg a "Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet", mely többek közt azzal a kiváltsággal is járt, hogy gyermekeiknek - tudásuktól függetlenül - az ország egyetemeire felvételt biztosított. A magyarságra pedig fekete karácsony köszöntött be. Orbán Éva
2008. december 4., csütörtök
Kishírek
A terézvárosi önkormányzat is áron alul adott el ingatlanokat? (+hang)
A terézvárosi és az erzsébetvárosi ingatlaneladások hasonlóságaira hívta fel a figyelmet a VI. kerületi Fidesz. A párt képviselője szerint a VI. kerületben is áron alul adtak el önkormányzati tulajdonú épületeket, amelyeket később általában jóval többért adtak tovább.
Erzsébetvárosi ingatlanbotrány: előzetesben az értékbecslő
Előzetes letartóztatásba helyezte csütörtökön délelőtt a Pesti Központi Kerületi Bíróság azt az ingatlan értékbecslőt, aki a Központi Nyomozó Főügyészség gyanúja szerint a piaci árnál jelentősen olcsóbbra értékelte fel az eladott önkormányzati ingatlanokat Budapesten, a VII. kerületben. Mint ismert, az erzsébetvárosi ingatlanügyek gyanúsítottja Gál György SZDSZ-es képviselő is.
„Gyenesei munkája elégtelent érdemel”
Fidesz szerint Gyenesei István önkormányzati miniszter kinevezése óta eltelt munkássága elégtelen osztályzatot érdemel - jelentette ki Bánki Erik az Országgyűlés sport és turisztikai bizottságának fideszes elnöke szerdán, miután a testület kedden meghallgatta a tárcavezetőt.
Megrövidítik a Vajdaságot?
Pásztor István, a Vajdaság Magyar Szövetség elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő évi költségvetés tervezetében csaknem 45 milliárd forintnak megfelelő összeg hiányzik a tartománynak járó pénzből. Az alkotmány szerint ugyanis az ország költségvetésének 7 százalékát kitevő rész a Vajdaságot illeti.
Egyre kevesebben képesek kifizetni a közüzemi számlákat
A gazdasági válság hatására egyre többen nem tudják fizetni a közüzemi számlákat - írja a Napi Gazdaság.
Kapcsolódó:
Bajnai áramügye: perrel fenyegeti a hírTV-t az ELMŰ
Szabálytalanul vételezte a villanyáramot Bajnai Gordon? + Videó
http://anyusch.multiply.com/journal/item/691/691
A terézvárosi és az erzsébetvárosi ingatlaneladások hasonlóságaira hívta fel a figyelmet a VI. kerületi Fidesz. A párt képviselője szerint a VI. kerületben is áron alul adtak el önkormányzati tulajdonú épületeket, amelyeket később általában jóval többért adtak tovább.
Erzsébetvárosi ingatlanbotrány: előzetesben az értékbecslő
Előzetes letartóztatásba helyezte csütörtökön délelőtt a Pesti Központi Kerületi Bíróság azt az ingatlan értékbecslőt, aki a Központi Nyomozó Főügyészség gyanúja szerint a piaci árnál jelentősen olcsóbbra értékelte fel az eladott önkormányzati ingatlanokat Budapesten, a VII. kerületben. Mint ismert, az erzsébetvárosi ingatlanügyek gyanúsítottja Gál György SZDSZ-es képviselő is.
„Gyenesei munkája elégtelent érdemel”
Fidesz szerint Gyenesei István önkormányzati miniszter kinevezése óta eltelt munkássága elégtelen osztályzatot érdemel - jelentette ki Bánki Erik az Országgyűlés sport és turisztikai bizottságának fideszes elnöke szerdán, miután a testület kedden meghallgatta a tárcavezetőt.
Megrövidítik a Vajdaságot?
Pásztor István, a Vajdaság Magyar Szövetség elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő évi költségvetés tervezetében csaknem 45 milliárd forintnak megfelelő összeg hiányzik a tartománynak járó pénzből. Az alkotmány szerint ugyanis az ország költségvetésének 7 százalékát kitevő rész a Vajdaságot illeti.
Egyre kevesebben képesek kifizetni a közüzemi számlákat
A gazdasági válság hatására egyre többen nem tudják fizetni a közüzemi számlákat - írja a Napi Gazdaság.
Kapcsolódó:
Bajnai áramügye: perrel fenyegeti a hírTV-t az ELMŰ
Szabálytalanul vételezte a villanyáramot Bajnai Gordon? + Videó
http://anyusch.multiply.com/journal/item/691/691
2008. december 3., szerda
Radics Géza: Célkitűzéseink sikere, vagy kudarca
Ha áttekintjük az elmúlt tizennyolc év jóhangzású és magasztos célkitűzéseit, akkor azt látjuk, hogy a hazai és külföldi magyar-oldal, vagy ha úgy tetszik nemzeti oldal, kudarcot a kudarcra halmozta. Százával születtek ama célkitűzések, amely a magyar egység megteremtését célozták meg, a magyarság megmentése, jövőjének felvirágozása érdekében. Az effajta kezdeményezések továbbra is napirenden vannak, s csak konok reménykedés tartja a lelket bennünk, hogy ezek valamelyike sikeres lesz. Ennek viszont a leghalványabb lehetősége se mutatkozik, melynek oka, hogy a mai magyar nem magyar, csak magyarul beszél. S hogy e kérdést illetően milyen súlyos a helyzetünk, igazolja a magyar egységet megteremteni akarók tájékozatlansága. Talán tudatlansága? Jelek szerint hiányzik ama képesség, amely lehetővé tenné valós helyzetünk felmérését.
Mielőtt - ugyanis - kitűzünk egy célt magunk elé, meg kell határozni, hogy azt milyen megfontolásból tesszük, meg kell vizsgálnunk, fel kell derítenünk, hogy milyen esélye van e cél gyakorlati megvalósításának. Milyen eszközök, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Ismernünk kell a mai magyarság tudati, lélektani és erkölcsi állapotának mélységét. Ha e tényezőket figyelmen kívül hagyjuk, akkor tervünk eleve halálra van ítélve, mert a megvalósítás lehetősége túlhaladja erőinket. Tudnunk kell, hogy nemzeti ügyekben népünknek csak egy nagyon vékony rétegére számíthatunk, de még mielőtt vérmes terveket szövögetnénk, e réteget is meg kellene szervezni. Az elmúlt tizennyolc év kudarcaiból e tanulságot kell/kellene levonni.
Az elmúlt három évben, hazai előadásaim befejezése után, rendszeresen beszélek arról, hogy a csonka-országban már több, mint hatvan éve, az elszakított területeken már közel kilencven éve, az iskolákban nincs kielégítő magyarságra való nevelés. Sőt, fiataljainkat egyenesen magyarellenességre, idegenimádatra nevelik. Az eredményt látjuk. A magyarság egy olyan mély nemzeti önismerethiányban tengődik, hogy már a legjobbjaink sincsenek ennek tudatában, de ha mégis, akkor fogalmuk sincs, hogy az adott helyzetben mit kellene, és mit lehetne tenni. A nemzeti oldalon minden igyekezet a hatalom megszerzésére irányult és irányul. Az elmúlt tizennyolc év nem volt elég ahhoz, hogy felismerje, a magyarság tömegeinek támogatása nélkül ez nem megy. Márpedig a magyarság tanúbizonyságot tett arról, nemhogy nemzeti érdekeit nem ismeri, de még csak azok felismerésére se képes. Elmondhatjuk, hogy a kommunizmus, és a magyarságra szakadt "demokrácia" évtizedei kiváló munkát végeztek a magyarságismeret pusztítása területén.
Mit lehetne tenni ebben a helyzetben?
Ha ellenségeink szétrombolták alkotótöltetű magyarságismeretünket, és mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák annak visszaépítését, akkor meg kell állapítanunk, hogy mit kell tennünk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre annak helyreállításához. Ez az elsőszámú és rangú tényező ahhoz, hogy nemzetünket újra talpra állítsuk, vagy elpusztulunk.
1999-ben, egy hódmezővásárhelyi fiatalember alapította meg az első Magyar Független Ifjúsági Szövetséget. Jelentős lépés történt 2001 májusában, amikor a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bontott zászlót. Még abban az évben megrendezték táborukat a Duna-parti Verőcén, mintegy 120-130 résztvevővel. A következő évben már megközelítették az 500-at, majd pedig számuk évről-évre rohamosan növekedett. 2008-ban már 15-20 ezer látogatója volt a tábornak. Hasonló történetről lehet beszámolni az Erdélyi Magyar Ifjak és a csonka-országi Egyesült Magyar Ifjak táboráról is, amelyet Gyergyószetmiklóson rendeznek évente. 2005-ben 1200-zal kezdtek, 2008-ban már 15 ezer volt a látogatók száma. Jómagam részt vettem e táborokban, és az adományokból kiadott, nemzeti önismeretet építő irodalommal elláttam az érdeklődő fiatalokat. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy még nem hozott össze a szerencse olyan magyarral, aki hasonlóképp cselekedett volna, egyik-másik újságos kivételével.
Nos, itt tátong a lehetőség, csak éppen nem fal fel bennünket. Az elbutított, magyartalan fiatalságunk millióinak felemeléséhez nincs erőnk, de legalább az ébredők mögé kellene állnunk, hogy segédkezet adjunk magyarságismeretük felépítéséhez, és magyarságukban való megerősödéshez. Ehhez kellene egy történelmünket átfogó, de nem nagy terjedelmű munka, amely tartalmazná a legfontosabb tudnivalókat. Ezt minden évben ki kellene adni, és a fiatalok rendelkezésére bocsátani, legalább nyolc-tízezer darabban. Fel kellene figyelni a történelemre fogékony fiatalokra, akiket további alapvető munkákkal kellene ellátni, melyeket részükre meg lehetne vásárolni. Belőlük lennének a jövő kutatói, tudósai. E munkába, késedelem nélkül be kellene kapcsolni a magyar érzelmű tanárokat, tanítókat. A közadakozásból kiadott, és díjmentesen terjesztett hazafias irodalommal elérhetjük ama fiatalokat, akik a témára fogékonyak ugyan, de nem tudnak létezéséről, vagy nincs lehetőségük arra, hogy könyve sboltokban megvásárolják. Ezzel a nemzeti ébredést is felgyorsíthatnánk.
Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy nemzeti jelképeinket szinte naponta támadják. Ezt azért tehetik, mert a magyarság nagyobbik része nem ismeri fontosságukat és szerepüket a közösségi életben. Éppen ezért, e jelképekkel kapcsolatos irodalmat, a lehető legnagyobb darabszámban kellene terjeszteni, amihez nem kellene senki vagyona, csak széleskörű összefogásra lenne szükség, amelynek létrehozása - a fent tárgyalt okok miatt - szinte lehetetlen, ezért nem tudunk mást tenni, mint jóravaló magyarok támogatásával, megtesszük, ami erőnkből telik. De azt megtesszük!
Radics Géza: Oak Forest, 2008. október 21-én.
Az elmúlt három évben, hazai előadásaim befejezése után, rendszeresen beszélek arról, hogy a csonka-országban már több, mint hatvan éve, az elszakított területeken már közel kilencven éve, az iskolákban nincs kielégítő magyarságra való nevelés. Sőt, fiataljainkat egyenesen magyarellenességre, idegenimádatra nevelik. Az eredményt látjuk. A magyarság egy olyan mély nemzeti önismerethiányban tengődik, hogy már a legjobbjaink sincsenek ennek tudatában, de ha mégis, akkor fogalmuk sincs, hogy az adott helyzetben mit kellene, és mit lehetne tenni. A nemzeti oldalon minden igyekezet a hatalom megszerzésére irányult és irányul. Az elmúlt tizennyolc év nem volt elég ahhoz, hogy felismerje, a magyarság tömegeinek támogatása nélkül ez nem megy. Márpedig a magyarság tanúbizonyságot tett arról, nemhogy nemzeti érdekeit nem ismeri, de még csak azok felismerésére se képes. Elmondhatjuk, hogy a kommunizmus, és a magyarságra szakadt "demokrácia" évtizedei kiváló munkát végeztek a magyarságismeret pusztítása területén.
Mit lehetne tenni ebben a helyzetben?
Ha ellenségeink szétrombolták alkotótöltetű magyarságismeretünket, és mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák annak visszaépítését, akkor meg kell állapítanunk, hogy mit kell tennünk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre annak helyreállításához. Ez az elsőszámú és rangú tényező ahhoz, hogy nemzetünket újra talpra állítsuk, vagy elpusztulunk.
1999-ben, egy hódmezővásárhelyi fiatalember alapította meg az első Magyar Független Ifjúsági Szövetséget. Jelentős lépés történt 2001 májusában, amikor a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bontott zászlót. Még abban az évben megrendezték táborukat a Duna-parti Verőcén, mintegy 120-130 résztvevővel. A következő évben már megközelítették az 500-at, majd pedig számuk évről-évre rohamosan növekedett. 2008-ban már 15-20 ezer látogatója volt a tábornak. Hasonló történetről lehet beszámolni az Erdélyi Magyar Ifjak és a csonka-országi Egyesült Magyar Ifjak táboráról is, amelyet Gyergyószetmiklóson rendeznek évente. 2005-ben 1200-zal kezdtek, 2008-ban már 15 ezer volt a látogatók száma. Jómagam részt vettem e táborokban, és az adományokból kiadott, nemzeti önismeretet építő irodalommal elláttam az érdeklődő fiatalokat. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy még nem hozott össze a szerencse olyan magyarral, aki hasonlóképp cselekedett volna, egyik-másik újságos kivételével.
Nos, itt tátong a lehetőség, csak éppen nem fal fel bennünket. Az elbutított, magyartalan fiatalságunk millióinak felemeléséhez nincs erőnk, de legalább az ébredők mögé kellene állnunk, hogy segédkezet adjunk magyarságismeretük felépítéséhez, és magyarságukban való megerősödéshez. Ehhez kellene egy történelmünket átfogó, de nem nagy terjedelmű munka, amely tartalmazná a legfontosabb tudnivalókat. Ezt minden évben ki kellene adni, és a fiatalok rendelkezésére bocsátani, legalább nyolc-tízezer darabban. Fel kellene figyelni a történelemre fogékony fiatalokra, akiket további alapvető munkákkal kellene ellátni, melyeket részükre meg lehetne vásárolni. Belőlük lennének a jövő kutatói, tudósai. E munkába, késedelem nélkül be kellene kapcsolni a magyar érzelmű tanárokat, tanítókat. A közadakozásból kiadott, és díjmentesen terjesztett hazafias irodalommal elérhetjük ama fiatalokat, akik a témára fogékonyak ugyan, de nem tudnak létezéséről, vagy nincs lehetőségük arra, hogy könyve sboltokban megvásárolják. Ezzel a nemzeti ébredést is felgyorsíthatnánk.
Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy nemzeti jelképeinket szinte naponta támadják. Ezt azért tehetik, mert a magyarság nagyobbik része nem ismeri fontosságukat és szerepüket a közösségi életben. Éppen ezért, e jelképekkel kapcsolatos irodalmat, a lehető legnagyobb darabszámban kellene terjeszteni, amihez nem kellene senki vagyona, csak széleskörű összefogásra lenne szükség, amelynek létrehozása - a fent tárgyalt okok miatt - szinte lehetetlen, ezért nem tudunk mást tenni, mint jóravaló magyarok támogatásával, megtesszük, ami erőnkből telik. De azt megtesszük!
Radics Géza: Oak Forest, 2008. október 21-én.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)